Valentine Postnikov - Ceruza és Samodelkin Village Kozijavkin - 3. oldal
És a zenekar a hírhedt rabló, mint a négy rémült nyúl, ugrott különböző irányokba, és egy perc múlva oldjuk zajos tömeg a gazdák. A rusztikus kenyér egy kicsit több a területen, és szintén kezdett, hogy menjen haza. De mindent a kis és nagy, gondolat, csak egy dolog - igen, a falujukban ismét állandó gonosz hatalom.
4. fejezet Szellemirtók. Plump menyasszony és tizenhármas számú
A falusiak várva várt érkezését a falujukban, hogy szakemberek. Vezető gyűjtött az egész falu, és azt mondta, hogy az újság cikket közölt a híres professzor Pyhtelkina és barátai, ceruza és barkács. Ott, az újságban azt írták, hogy ők a leginkább, hogy sem a legjobb szellem vadászok szerte a világon.
- Sürgősen szükség, hogy ezt a professzor és csapata! - úgy döntött, hogy a falusiak Kozijavkin a rendező Sosiskin rögtön megtette, ő küldött nekik egy táviratot, amely szó szerint térdre, és könyörgött nekik, hogy jöjjön a faluban.
Két nappal később, elvtárs Sosiskin, és segédje Kulebyakin állt a buszpályaudvar és a várható érkezési kedves vendégeit.
Hirtelen, valahonnan a fenti, valószínűleg az ég, volt egy furcsa búgó hangot. Vezető Sosiskin felnézett, és látta, hogy jobbra a fejüket, valami hatalmas, fém gép.
- Segítség! - Sosiskin felsikoltott, és megragadta a ujjába asszisztens és vzhav vállát ugrott egyenesen a bokrok.
- Nyugodt, de nyugodt! - Egy hang valahonnan fent.
Vezető Sosiskin óvatosan kilesett a bokrok, és látta, hogy a jobb felettük, csak néhány méterre a feje fölött lógott néhány félig helikopter, félig hajót. Ki a kipufogócső, megszökött, klubok, fekete füst, és ő egy csoda gép valahogy vicces horkol, és morgott. Oldalán nagy sebességgel forog két kis propellerek. Bent volt az utasok a repülőgép. Voltak hárman, és mindegyikük szemüveget viselt, és egy különleges repülés sisak.
Üdvözlet! - Hallottam egy másik hang fentről. - A nevem ceruza!
És én Samodelkin, és a hajó által a kísérleti.
- Ő alakította a dolog - kidobták a tetőablak létra, mondta egy harmadik hang. Az, hogy ki a hasa a fém szörny van vicces, kövérkés ember, és nagyon gyorsan. Mint egy akrobata lemászott kötélhágcsó.
Ugyanabban a pillanatban a repülőgép fújt fehér füst és landolt közelében Sosiskinym rendező és asszisztense.
- Hadd mutatkozzam - Professzor Pyhtelkin - kalapját, mosolygott és azt mondta a kövér ember. - Specialist a szellemekben és a gonosz szellemeket.
- Dr. megengedett - kiszállt a bokrok és a fogmosás le a nadrágját, a rendező mondta. - A nevem Sosiskin. - Azt, hogy küldött egy táviratot.
- A mi falunkban Kozijavkin újra felbukkant a gonosz szellemeket, - beállító kalapot, magyarázta a professzor asszisztens Kulebyakin.
- Mit jelent újra? - Semen Semenovich Pyhtelkin meglepett.
- Tudok egy másik lány dédanyja, hogy a régi időkben a falunkban élt valami szörnyű pézsmapocok - magyarázta Kulebyakin. - A lány és az úgynevezett - „pézsmapocok származó Kozijavkin” vagy „pézsmapocok garnéla.”
- Mi több, a rák? - felhúzott szemöldökkel professzor Pyhtelkin.
- Nos, ez a falunk is nevezik - „rák” - fejjel lefelé, az említett igazgató Sosiskin.
- Jöjjön el a hotel inkább „szőrös tehén”. Ön, kedves tanár, és a barátok ott fog élni - mondta igazgatóhelyettes Kulebyakin. - Azt fogja mondani, mindent részletesen.
Dust emelkedett lába alatt a professzor, társait, és újra elment berendezés egyenletesen egy országúton Kozijavkin szélén.
És a szállodában, eközben arra készül, hogy várják a kirándulókat.
Legnyüzsgőbb pincérnő néni Motya. Odarohant a padlón, óramű, és tegyük a dolgokat tiszta és rendezett. Mel sarkok, poros bútorokat megtörölte egy ronggyal, tegyük a dolgokat ragyog az ablakokat. Néni Motya sokat hallott a híres professzor Pyhtelkine és régóta álmodott, hogy találkozzon vele.
És végül, kedves vendégek érkeztek a fejét a híres tudós érkezett a faluba, és elküldte a szállodában, ahol néni Motya éppen dolgozott.
Samsonovna ügyek Matilda volt egy nagy üzlet. Elvégre dolgozott asszisztensként a szálloda - Skovorodkin. Ez azt jelenti, hogy minden nagyobb munka a gazdaságban feküdt a törékeny vállát. Bár nagynéni Moti, hogy őszinte legyek, a válla nem volt, hogy törékeny. És mindez azért, mert hogy Matilda Samsonovna volt kövér. Vagy ha ez teljesen az igazság, nagyon kövér. A faluban féltünk tőle. Azt mondták, hogy a néném Moti kemény kézzel. Ez azt jelentette, hogy a forró kéz jobb, ha nem kapnak el.
