Könyv magyar tinta olvasható online Tatiana de Rosnay Oldal 79
Lihegte örömmel:
- Olvastam egy cikket ma reggel Tayefer. Hogyan undorító!
- És olvastam, hogy nem minden, csak a végén.
- Nos, nem olvasnak. Hol vagy?
- Olaszországban. És te?
- Normandiában a barátokkal. Hogy a könyv jön?
Elhallgatott.
- egyetlen lépésben.
Ő, mint mindig, várta, hogy folytathatja a beszélgetést. Hogy hiányzott neki tapintat és képes mindig körül a megfelelő időben!
- Malvina terhes.
Óvatosan megkérdezte:
- A tervek?
- Ó, nem! Természetesen nem!
- Mit fog csinálni?
- Nem tudom! - majdnem zokogott. - Ez az eufória. Ez volt ő, aki tudja, mit akar. Úgy érzem, töltött, mint egy idióta.
- Beszélnünk kell vele.
- Hiába! Úgy véli, hogy ez a legjobb, hogy én adtam neki! Dühös volt az öröm, francba vele!
Delphine volt nyugodt:
- Megértem, hogy rosszul érzi magát, de még mindig meg kell kérdezni egy kérdést. Nem valószínű, tetszeni fog, de még mindig kérni.
- Biztos vagy benne, hogy ez a gyermek?
Ő elszenvedett csapás:
- Persze, menj megtudja, de azt hiszem, hogy az enyém. Véleményem szerint ez igaz rám.
- Talán jobb lenne, hogy végezzen apasági tesztet.
Ő gúnyosan:
- Dolphin, nem érted: nem akarom ezt a gyereket! Nem akarom megvárni, amíg megszületik, hogy megtudja, kié volt.
- Tehát nem akar?
- Nem! - kiáltotta magánkívül. - Nem akarom, hogy az átkozott baba!
Úgy kezdődött, hogy nézzen körül. Hátat minden.
- Miért? - kérdezte halkan.
- Miért? - kérdezte halkan.
Nos bevallani? Talán ő megmutatja neki még több szerencsétlen. Természetesen úgy tűnik. Nos, neki, szerencsétlen. Érdekes, hogy van egy, vagy egy ember? És hirtelen meghallja a beszélgetést? És azt akarja, hogy többet, mint hallotta, amint Nicolas leteszi? Valószínűleg válaszol sóhajtva: „Ez az én ex tudja, író”. Tehát, Normandiában ... Elképzelte a régi szálloda valahol trouville vagy Cabourg szoba nem túl divatos bútorokkal és kilátással a kék-szürke Manche-csatornát. Valószínűleg fognak ülni egy pohár bor, és ő viselte a kedvenc zöld ruhában, amely annyira összhangban vele gesztenyebarna haja ...
Mivel ő nem válaszolt, kérdezte halkan:
- Szereted őt, Nicolas?
- Nem, - felelte habozás nélkül. - Nem szeretem.
És ő így akarta adni: „Szeretlek, te, te. És én soha nem szűnt meg szeretni téged, Delphine. You. Mindig rád gondolok. Me, hogy a halál nem elég. " Azt nem mondta hangosan ezeket a szavakat, de volt egy olyan furcsa érzésem, hogy elkapta őket menet közben, amikor elhajóztak a levegőben, csendes, de tapintható.
- Akkor meg kell mondani neki, hogy van vele, és ez a gyerek nincs jövője. És azt mondják, hogy szükség van most.
Szkennelése a horizonton, gondoltam tegnap Nicolas tanácsot Dolphins. Mondjuk Malvina. Ez volt vasárnap reggel, most elhagyják az esti órákban. Hat órakor nekik, hogy jöjjenek az autót, és vigye a repülőtérre. Megelőzve a nap beszélni Malvina. Tegnap este, miután egy beszélgetés egy delfin, aki ökölbe szorította a kezét, az ingerlés a teraszon.