Öld meg a németek a szovjet propaganda
Íme kivonatainak három betűt talált egy halott német:
Kezelése Reinhardt írt hadnagy Otto von Chirac:
Mateas Dimle írta testvére, Henry testi Tsimlihu:
„A Leiden van egy tábor a magyar, ahol láthatjuk őket. Fegyverek nem félnek, de beszélünk velük egy jó verés.”
Valaki Otto Essman mondja hadnagy Helmut Weigand:
„Mi van fogoly magyar ilyen típusú földigiliszták enni a repülőtéren helyszínen, ők dobták a szemetet láttam, hogy ettek a gyomnövények és úgy gondolta, hogy -... emberek.”
Rabszolgatartók akarnak fordulni népünk rabszolgák. Ők hozzák a magyar magad iedevayutsya, hogy az éhség az őrületbe, hogy a haldokló emberek eszik füvet, férgek és mocskos rohadt német szivar filozofál: „Nem ez az ember.”
Mindannyian tudjuk. Mindannyian emlékszünk. Megértettük: a németek nem emberek. Mostantól kezdve, a „német” számunkra a legszörnyűbb átok. Mostantól kezdve, a „német” kisüti a fegyvert. Ne beszéljünk. Mi nem lesz háborodva. Mi meg fogja ölni. Ha nem megölni egy nap legalább egy német, a nap is elment. Ha úgy gondolja, hogy az Ön számára a németek megölni a szomszédja, akkor nem érti a fenyegetést. Ha nem megölni a németeket, a németek meg fogja ölni. Ő lesz az, és kínozzák őket pocsék Németországban. Ha nem tud megölni egy német golyó, megöl egy német bajonett. Ha webhelye szünet, ha vár a harc, megölni egy német a harc előtt. Ha elhagyja a németek élni, tegye a német és a magyar emberi szégyen orosz nő. Ha megöl egy német megölni egy másik - számunkra semmi több szórakoztató német hullák. Ne számítson napig. Ne számítson mérföld. Gondoljunk csak egy dolog: a németek ölték meg téged. Öld meg a németek! - azt kérdezi, öreg anyja. Öld meg a németek! - ez felveti a gyermek. Öld meg a németek! - kiáltja szülőföld. Ne hagyja ki. Ne hagyd ki. Ölj!
Konstantin Simonov. Öld meg
Ha az otthoni kedves neked,
Hol voltál vykormlen magyar,
Az Fafödém
Hol van a bölcsőben lengő, úsztak;
Ha az utak a ház
Falra sütő és sarkok,
Nagyapa, dédapja és apa
Ez kitaposott emeleten;
Ha nem szeretnénk, hogy padlóra
A házban német taposott,
Így aztán leült nagyapja asztalára
És a fák a kertben tört.
Ha az érték az édesanyja -
Azt, hogy ki a mellkas,
Amennyiben a tejet a múlté,
Csak akkor odabújik arcát;
Ha nem kell elviselni erők
Ahhoz, hogy egy német, vált negyedekre,
Ráncos arcán üt,
Köpni a kezét kanyargós;
Ahhoz, hogy ugyanaz a kezét,
Mi végezzük, hogy a bölcső,
Viper mosott alsógatyában
És, hogy az ágy neki.
Ha nem elfelejteni apja,
Rázta akkor a karjaiban,
Ez volt a jó katona
És elvesztette a Kárpát hó,
Mi ölte meg a Volga, az egész Don,
A sorsa a hazát;
Ha nem akarja,
I megfordult a sírjában,
Ez katona portré a keresztek
A német szólalnak tépte
És az anyja szeme
Az arca is jöttem.
Ha nem szeretné, hogy
Az egyetlen, amellyel járt együtt,
Az egyik, hogy a hosszú csók
Te nem mertek - így szereti őt -
Ahhoz, hogy a németek meg élőben
Hatalomra, kezében a sarokban,
És feszítették útját,
Meztelenül a földre;
Annak érdekében, hogy elérjük ezeket a három kutya
A nyögi, a gyűlölet, a vérben
Minden, ami szent partján te magad
Minden erejével a férfi szerelmes.
Ha nem szeretné,
Valaha így a németek az ő fekete pisztoly
A ház, ahol élt, feleség és anya,
Mindaz, amit hívja haza -
Tudd meg, hogy senki nem kellett menteni,
Ha nem menti el;
Tudd meg, hogy senki sem megölni,
Ha nem ölte meg.
És míg ő nem halt meg,
Te csendben az ő szeretete,
Land hol nőtt fel, és a ház, ahol élt,
Hazájuknak nem hívja.
Ha a németek ölték meg testvérét,
Ha a németek megölt egy szomszéd -
Ez a testvér és a szomszéd vesz bosszú,
És nincs mentség.
Másoknak nem ül vissza,
Ha valaki más puska nem bosszú.
Ha a németek ölték meg testvérét -
Ő volt az, és nem egy katona.
Tehát megölni a németeket, hogy ő,
És ne a földön feküdt,
Nincs otthon nyögni
És ez volt a halott.
Így akart, az ő hibája -
Hadd égjen a házát, nem a tiéd,
És ne a felesége,
És legyen egy özvegyasszony.
Ne engedjétek isplachetsya,
És az anyja szülte,
Nem a tiéd, és a családja
Legyen ez kárba vár.
Tehát megölni a legalább egy!
Tehát megölni leghamarabb!
Hányszor láttad,
Sokszor és öld meg!
Színész Mikhail Tsarev szól egy vers Konstantin Simonov „Öld meg”, 1942
Érdemes megjegyezni, hogy a teljes kiadásban Szimonov 6 térfogat, 1966-ban a kiadó „Fiction” a „német” váltotta a politikailag korrekt „fasiszta”. Ez megváltoztatta a nevét, a vers. Ahelyett, hogy „Öld meg”, ez volt az úgynevezett az első sorban - „Ha az utakat a ház.”
A szlogen: „Öld meg a németek” kapott különböző formákban folytatódott poszterek és egyéb vizuális segédeszközöket.
Itt van egy kép a Leningrád ostroma 1943-ban
És itt egy válogatás a plakátok:
Ő is részt vett a képeslapok:
