Ole - print
Hans Christian Andersen
Senki sem tudja a földön olyan sok történetet, mint Ole. Itt mondani a mester!
Este, amikor a gyerekek nyugodtan ülni az asztalnál, vagy annak padok, ez Ole. A zokniban, aki felmegy a lépcsőn csendesen, majd óvatosan kinyitotta az ajtót, csendesen belép a szobába, és óvatosan prysnet gyermek szemébe édes tejjel. A szemhéjak kezdenek bágyadtság a gyermekek, és nem látják Ole, és ő settenkedik fel mögöttük, és elkezdte finoman fújja a nyakukon. Fúj - és fejek ők most otyazheleyut. Nem fáj - Ole, mert nincs rosszindulat; ő csak azt akarja, hogy a gyerekek már megnyugodott, és hogy minden bizonnyal meg kell tenni az ágyba! Nos, őket, és csak ezután kezd mesélni.
Amikor a gyerekek elalszanak, Ole leül az ágyra. Ő öltözött csodálatosan: ez egy selyem kaftán, de nem tudjuk megmondani, milyen színű, - ő önti a kék, majd zöld, majd piros, melyik irányba, ahol a fordulat Ole. Hónalj le az esernyő: az egyik kép - ez elárulja felett jó gyerekek, és akkor egész éjjel álmodik mese, egy nagyon egyszerű, sima, - ez megnyitja át rossz gyerekek; Nos, átalussza az éjszakát, mint a halott, és reggel kiderül, hogy ők semmit sem látott egy álom!
Hallunk arról, hogy Ole meglátogatott minden este egy fiú, Hjalmar, és azt mondta neki a történetet! Ez lesz a hét történet - miután a hét minden napján. hétfő
- Nos, - mondta Ole, forgalomba Hjalmar ágyba - most díszítik a szobában!
És egy pillanat alatt az összes cserepes növények váltak nagy fákat, hogy a feszített hosszú ágak a falak mentén a mennyezet, és az egész szoba átalakult egy csodálatos pavilonban. Fa ágai voltak tele virággal; minden virág szépsége és illata jobb volt, mint a rózsa, és az íz (ha csak azt, hogy próbálja ki) édesebb lekvár; gyümölcs is fénylett, mint az arany. Még a fák teasüteményt, amely szinte tört a mazsola töltelék. Csoda volt, hogy van!
Hirtelen egy fiókba, ahol Hjalmar voltak tanszerek, rózsa szörnyű nyög.
Mi ez? - Azt mondtam, Ole ment, és kihúzott egy fiókot.
Kiderült, hogy elszakadt és dobta pala: a probléma megoldása ráírva hiba volt, és minden számítás készek morzsolódik; ceruza ugrott és ugrált a kötelét, mint egy kutya: ő valóban segíteni akart az oka, de nem tudott. Hisztis hangosan és notebook Hjalmar, hallgatni, hogy csak szörnyű! Az egyes oldalakon voltak nagy betűkkel, és melléjük kicsi, és így az egész oszlopot, egymás alatt - ez volt a recept; oldalon is elment a másik, képzeljük el, hogy tartott határozottan. Hjalmar írta őket, és úgy tűnt, hogy megbotlott a sorban, amelyet meg kellett állni.
- Itt van, hogy maradjon! - mondta a receptet. - Ez így van, egy kissé megdöntve a jobb!
- Ó, mi szívesen, - találkozott Hjalmar betűk - igen nem tudjuk! Mi rosszabb!
- Szóval kell egy kis húzó! - Ole mondta.
- Ó, nem! - kiáltották, és kiegyenesedett, hogy öröm volt nézni.
- Nos, most már nincs idő a történeteket! - Ole mondta. - Legyen egy perces gyakorlat! Egy, kettő! Egy, kettő!
És ő hozta az összes levelet Hjalmar, hogy ők már simán és fürgén, mint a recept. De reggel, amikor Ole maradt, és Hjalmar felébredt, úgy nézett ki, mint szerencsétlen, mint korábban.
