Olvassa szabályok nélkül (BBC) - Kislitsyna valentine - valya ruth - 1. oldal - Read Online
Dasha kezdett idegesíteni és így tovább. Kiderült egy bolond szerelmes füle! Nem láttam senkit és semmit, még én - a legjobb barátom gyermekkora óta! És mindez azért, mert mi? Köszönhető, hogy néhány gazdag rohadék Aranyos, aki végzett a főiskolán tavaly, és hívták dolgozni Szentpéterváron. Azt gondolni, hogy ő fog menni vele! Ahhoz, hogy menjen, és hagyj békén! Ez tisztességes?
Gondol rá, és még egy halom a problémákat, repültem ki a University of az ajtót, és elindult a buszmegálló, persze, nem dolgozó, hogy nézzen körül, és előtte.
- Hé, légy óvatos! - hallottam egy rekedtes férfihang rám, miután lezuhant egy acél mellkasát.
- Sajnos - morogtam, és éppen indulni, de a férfi hirtelen megragadta a karomat. - Mi a fene? - Én hirtelen felemelte a fejét, hogy vizsgálja meg elégetni arcátlan idegen.
- Lassíts! - A férfi szeme csillogott, amikor találkozott a szemem. - futott be hozzám, és még káromkodás. Csúnya.
- Mit érdekel? - Megkérdeztem, nyugodtabban, és „te”, mint az az ember volt, nyilván idősebb nálam.
- Számomra ez nem - hagyta el a kezem. - problémák?
Csak keresztbe fonta a karját, és elfordította a tekintetét, azt mutatja, hogy nem fogok vele beszélni bármiről.
- Rendben. Ismerje meg itt?
- Tanulok, I - feleltem gondolkodás nélkül.
- És a neve van?
- Minden személy neve - vállat vontam, még mindig nem nézett idegen.
- Nem gondolja? - tette fel a szemöldökét.
- Tudom - vigyorgott szemtelenül. - Az egyetem fel a füle, de tudják.
- Hoz nevem.
- I Jegor - kinyújtotta a kezét, és én kellett megrázni udvariasságból. - Itt vagyunk teljesülnek.
- Elnézést, de mennem kell, annyira későn.
- Tehát gyerünk, én kidob, van egy autó, nem nehéz nekem.
- Ahhoz, hogy a legközelebbi temetőbe, nem igaz? - néztem rá gyanakodva.
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy az ember előttem meghökkent, de gyorsan magához tért, és valahogy erőltetett nevetéssel.
- Nem, a temető ma nem megy sehova. Legközelebb, ha azt szeretnénk, én vezetek, ígérem - kacsintott rám, és intett, hogy menjen a kocsijához.
Azt mosolyognia kellett a viccek, de aztán eszembe jutott, hogy most már nem a szórakozás. Az életem kezdett összeomlani. Jegor engem egy fekete színezett terepjáró, beült a volán mögé, beindította a motort, és a kocsi elindult.
- Hol tart?
- Valya? - Jegor rám nézett.
- Nem tudom, hogy hol, hogy vigyen - váratlanul még magamnak mondtam.
- Azaz, hogyan? - Nem értettem az embert.
Nem tudom, miért, de úgy döntött, hogy elmondja neki mindent. Egy ember, aki látta az első alkalom az életemben, hirtelen meséltek a felszínre került problémákat rám néhány hétig. Nos, legalább az ülés zárt nem adósság és a bánat fél végzett a második évben a Kar újságírás.
- Tudom, hogy hol, hogy ha - mondta Jegor, mikor befejeztem a szomorú történetet.
- Nos, igyon egy idegennel - ez nagyon okos, igen, - mondtam, és úgy érezte, egy kicsit beszédhibás rám.
- Szerencséd, hogy ez az idegen - I.
Aztán történt valami, amely ezt követően fejjel lefelé a következő néhány év az életemből. Miután a vendéglátó Jegor elvitt a lakás, sokkal okosabb, amelyik lövés barátom, az exkluzív területen, az új házban. Delight bennem nem okozott, mert részeg volt, és figyelt, hogy ne a lakás, és gazdája. Bementünk a nappaliba, Jegor húzta magához, és bámult az ajkát, így mohón, hogy engedett a lába alatt. Gondolkodás nélkül, egy ember vett fel a karját, és bevitte a hálószobába. Minden úgy történt, ahogy kellett volna történnie - a standard forgatókönyv. De nem tudtam panaszkodni. Két év, Jegor volt az első ember, miután szakított a barátjával. Inkább megszökött egykori fiatalember - ez volt az egyik fő része minden gondom, nem tudtam elfelejteni. De ez este Jegor ... én nem tudom, hogy voltam annyira részeg, vagy olyan ideges, de én rendben volt vele, hihetetlenül jól, feledésbe merült az első alkalom, hogy hosszú ideig.
Reggel ébredt az illata a frissen főzött kávé csokoládé. Kinyitottam a szemem, láttam, Jegor ült a az ágy szélén, és mellette volt egy tálcát egy porcelán csésze töltött kávét és kekszet.
- Jó reggelt, - mondta a férfi mosolyogva.
- Szia - mosolyogtam, szorongatva a takarót. - Reggeli az ágyban - egy álom, nem reggel.
- A lány, aki adott nekem egy varázslatos éjszakát, és még mindig nem tud.
Leültem, vett egy csészét, és belekortyolt. Ez volt a legjobb kávé, amit valaha ittam.
- Ön tett a legjobb mindent, amit csak tudtam, - arra a következtetésre jutottam, kancsalság öröm.
- Nem hiszem - Jegor visszavonta a fülem mögé egy szál hosszú, fehér haja és komolyan a szemébe nézett. - Azt akarom, hogy Önnek megoldást, hogy a sürgető probléma.
- A lakás? Van egy megfelelő lehetőség? - nyúltam az egyik henger.
- Ott - bólintott. - Azt akarom, hogy itt maradj.
Ziháltam és bámult.
- Nagyon egyszerű - Jegor vette a tálcát, és megitta a kávét. - a közlekedés a dolgokat, és élnek, mint szükséges.
- És mennyi tartozom?
- Semmit nem kell. A lakás tartozik a barátaim, ők most a külföldön élő, arra kérték, hogy vigyázzon rá, és nem igazán vagyok képes rá, hogy enyhén szólva. Tehát marad, házigazdája itt tényleg nem akarja, hogy a lakás üres volt. nem fognak visszatérni újabb öt évre, - vont vállat.
- Can - Jegor nézett rám egy pillantást, hogy meg kellett nyelni idegesen. - És akkor mentek itt a közeljövőben, mert akarom. Ez a beszélgetés vége.
Rámeredtem kerek szemek, képtelen megszólalni. De egy perc múlva jöttem érzékeit.
- Figyelj, - én meg a kávéscsésze a tálcára. - Mióta a parancs a haza? Tudjuk, kevesebb mint egy nap, akkor nem tud rólam, és én rólad is, azzal az eltéréssel, hogy te jó vagy az ágyban, jól, nem a szegények.
- És akkor nem elég? - Jegor hunyorgott ravaszul.
- Malo - mondtam komolyan. - Én vagyok a kíváncsi.
- Majd úgy, de ez minden, amit tudnod kell - Azt akarom, hogy segítsen, nagyon szeretnék. Tudom, milyen érzés, ha egyedül vagy, ha azt szeretné, hogy jön valaki, és megadom a védelmet. Egyszer régen akartam.