Versek Balmont világos bézs
ELŐZŐ KÖVETKEZŐ
Ó, igen, imádságos lélek,
És imádkozom mindent.
Világ kép jó,
Szeretem a fényt és a sötétséget.
Bármi jön, akkor telt el,
Az emlékezés a fény
Élő jó és a rossz.
De ez volt a hullám a zuhany
Ima álmok
A jelenséget kell lennie integritását,
Meg kell élni a funkciók.
Mi azt akarjuk, hogy: vajon jó, a gonosz
De legyen őszinte a játékot.
Megj - önmagát.
Legyen a halál a játékot,
Hadd megölsz -
Megértem, hogy itt az ideje, hogy hagyjon,
Mindent értek - nem hazudik.
Csak azért imádkozom, egy darabból álló,
És mindig aljas nekem, esküszöm,
Képmutató, bolond és gyáva.
Jövök, mint egy szellem, olyan vagyok, mint egy árnyék,
Én tele rejtelmeit, mint az este, én vagyok a tűz, mint a nap.
Én az Ön által kívánt egyedül a pillanatban,
De hirtelen felállt -, olyan furcsa - a fejemben az arcodon.
Boldog voltam, hogy téged, közel voltam,
Mi voltunk kint, voltunk két virág.
És akkor alig tudtam, hogy az enyém,
És azt súgta, gondolkodás, hogy „Ó, te boldog vele!”
A szellem fényáteresztő ben teljesen elmerül egy álom,
És én, kedves, bátor voltam szerelmes ezt az álmot.
A tiéd vagyok újra, éteri. Nézd, milyen szelíd nap.
Eljöttem újra, mint egy szellem. Ismét én eltűnt, mint egy árnyék.
Ó, emberek, sajnálom, unalmas, jaj de buta szórakoztató,
Miért álmaid szavakat fektettek?
Mész, akkor surf, a falvak házalók,
De minden emberi találmányok elhalványult, és meghalt.
Szavak lenyomta üdvözöljük minden örömmel,
Minden titok, amit már a fénynek dédelgetett varázsa.
És durván tapossák a füvet, és surf, megtévesztő,
És görnyedt, rajta kéretlen árut.
Kereskedelmi, alkudozni, buzgón beszélgetni,
Határozottabb, csendes megöli a virágokat.
És minden, ami szem előtt pénzt kér úgy gondolja,
És a szív átok üregek képződnek.
Ó, a vásárlók önző, szégyentelen glyadelschiki,
Hagyjon minket - Shall Nos te kis városokban?
Saját rétek, álmaim, nem hallható, látható,
Akár, hogy megtalálják a szerelem az én tiszta színek!
Alvás, félholt hervadt virágok,
Soha nem tudta virágzó szépség,
Közel a elcsépelt módon vzroschennye. Teremtő
Ráncos nevidevshim nehéz kerék.
Az óra, amikor minden megünnepeljük a születés tavasz,
Abban az óra, amikor megvalósíthatatlan álmok valóra,
Mindenki mehet őrült, de nem lehet az egyik,
Ön közelében kifeszített esküdt útját.
Itt poluizlomany, fekszel a porban,
Azt, hogy az égen messze fény nézhet,
Meg fogja találni, hogy a boldogság lehetett, mint mindenki más,
A nőies, az érintetlen, a kislányos szépség.
Aludj jól, egy pillantást vetett a szörnyű poros utat,
Az egyenlő - uralkodni, és te - örökre elaludni,
Isten megfosztott egy álom nyaralás,
Alvás, nem látja a szépség virágzás.
Én határtalan pusztákon
És látta a sápadt hold,
Úszott a tengerek kék,
És esik az aljára.
És nem az aljára, és bezyzmernosti,
A krugozornostyu föld,
Amennyiben nincs változás, és nem a hűtlenség
Amennyiben mind elnyelte a csend.
Nincs szél hevesen lélegzett,
Nincs barátja, sem ellenség,
Nincs tenger, nem hallja magát
És hangosan hitters a bank.
Vannak minden fagyasztva, kifejezéstelen
Míg inspiráló szenvedély,
Azután, hogy a birodalma egyértelmű
Mi át a részünkről.
Ahogy felkel kívánja,
Mint a visszhang, Burst hirtelen,
Feláll a álmos csend,
Mikor nagyon erős meghalt.
És vándorolni, vándorol, mi sivatagok,
Amid alvajárás az alvás
Amikor a feneketlen kék
Felettünk a hold dominál.
Ez a fa, amely
Most is ez meddő,
Fény ragyog szeme előtt,
És van egy növekvő szabadon.
Crimson, zlatovidno
Izzó szépség,
Szeretem őt nem kell szégyenkeznie,
Mindannyian él a világon.
És ha egyszer
Tilos volt
Ez nem igaz íz
Ebben az életadó erő.
Ez az égig;
Jön a pokolban
Az üreges én a kenyeret,
Az ágak egy sereg élvezeteket.
A szélei mindig povit
Illatos virágok,
Olyanok, mint egy tündérmese rejtett
Virágos szálakat.
A gyökerek és a méz és emlős,
Tizenkét friss folyók.
És egy férfi,
A gazdag ember.
szeszélyes állatok
A hordókat gyere, gyere,
És a gyerekek a fény hit
Ott táncol vezetést.
És a madarak annyira vsezvuchno
Énekelnek az ágak között,
Hallgatva őket nem unalmas
Száz évvel és fél nap.
Belbogs és csernobog
Beszélgetés-vita vívott.
És a vihar jött, és sóhaj,
Közel, és ott a távolban.
A mélységben a hang,
És az egész birodalomban a csend,
A világ vadon,
Két szálakat.
Változó végtelenségig,
Közelében, mint a távolság,
Snotvortsa és Creator
Két akciók voltak együtt.
Snotvorets hirdette,
Mi egy álom - jólét zuhanyzó,
De a nap született al,
Creator hullámos, mint egy kígyó.
Creator hullámos, mint a kígyó,
Született smaragd,
napfényből
Virágok nyílnak mindenütt.
Minden azt mutatja, az összes fény,
Kézi minden, amit megtehetsz.
Változó üveg,
Remegve tenger felszínén.
Rubin a földeken
Ez éget, mint a friss mák
De szenvedélyes szirmok
Van vér és a fájdalom és a sötétség.
De a tüzes virágok
A város nagy álom.
És furcsa felhők
Esti égen.
Nem hiszem, a fekete testvér,
Sugalmazásai ellenségeskedés.
Csillagképek égő,
Nézd, ó fia Stars.
Mi - a gyerekek a fényes csillagok,
Mi is részt bennük.
Mi szövik őket híd
Uzyvchivye álmok.
Nem emlékszem Felejtsd
Ez már a gonosz,
Magad. valaki másnak a mellkasa
Nem egyszer átszúrta egy nyíl.
Csak mindent a célzást
Testament színek: Gori.
Nézd, minden virág
Revealed - belülről.
Ha emlékszik a gonosz,
Te tesz rosszat,
És te sápadt,
Ápolása a tudat fényét.
Létrehozta a saját arcát,
Minden lehet változtatni.
Itt, ebben a pillanatban
Ez jön ki a fény menet.
Vegye meg gyorsan,
Woven jelenleg terjed
A szelíd sugarak
És a legtöbb kedves szavakat.
És megfelelnek az ünnep csillagok
Ő vár minket minden pillanatban.
A csillagok ragyogó híd
Mielőtt belevágnánk a szíve.