Tale macska vorkot, Kotofey kotofeevich szöveg
Az az erdő szélén, egy kis kunyhóban, ott élt egy öregember és egy öregasszony. Hogy egyáltalán nem vagy tehén vagy disznó, nem skotinkoy, és ott volt egy macska. Côte vorkot, Kotofey Kotofeevich. És a macska volt, kapzsi, így ujjas: a tejfölt slizhet, az olaj enni, akkor tejet inni. Egyél, hogy részeg, feküdjön le a sarokba, láb simogatta zhivotok, igen minden - „miau” és „miau”, de minden - „kis” és „kis”, „én palacsintát, de Blinky lennék vajas lepény.”
Nos, öreg szenvedett, elviselt, de nem tudta elviselni: vette a macskát, vette az erdők és a szereposztás. „Élő, Ivory Kotofeich ahogy akarsz, menj, Côte Kotofeich ahol tudja.”
A macska Kotofeich eltemetve moha, farok zárva, és az alvó is.
Nos, a nap telt el - Kotofeichu volna. És az erdőben nem tejföl, tej nélkül, nincs Blinky nem sütemény, nincs semmi. Az a baj! Ó, te Kotja-Kotok - üres zhivotok! Cat ment keresztül az erdőben - hátsó ív, kipufogócső, ecset bajusz. És eleibe Kuma Lisa:
- Ah-ti rám, ó igen-ti rám. Igen Ki vagy te, melyek közül az élek? A hátsó ív, kipufogócső, bajusz ecset?
A macska íves hátán, egyszer vagy kétszer felhorkant, bajusz rastoporschil:
- Ki vagyok én? Szibériai erdők - Kotofey Kotofeich.
- Gyere, édesem Kotofey Kotofeich, számomra lisonke, látogatást.
Lisonka vezette őt a verandára, a palotájában. Igen, most kezelni. Ő dichinki vele, azt mondta neki, hogy igen sonka veréb.
- Nem is olyan kicsi, azt palacsintát, de Blinky azt vajas lepény!
Íme róka, és azt mondja:
- Cat Kotofeich, de hogyan, mint a mohó, így megkülönböztető kitöltés takarmány? Megyek kérni a szomszédok segítségét.
Fox futott az erdőben. Selyem kabát, farok arany, a tűz a szemét - ah, jó róka testvér!
És feléje farkas:
- Jó napot, pletyka-lisonka ahol futtatja, akkor rohanás át, hogy mit hlopochesh?
- Ó, ne kérdezd, ne tartsa a farkas-kumanek, nincs időm.
Abban a pillanatban, hogy valaki olvassa ezt a site: Verse My Voobraziliya
- Mondja, pletyka, hogy aki tud, segíteni fogok.
- Ó, a farkas-kumanek, hozzám lyubimenky társ messziről, a szibériai erdők - Kotofey Kotofeich.
- Lehetséges, pletyka, megnézzük vele?
- Lehetséges, volchische szürke bochische, csak nagyon dühös volt. Számára nem ajándék nem jön - hide sderet.
- És én, pletyka, hogy hozok egy kost.
- Ram ez nem elég. Na jó. Én az Ön számára, kumanek, pohlopochu, talán hozzád és.
És futott tovább lisonka. Selyem kabát, farok arany szemei tűz - ah, jó róka testvér!
És feléje medve:
- Jó napot, lisonka, hello, pletyka, szia szép! Hol fut, amit a sietség, hiszen hlopochesh?
- Ó, ne kérdezd, nem rip, Mihail Mihajlovics, túl elfoglalt vagyok.
- Mondja, pletyka, hogy aki tud, segíteni fogok.
- Ó, Mihail Mihajlovics! Jött hozzám lyubimenky társ messziről, a szibériai erdők - Kotofey Kotofeich.
- Lehetséges, pletyka, megnézzük vele?
- Ó, Misha, Côte Kotofeich feldühített: aki nem szereti, hogy most fog enni. Számára nem ajándék, és nem megy.
- Elkapom a bikát.
- Ez az! Csak te, Misha, a bika egy fenyőfa alatt, egy fenyőfa önmagában nem egy közkatona, tihohonko ülni. És akkor ő majd enni.
Fox farok intett, és eltűnt.
Nos, a következő napon a farkas és a medve úgy vonszolták lisonkinomu otthoni ajándékok -, de a bika ram. Halmoztak ajándékokat alatt fenyő úgyhogy vitatkozni.
- Menj, volchische szürke hvostische, hívja a róka testvérével, - mondja a medve, és remegett, félt a macskát.
- Nem, Misa, menj magad, akkor nagyobb és vastagabb, keményebb eszik.
elrejtésére egymást, nem akarnak menni. A semmiből, egy nyúl-nyúl fut, rövid hvostishka.
A mackó rajta:
Ő lett a nyúl. Megrázza magát, kopog fogak, farok remegő.
- Menj, mezei nyúl, rövid hvostishka Fox Patrikeevna. Mondd el, mi várta őket a bátyámmal.
Abban a pillanatban, hogy valaki olvassa ezt a site: Mese a Fox Hitvalló
Nyuszi és futott.
A farkas volchische nyafogás, remegés:
- Mihail Mihajlovics, kicsi vagyok, elrejt engem!
Nos, a mackó a bokrok és elrejtette. És ő felmászott egy fenyőfa a nagyon kupolák.
Itt az ajtó kinyílt róka lépett üvöltözni a küszöböt:
- Gyűjtés, erdei állatok, a kis és nagy, nézd, milyen a szibériai erdők Kotofey Kotofeich!
És a macska jött Kotofeich: back-ív, kipufogócső, ecset bajusz.
Láttam medve, a farkas suttogja:
- Huh néhány zverishka - kicsi, tetves!
A macska látta a hús, de hogyan kell ugrani, hogyan kell kezdeni, hogy szakadjon a hús!
- Miau miau igen, igen, egy kicsit kicsi, de én palacsintát Blinky lennék vajas lepény!
Medve és remegett a félelemtől:
- Ó, az a baj! Kicsi, de erős, erős, de mohó - a bika nem elégedett. Mivel nem ettem!
Ülő Bear, reszketett rázza fenyő.
És azt akarom, a farkas, hogy nézd meg a vadon élő állatokat. Azt keverjük a levelek alatt, és a macska azt hiszi - egér. Hogyan leszokni, ka-ak ugrás, karmok megjelent - csak egy farkas az orr!
Wolf - futni. Cat látta a farkas, ijedt, de ugrott egy fenyőfa. Egyre magasabb mászik. Egy medve egy fenyőfa.
„Az a baj - azt hiszem - a farkas megette, lesz nekem!”
Remegve, gyenge, és hogyan bryaknet fa, minden oldalán mentettek. Heels Empty. A róka farok csóválja, utánuk kiabálva:
- De majd kérni, akkor ő fog megenni! Várj egy percet, várj egy percet!
Nos, azóta minden állat félni kezdett a macska. Elkezdte hordani neki adót. Ki - dichinki aki - sonka, aki - palacsinta, bárki - vajas lepény. Hozd alá fenyő fel - igen futni. Ó, jól gyógyult gray Kotok, Lisichkin testvér, a szibériai erdei macska Kotofeich hogy a hátsó ív, kipufogócső, ecset bajusz.
Ez az egész egy mese, akkor már nem szövik. Vége a történet, és én nyír koporsót. A koporsót tálak igen kanál, harmonikák: ének, tánc boldogan, mesénket dicséri.
Orosz népmese
Ha megnyomja ezt a gombot, ha még nem regisztrált a társadalmi hálózatok a fent említett
hogy minden funkciót a helyszínen, különösen akkor
a lehetőséget, hogy válasszon egy saját könyvtára kedvenc mese puzzle, mondókák, mondókák és a gyermekek kifestőkönyv,
ezáltal a saját, egyedi könyvtárba.
Fokozatosan a személyes könyvtár tele van, és akkor nem kell időt újra ellenőrzi a kedvenc működik.