Amint Hjalmar lay, Ole megérintette a mágikus bryzgalku bútorok, és mindent azonnal beszélni kezdett, és beszéltek maguk is - minden, kivéve a köpőcsésze; Ez csendes és mérges maguk a beképzelt: csak beszélni magukról, hanem magukról, és még csak nem is gondol arra, hogy olyan szerényen a sarokban, és lehetővé teszi a nyárson!
Fent a fiókos lógott egy nagy képet a aranyozott keretben; ő gyönyörű terep volt látható: magas öreg fák, fű, virágok és egy széles folyó, megszökik már a paloták az erdő, a távoli tenger.
Ole mágikus bryzgalki megérintette a képet, és a húzott rajta madarak énekét, faágak mozgott, és a felhők az égen versenyzett; nyilvánvaló volt, még akkor is, csúszott a földön a saját árnyéka.
Ole Hjalmar majd felemelte a kerethez, és a fiú elkezdte rugdosni egyenesen a magas fű. A nap süt át a fák ágai, úgy futott a víz, és leült a csónak, amely megingott a parton. Hajó volt festve a piros és fehér vitorlák világított, mint az ezüstöt, és hat hattyú arany korona a nyakukban és ragyogó kék csillagok fejükre okozott csónakból a zöld erdők, ahol a fák beszélt rablók és boszorkányok, és a virágok - egy szép kis manó és hogy hallott pillangók.
Igen, itt úszott!
Az erdő sűrű és sötét, válnak, mint a gyönyörű kertek, megvilágított a nap és a pontozott virággal. A folyó partján emelkedett a nagy kristály és márvány paloták; Állunk az erkélyen a hercegnő, és ezek mind ismerős Hjalmar lány, akivel gyakran játszott.
Mindegyik tartott a jobb kezében dicsőséges cukrozott mézeskalács malac - ez ritkán vásárolnak egy kereskedőtől. Hjalmar, vitorlás múlt, megragadta az egyik végén a botot, a hercegnő kapaszkodott a másik, és a bot szünetek fele; Minden kapta megosztás: Hjalmar - több, a hercegnő - egy kisebbet. Minden paloták voltak a karóra kis hercegek; adtak Hjalmar becsület arany szablya és lezuhanyozott rá mazsolát és ólomkatona - ez az, amit azt jelenti, hogy valami valódi herceg!
Hjalmar átrepült az erdőket, valamilyen hatalmas csarnokokban és a város. Hajózott át a város, ahol a régi nővér élt, aki viselte a kezét, amikor még a baba, és nagyon szereti a kedvtelésből tartott állatok. És látta: ő meghajolt, küldött neki a kezét megcsókolja és énekelt egy szép dalt, amit összehajtogatott, és elküldte Hjalmar:
Saját Hjalmar, emlékszel
Szinte minden nap, minden órában!
Nem tudom megmondani, mennyire szeretném,
Látod még egyszer!
Meg azért, mert rázta a bölcsőben,
Azt tanítják, hogy járni, beszélni
És az arcon és a homlokon csókol.
Tehát hogyan szeretlek téged nem!
És a madarak énekeltek neki virágot táncolt, és a régi fűz bólintott, mintha Ole, és elmondta nekik a történetet. szerda
Nos, az eső ömlött! Hjalmar heard ezt a szörnyű zaj, még egy álomban; Amikor Ole kinyitotta az ablakot, kiderült, hogy a víz szintje az ablakpárkányra. Egész tó! De közeledett a csodálatos hajó a házba.
- Szeretné tudni, hogy járni, Hjalmar? - Ole kérték. - hogy látogassa meg éjjel idegen országokban, és reggel - újra otthon!
És Hjalmar öltözött a nyaralás találta magát egy hajón. Az időjárás tisztázódik azonnal vitorláztak az utcákon, már a templom, és közöttük a folyamatos hatalmas tó. Végül elhajóztak olyan messze, hogy a föld teljesen eltűnt szem elől. Az égbolt söpört egy csapat gólya; ők is összegyűltek mások melegebb táj, és repült a hosszú sorban, egymás után. Ők már utaznak sok napon át, és az egyikük olyan fáradt volt, hogy a szárnyak nem volt hajlandó szolgálni őt. Repült minden mögött, aztán elmaradt, és elkezdett süllyedni a széttárja szárnyait tovább és tovább, így intett nekik egyszer, kétszer, de mindhiába. Hamarosan megérintette az árboc, a hajó megcsúszott szerelést és - bumm! - Elestem közvetlenül a fedélzetre.
Jung elkapták, és tegye rá a házba a csirkék, kacsák és pulykák. Szegény öreg gólya állt, és szomorúan nézett körbe.
- Nézd, mit! - csirke mondta.
A pulykakakas felfuvalkodott, és kérte a gólya, aki volt; Kacsa is hátrált, húzza egymás szárnyát, és quacked „Dur Dur-cancer!”
Stork nekik a forró Afrikában, a piramisok és struccok, viselhető a sivatagban gyorsaságát vadlovak, de a kacsa nem érti, és újra kezdte nyomni egymást:
- Persze, te bolond! - mondta a pulykakakas, és azt motyogta dühösen.
Stork megállt, és elkezdett úgy gondolni Afrikában.
- Mik a csodálatos vékony lábak! - mondta a pulykakakas. - Mennyibe kerül egy udvarban?
- Háp! Háp! Háp! - készítés kacsa zajok nevetséges kacsa, de a gólya nem úgy tűnik, hogy hallja.
- Tudnál és nevetni velünk! - mondta a gólya pulykakakas. - Nagyon vicces volt, hogy! De hol van, akkor túl megvetendő! És általában nem tudjuk megmondani, hogy ez más volt tanítható. Nos, nézzük szórakoztatni magunkat!
És a tyúkok csettintett, a kacsák quacked, és szórakoztatta őket rettenetesen.
De Hjalmar elment a baromfi ház, kinyitotta az ajtót, és intett, hogy a gólya, és ő ugrott a fedélzetre - sikerült pihenni. Stork mint Hjalmar meghajolt hála, intett széles szárnyakkal és repült a melegebb táj. Csirkék vihogott, kacsa kacsa zajok és pulykakakas felfuvalkodott, hogy a fésű volt nalilsya teljes vérben.
- Holnap az egyik csinál levest! - Azt mondtam, Hjalmar felébredt az ő kis ágy.
Glorious utazás ők az éjszakát Ole! Csütörtök Tudod mit? - Ole mondta. - Ne félj! Megmutatom egy egér! - Valóban, a kezében volt egy aranyos kis egér. - Azért jött, hogy meghívja Önt az esküvő! Két egér megy ma este feleségül. Élnek a padló alatt a szekrényben anyád. Csodálatos szoba, azt mondják!
- De amit mászott át egy kis lyuk a padlón? - kérdezte Hjalmar.
- Hagyja, hogy én is! - Ole mondta.
Megérintette a fiú az ő mágikus bryzgalku és Hjalmar hirtelen csökkenni kezdett, hogy csökkentse és végre lesz akkora, mint egy ujj.
- Most lehet kölcsönözni az ólomkatona egységes. Véleményem szerint ez a ruha tetszik tökéletesen: ez olyan egységes színek, és máris megy, hogy nézze meg!
- Jó! - Beleegyeztem, hogy Hjalmar, átöltöztem, és nézett ki, mint egy modell ólomkatona.
- Volna kedve leülni egy gyűszű anyád? - mondta Hjalmar egér. - Majd megtiszteltetés, hogy elviszi.
- Ó, milyen gondot Freken! - mondta Hjalmar, és elhajtottak az egér esküvőjére.
Csúszik a lyuk a padlón progryzennuyu egerek voltak először egy hosszú, keskeny folyosón, ott is csak egyetlen kaphat a gyűszű. A folyosó fényesen kivilágított punk.
- Igaz valójában egy csodálatos illat? - Megkérdeztem az egér driver. - A folyosó zsírozott szalonna! Mi lehetne jobb?
Végül felállt a szobába, ahol az esküvő volt, ünnepelték. Jobb, suttogva és peresmeivayas állt myshkidamy, balra forgató lábak bajuszt - Knights-egér, és a közepén, egy rohadt torta sajt rózsa menyasszony és a vőlegény magukat, és megcsókolta mindenki előtt. Nos, azért, mert részt vettek, és készen áll, hogy férjhez.
