Megérdemlem jobb
Izgryzannaya, izzhovannaya állkapocs fájdalom,
Én nagyon fájt is frusztráló,
Soha egy rossz szót neked,
Te vagy a felelős, akkor a fejét a harci élet.
Veled Nem vitatkozom, én egy aranyos mosoly,
Elfogadom mindazt, amit mondani nekem,
Tüntetések, nem akkor nem terjeszt elő
És csendesen jelenleg Várom, hogy hívjon.
Tartsa, mint egy partizán, a félelem és a kétség,
Hozzájárulok mindenben, és a szíve a rendetlenség,
Én tőled nem kell udvarlás, pénz,
Nem áll szándékomban, hogy szakítani a házasságot.
Várok, várok a figyelmet,
Azt viszont, hogy Ön sokáig tartott,
Régebben néha (ritkán) fekvő veled a hálószobában,
Hogy érzi, szeretett és kedves,
Egyedi és szükséges. Mi olyan nehéz -
Csak egy ember maradsz velem?
Ön siet, fontolóra percenként
Csak azért jöttem - és el kell hagynia.
Egy csepp gyengédség, legalább ölelés,
Te viselkedik velem, mint egy kurva,
Magam levette ruháját siet,
Ha siet, hogy elveszti a nadrágját.
Álltál megfosztott és kész,
És így tettem, a félelem meghúzni, alig lélegzett,
És mégis - imádta az érzést, ezt az új,
Tőled melegséget és szeretetet vár.
Nem voltál goromba velem, de nem voltál az enyém,
Te csak megfordult, én körbe a fal felé,
Ön elvitt a csípő enyhén hajlított ...
Nem, nem volt jó. Valószínűleg, és te ...
De aztán megint gyorsan felöltözött -
Semmi több ... beugrott a kocsiba,
A fej becsapott a hét napjai, számok,
És sírni akartam - egy hülye oka?
Te adj időt - fél óra:
Azt ismét néma volt, de hogyan tudok fáj!
Tudod, mi marad? - Csak az üresség,
Jómagam úgy éreztem, felesleges és törött.
Kicsi voltam, nagyon kevés. Elvégre nem vagyok idegen,
Megérdemlem tovább. Oly lehetetlen számomra.
Ön nem helyes, de ne vegye sértésnek,
Csak nem szeretnek engem. De én szeretlek ...