Oda - Definition - Mi az
meghatározása. óda
Ode - ez a műfaj a költészet, amely egy nagy vers, szentelt egy esemény, egy hős, vagy egy munka ebben a műfajban.
Ókor == == Eredetileg az ókori Görögországban, bármilyen formában a költői szövegeket, amelyek célja, hogy kísérje a zene, az úgynevezett egy óda, beleértve kóruséneklés. Mivel az idő Pindar a ode - kórus dal-epinikia hangsúlyos ünnepélyesség és fellengzősség, mint általában, tiszteletére a győztes sport:
Hagyja, Hérodotosz most magasztos, hogy akár a szárnyak isteni Múzsák Pierid sladkoglasnyh! Legyen ez a püthiai játékok, az olimpiai Honor Alpheus bregov hozza semivratnym Théba!
A római irodalom, a leghíresebb ódákat Horatius, aki méretben Lipari lírában, különösen Alcaic, hozzáigazítva azokat a latin nyelvet. Gyűjtemény ezeknek a termékeknek a latin neve: Carmina - «Songs” (ők hívták ódákat már később).
Prófétai unokája Atlanta, Mercury! Bölcsen lágyított primitív emberek, mint ez, mert nekik jó és egyedi Bevezetett versenyt.
Bulletin az istenek, én dicsőíteni Solomon. Te vagy a teremtő krivorogoy líra, Mester tréfásan minden lopni, és elrejti, Bármit akar.
Baba csak Apollo állomány ügyesen elrejtett, ellopták. „Ne adsz tét ...” - Azt ijeszt fenyegető - és hirtelen felnevetett látni - Nem, és megremeg.
Ön Priamosz vezetett észrevétlenül éjszaka: Redemption értékes nála a fia holttestét, az ellenség táborában megy a fények sentinel már Atreus.
A szélén az áldott te ártatlan lelkek bemenet; te egy aranyvessző megalázza Host testetlen - édes és égi istenek, Mil és a föld alatt.
== középkor és az újkor == Mivel a reneszánsz és a barokk kor (XVI-XVII század) ódákat ismertté vált lírai művek szánalmasan nagy stílus, orientált a régi mintákat. Egy óda a klasszicizmus lett kanonikus műfaj nagy líraiság.
Ó, te végtelen térben,
Azt lakozó a mozgás az anyag,
Abban az időben az L-rd,
Ezek nélkül a három arca az istenség!
Lélek, aki mindenütt jelen van, és egyetlen
Akinek nincs helye, és az okok
Akit senki sem érti,
Aki kitölti mindent maguknak,
Ölelések, alapul, megőrzi,
Mit nevezünk „Isten””.