És az összes vendég érkezett, de érkeztek; egér szinte zúzott egymást halálra, és ez a boldog pár hajtott a nagyon ajtót, úgy, hogy senki más nem tudta se be nem kilép. Hall, valamint a folyosó minden olajozott disznózsír és más kezeli nem voltak; desszertnek vendégek futószakaszokat borsó, amelyen egy relatív Suite vygryzla nevüket, vagyis természetesen csak az első betű. Divo, és így tovább!
Az összes egér bejelentette, hogy az esküvő nagyon jó volt, és valóban volt egy szép időt.
Hjalmar vezettem haza. Volt egy esélyt, hogy látogassa nemes társadalom, bár a rend volt a szervilizmus és tegye az egységes egy ólomkatona. péntek
- Nem tudom elhinni, hogy hány van az idős emberek, akik félnek Zăluceni mint azt akarja, hogy jöjjön! - OleLukoye mondta. - kiemelten kívánjuk, hogy azok, akik nem tettek semmi rosszat. „Dobrenky, kedves Ole, - azt mondják - egyszerűen nem tud aludni, feküdni egész éjjel ébren és látni körül minden gonosz tetteket akarnak csúnya kis trollok, ül a az ágy szélén, és bryzzhut nekünk forró vizet. . azt szeretném, ha jött, és vezette őket mi szívesen fizetnek, Ole -.! tették hozzá nagyot sóhajtva -. Jó ugyanazon éjjel, Ole Pénz az ablakban „! Mi nekem a pénzt! Nincs senkim nem jön a pénz!
- És mit tegyünk ma este? - kérdezte Hjalmar.
- Szeretné, hogy részt vegyen az esküvőn újra? Csak nem ugyanaz, mint tegnap. Big babát a húgod, az egyik, hogy a fiú öltözött, és Herman akar házasodni a baba Bertha; és még ma is a születésnapi baba, és ezért készül egy csomó ajándékot!
- Tudom, tudom! - Hjalmar mondta. - Miután a babák szüksége új ruhát, a húgom most ünnepli a születés, vagy egy esküvő. Ez tényleg százszor!
- Igen, ma éjjel 101., majd az utolsó! Ezért készül valami rendkívüli. Vegyünk egy pillantást!
Hjalmar nézett az asztalra. Volt egy ház kartonból; az ablakok világítottak, és az összes ólomkatona kezében puskával őr. A menyasszony és a vőlegény ült elgondolkozva a padlón, dőlve az asztalláb; Igen, ez volt valami gondolkodni! Ole, öltözött, fekete szoknya nagymama, házas őket.
Ezután a fiatal kaptak ajándékba, de kezeli elhagyott: elégedettek voltak az ő szeretete.
- Nos, most megyek a ház vagy külföldre menni? - Megkérdeztem a fiatalok.
On Board meghívott egy tapasztalt utazó és nyelni egy öreg tyúk, amely már öt alkalommal volt egy tyúk. Fecske meséltek meleg területeken, ahol az érett lédús, nehéz szőlőfürtök, ahol a levegő olyan lágy, és a hegyek színezett ilyen festékek, amelyek itt, és fogalmam sincs.
- Miért rázza egyaránt két borsó a hüvelyben! - Fecske mondta. - Ezen kívül vannak olyan gyakran a rossz időjárás.
- Nos, meg lehet szokni ezt! - a csirke mondta.
- És akkor mi lesz hideg! Ez, és nézd, fagyasztva! Szörnyen hideg!
- Ez csak jó a káposzta! - a csirke mondta. - Igen, miután az összes, és meleg! Végtére is, négy évvel ezelőtt álltunk nyári öt hétig! Igen, mi pörkölés valamit! Minden fojtott! By the way, nincs mérgező lények, mint ott! Nem, és rablók! Szükséges, hogy egy kitaszított, hogy nem találja hazánkban a legjobb a világon! Ez nem méltó arra, hogy élni is! - Itt tyúk sírt. - Én is utaztam is! Tizenkét mérföldet utazott a hordót! És nincs öröm az utazás!
