Nosov Nikolay Nyikolajevics
Miután Pavlik vitt magával Kotka a folyami halászat. Nem volt szerencsés, hogy a nap: a halak nem puszi. De mikor jött vissza, amikor beszálltak a gazdaságban kert és szerzett zsebek tele uborka. Kolhoz õr észrevette őket, és füttyentett a sípot. Futnak tőle. Hazafelé Pavlik gondolta, mintha ő nem kap otthon, mert felmászik mások kertek. És ada az ő uborka Kotka.
Kotka hazajött örömteli:
- Anya, hoztam neked egy uborka!
Anya nézett, volt zsebek tele uborka és uborka hazugság az ő kebelébe, a kezében két nagy uborka.
- Hol szerezted őket? - Anya azt mondja.
- Mi kertben?
- Ott, a folyó közelében, a kollektív gazdaság.
- Kinek teszik?
- Nem, már megkopasztott.
- Nem, nem lopott, és csak ... volt Pavlik, de nem lehet, vagy mi? Nos, én vettem el.
Kotka kezdett ki a zsebeit uborka.
- Várj, várj! Nem lehet feltölteni! - Anya azt mondja.
- Most Hozd vissza őket!
- Hol vagyok én viszem őket? Úgy nőtt fel a kertben, és volt, hogy letépte. Mindegy, most nem fog növekedni.
- Semmi otnesosh és lefektette ágyon ugyanaz, ami elszakadt.
- Nos, akkor dobja őket.
- Nem, ne dobd el! Nem növény őket, nem emel, és nincs joga, hogy dobja el.
Kotka sírni kezdett:
- Van egy éjjeliőr. Fütyörészett nekünk, és mi elszaladt.
- Látod, hogy mit csinálsz! És ha ő fogott meg?
- Ő nem fogott. Ő már egy régi nagyapa.
- Nos, nem szégyelled magad! - Anya azt mondja. - Miután de aranyom ezekre uborka válaszokat. Tudd, hogy az uborka elmúltak mondják, hogy nagyapám hibája. Ez jó lesz?
Anya kezdte piszkálni uborka vissza Kotka zsebében. Kotka sírt és kiabált:
- Nem megyek! Nagyapa fegyvert. Lő és megöl.
- És hagyja, hogy a pusztulás! Jobb, ha nincs egy fia, mint, hogy a fia egy tolvaj.
- Nos, jöjjön velem, anyu! Az udvaron a sötétben. Félek.
- És nem fél?
Anyja adta Kotka a kezében két uborka, amelyek nem illenek a zsebében, és vezette ki az ajtón.
- Vagy Carry uborka, vagy teljesen elmegy otthonról, te nem az én fiam!
Kotka megfordult, és lassan elindult az utcán.
Ez már egészen sötét.
„Én dobja őket az árokba itt, és azt mondják, hogy vitte - úgy döntött, hogy Kotka és elkezdett körülnézni. - Nem, én viszem: másnak látni, és a nagyapám, mert én lesz. "
Lement az utcára, és sírt. Félt.
„Pavlik jó! - gondolta Kotka. - Megadta a uborka, és ő ül otthon. Lefogadom, hogy nem fél. "
Kotka elhagyta a falut, és elment a mezőre. Nem volt lelke. A félelem nem tudott emlékezni, hogyan jut el a kertben. Megállt a kunyhó és a sírás egyre hangosabb. Watchman hallható és jött hozzá.
- Miért sírsz? - kérdezi.
- Nagypapa, hoztam vissza az uborka.
- És mi Pavlik levágták. Anyu azt mondta, hogy vitte vissza.
- Hogy ez érdekel! - megleptem az őr. - Azt jelenti, hogy majd fütyülni, és még mindig uborka ellopták. Ez nem jó!
- Pavlik vette, és vettem. Elmondta és uborka adni.
- És ha nem nézd meg Pavlik, akkor meg kell érteni. Nos, erre már nincs lehetőségük. Danaus uborka és menj haza.
Kotka húzta uborka és tedd egy ágyon.
- Nos, rendben? - kérdezte az öreg.
- Nem ... Egy nem elég - mondta Kotka és sírni kezdett újra.
- Miért nem elég, hol van?
- Nagypapa, ettem egy uborka. Mi lesz most?
- Nos, hogy? Semmi sem fog történni. Ettem, és jól evett. Az egészségre.
- És te, nagyapa, semmi sem fog történni, mert az uborka hiányzik?
- Hogy tetszik az üzlet! - Nagypapa kuncogott. - Nem, egy uborka semmi. Most, ha nem hozza a többiek, akkor igen, és nem.
Kotka szaladt haza. Aztán megállt, és kiáltott a távolból:
- És ez az uborka, hogy ettem, hogyan fogják tekinteni - Loptam, vagy nem?
- Hmm! - A nagyapám mondta. - Itt van, amit a feladat! Nos, mi ott van, hadd ne lopj.
- Nos, úgy, amit én mutatták be.
- Köszönöm, nagypapa! Én megyek.
Kotka teljes átrohant a pályán, az egész szurdok, a hídon át a patak, és nem siet, ment át a falun haza. A lelke boldog volt.