Életkor néni Moti átlagos volt. Már nem volt fiatal, de még mindig nem a régi. Legnagyobb álma nagynénje Moti-ben - férjhez néhány jó ember. Gyakran beszélt és legközelebbi barátja Stepanida, vágyakozva nézett a nyitott ablakon keresztül:
- Ó, Stepashi, hol találok egy jó férj?
- Van annyi jó falunkban vőlegények Kozijavkin - mutatva a területen, a szakács válaszolt Stepanida.
- Ez nem lovászok? - vigyorgott néni Motya. - Ez égések és paraziták - mondta néni Motya vastag, barátságtalan pillantásokat cég vízvezeték Begemotova, barangolni messze a szállodától.
- Ez az, amiért ezek a paraziták? - Megkérdeztem a szakács, törölgette nedves kézzel a piszkos kötényben.
- Fájdalmasan szájkosár a csúnya - intett barátnője Mathilde Samsonovna. - Különösen Begemotova. Úgy néz ki, mint egy rabló.
- És mit akar a vőlegény? - csodálkozott Stepanida. - Fogadok, hogy herceg tengerentúli Adj! Vagy arab sejk!
- Miért vőlegény arab? - meglepett néni Motya. - Nem kell a külföldi menyasszony. Bárcsak a saját, natív. A lényeg, hogy ez egy okos - mondta néni Motya.
- Ahogy agronómus Dandelion? - kérdezte egy jó barát.
- Nem, azt akarom, hogy feleségül valamelyik híres tudós vagy tanár - válaszol Matilda barátnője.
- Hol van ebben a faluban Kozijavkin professzorok venni? - Stepanida vetette fel a kezét.
- Követtem a város maga megy - csípőre tett kézzel azt mondta, kövér menyasszony. - A múlt héten levelet küldött egy fotót az egyik városban újságban. Ott, ebben a tanulmányban, írni fog nyomtatni, és a vőlegény maga találja meg - magyarázta néni Motya.
- És mit írt a levélben? - az érdekelt kíváncsi barátja.
- Azt írta, hogy az egyik távoli falu elvesztette a gyöngy, hogy van, azt - magyarázta néni Motya. - És én azt írta, hogy a vőlegény mindig okos és gondoskodó.
- Mi van, ha a vőlegénye csúnya lesz? - mondta Stepanida.
- Nos, - toppantott néni Motya. - A lényeg, hogy okos volt - vágyakozva adunk pincérnő.
... Mivel ez a beszélgetés zajlott - két hét telt el. És hogy a földön is egy csoda történne: a falu jön a híres professzor Pyhtelkin. Egy szakértő a gonosz szellemeket és a különféle szellemek. Néni Motya nagyon aggódik. Félt, hogy a tudósok nem szívesen élnek a szállodában, és akkor mozog a haza a rendező Sosiskinu. Ezért a szállodában, és mi volna a hihetetlen szépség és a rend, még az új szőnyeg ágyban.
Az ajtó kinyílt, a szálloda lépett fontos rendező Sosiskin az ő asszisztense és kedves vendég - tanár Pyhtelkin.
Üdvözlünk! - futott eléjük, két barát Stepanida
néni Motya. - Gyere be, welcome! Itt egy kulcsot a szobában - mondta Stepanida és kézzel csat és a legfontosabb DIY.
Ceruza és Samodelkin felvette a zsákokat és szórakoztató valami lógó szobájába ment.
- És van egy szám? - fun Rákacsintás néni Mote, azt mondta, sperma Semenovich Pyhtelkin.
- Szobája a tizenhármas szám - remegett az izgalomtól, néni Motya és átadta professzor gombot.
- Rossz ómen - élni a tizenharmadik szoba, baj történhet -, hogy a kulcsot, mondta professzor Pyhtelkin, felvette a nehéz bőröndöt, felszaladt a lépcsőn, a második emeleten található.
- Annyira! - ül a kanapén meglepetten, és vizsgálják, hogy egymásnak, mondta a csalódott barátnője.
5. fejezet éjszaka zizeg a régi temetőben. Szellemek, kísértetek és egyéb gonosz szellemek
Éjszaka jött. Professzor Pyhtelkin kivette a bőröndöt három fekete köpenyt és üzembe az egyiket, azt mondta, csak a ruha ceruza és Samodelkin.
- Miért van szükségünk változtatni? - húzza a köpeny, halkan megkérdezte Samodelkin.
- Fogunk számít - bujkál egy titkos zsebéből egy kis zseblámpa magyarázta professzor Pyhtelkin. - Mi megy a temetőbe.
- Éjjel, a temetőben? - Ceruza félek. - W-miért?
Azon az éjszakán a temetőben néha előfordul legérdekesebb dolog - mondta a tudós. - Sok a tanulni.
Akkor talán vonok nekünk egy fegyver - mondta elgondolkodva ceruza. - Senki sem tudja, hogy kik vagyunk ott a temetőben találkozhatnak.
Mi, azt akarja, hogy dolgozzon fegyvereket? - meglepett Samodelkin.