- Igen, a csirke hölgy elég tisztességes! - mondta a baba Bertha. - Én is nem szeretnek lovagolni a hegyekben - fel és le! Nem, mi megy a ház a falu, ahol van egy halom homok, és mi fog járni a káposzta kertben.
Abban, hogy úgy döntöttünk, hogy nem. szombat
- És ma el fogja mondani? - Hjalmar kérték, amint Ole fel neki, hogy ágyba.
- Ma nincs idő! - mondta Ole, és a fiú kinyitotta gyönyörű esernyő. - Look-ka itt ezek a kínai!
Umbrella nézett ki, mint egy nagy kínai tál, festett kék fák és keskeny hidak, amelyen állt egy kis kínai és bólintottak.
- Ma lesz a ruha fel, mert holnap az egész világ! - Ole folytatta. - Holnap, miután az ünnep, vasárnap! El kell menni a toronyba - hátha átöblítjük templom törpék minden a harangok, nem az, hogy rossz lesz hívás holnap; akkor szükség van a területen -, hogy ha a szél söpört le a port a fű és a levelek. De a legnehezebb munka még hátra van: szükség van, hogy távolítsa el az égen, és a csillagokat perechistit. Gyűjtöm őket kötényét, de szükséges, mert a szám minden csillag és minden lyukat, ahol ült, majd az egyes fel a helyére, különben nem fog ragaszkodni, és megszórjuk az ég egyik a másik után!
- Figyelj, Mr. Ole! - hirtelen azt mondta, lóg a falon egy régi portré. - Én egy nagyapa Hjalmar és nagyon hálás, hogy mit mesél a fiú; de akkor nem torzítja a gondolatait. Csillag nem vonja vissza az égből, és tiszta. Csillag - ugyanaz az égitestek, mint a mi Földünk, az valami jók!
És Ole elment, figyelembe egérrel esernyő.
- Nos, ez nem lehet, és kifejtsék véleményüket! - mondta az öreg portré.
Aztán Hjalmar felébredt. vasárnap
- Jó estét! - Ole mondta.
Hjalmar bólintott, felállt, és megfordult pradedushkin portré a fal felé, úgy, hogy ismét beavatkozott a beszélgetést.
- És most mesélj körülbelül öt zöldborsó, született egy pod, a kakas lába, ami vigyázott a csirkecombot, és a stoppolótű hogy elképzelt magának egy varrótű.
- Nos, nem, elég volt! - OleLukoye mondta. - Inkább mutatni valamit. Megmutatom a bátyám, azt is elemzi Ole. De tudja, csak két történet: egy csodálatosan jó, a másik pedig olyan szörnyű, hogy. igen nem, akkor nem is mondom, hogyan!
Ezután Ole felemelte Hjalmar, felemelte az ablakhoz, és azt mondta:
- Most a bátyám, a másik Ole. Kaftán hímezve minden ezüstöt, hogy a huszár egyenruhát; csapkodó mögött egy fekete bársony kabátot! Nézd, hogyan vágtat!
És Hjalmar láttam versenyeztem teljes sebességgel, és más OleLukoye ültetett a lovához, és az öreg, kicsi. Néhány ültetett előtte, a másik mögött; de először mindenki azt kérdezte:
- Mik a jelek viselkedését?
- Jó! - felelőssége minden.
- Mutassa! - mondta.
Meg kellett mutatnom; és most azok, akik kiváló vagy jó jelek, ültetett előtte és azt mondta nekik a csodálatos történet, és azok, akik közepes vagy rossz - a háta mögött, és ők hallgatni egy szörnyű történet. Úgy remegett a félelemtől, sírás, és azt akarta, hogy leugrik a ló, az igen-nem tudták azonnal prirarastali szorosan a nyeregből.
- És nincs félelem meg! - Hjalmar mondta.
- Igen, és semmi sem kell félni! - Ole mondta. - Nézd csak, hogy mindig is voltak jó minőségű!
- Itt tanulságos! - motyogtam pradedushkin portré. - Mindegy, ezért nem zavarja néha, hogy kifejtsék véleményüket.
Nagyon örült.
Ez az egész történet Ole! És este azt mondom, hogy valami mást.