Read Online - askenázi Ludwik

Egyszer találkoztam egy vékony, sötét hajú lány.

Már ismert, ő sokáig, úgy néz ki, mint egy bölcs ír Collie.

Ő volt, kezében egy fekete doboz kötött szalaggal.

- Ahelyett, hogy zsákok én magammal az egész világot, - mondta.

És elmagyarázta: - Ez az én hobbim. Mindannyiunknak megvan a saját ló ...

Meghívtam egy kávézó felett Prága,

és ott kinyitotta a fekete dobozt.

Kiderült, hogy a fényképeket. Semmi, csak a képeket.

A nő és a fal, és a néger Madonna.

Zsidó, és kiment a kikelnek a varsói utcán.

Valamint a német, aki megtisztítja a fegyvert.

És az öreg, kínai, aki először utazik vonattal.

Ez volt egy hét után az ember először legyőzni a gravitációs erő,

és a többi ebben az időben, óvatosan tapogatta az utat,

mélység le a kernel.

Mesterséges plazma még nem kapott,

de feszült, az emberi fül számára hallható,

Milyen az szivárog a nedvesség, etetés gyökerei az élet.

Feje fölött, volt egy színes esernyő, hogy megvédje a nap,

alattunk - Prága, süllyed a gerendák.

A fekete doboz töltjük fel a felső felületen.

Az arc, az arc, és az összes nézett egyenesen a szemébe nézett.

Ők voltak az arcok testvéreink, a mi elvtársak.

Azon személyek, akik halhatatlanná a fény és ugyanakkor átitatja a sötétség,

arc nyitott szemmel, mint egy ablak, amely mögött valaki meghalt,

lesüllyesztett sarkok a száj, egy ránc,

hajlandó benyújtani,

Képek a szentek, zsoldosok, megkínozták jailers,

sorsa a falon a fény és árnyék,

- Milyen szörnyű, - mondtam a lánynak - sírás ezek a szemek!

Hogyan ijesztő - Mondtam neki -, hogy a szájával hallgat ...

- Vedd őket, hogy őt - mondta -

Vegyük őket magához, és így azok a hajléktalanok,

Olvad a sütő - vagy ha van központi fűtés? -

és beszélgetni velük éjjel, de az isten szerelmére, csendes,

nem tudják elviselni a zajt.

- Van túlkiabálnia fegyvereket! - mondtam neki. -

A földön minden alkalommal nem szűnik forgatás ...

- Nos, nem mint tudja - mondta a lány, felállt, és elhagyta,

nagyon pontosan ballada, mind fekete-fehér.

Csak az egyik doboz, ami hagy

és velem maradt.

Az ember született egyszerre -

Senki sem érti,

de örülök.

- És most itt vagyok! - férfi kiabál.

Kapcsolódó cikkek