Jeszenyin - Szovjet-Oroszország olvasható vers Sergei Alexandrovich Jeszenyin - a szöveg a vers
A vihar elmúltával. Mi kevesen élték túl.
A névsort a barátság sokan nem.
Visszatértem a szélén az elárvult,
Amelyben nem volt nyolc év.
Valaki hívjon? Ki tudom megosztani
Ez szomorú öröm, hogy még mindig életben van?
Van még egy malom - log madár
Ha csak az egyik szárnya - mellett áll a szemét.
Én itt senki nem ismeri,
És azok, akik emlékeznek rég elfelejtett.
És hol volt egyszer az apja házában,
Most fekszik hamu réteg és a közúti port.
A nyüzsgő.
Körülöttem sietség
A régi és a fiatalok körében.
De senki sem én meghajlok a kalap,
Senki szeme nem talál menedéket.
És a fejemben van egy raj gondolatok:
Ez a haza?
Lehetséges, hogy az álmok?
Ami azt illeti, szinte mindenki itt zarándok szeszélyes
Isten tudja, meddig oldalon.
És ez nekem!
Állampolgára vagyok a falu,
Hogy csak azok lesznek híres,
Itt volt egyszer egy nő szült
Magyar botrányos piita.
De a hangja a szív a gondolat:
„Gyere érzékeit! Mit megsértődött?
Ez csak egy új fényt égési
Egy újabb nemzedék a kunyhókat.
Már akkor lesz egy kicsit elhalványul,
Más fiatal férfiak énekelnek a többi dal.
Valószínűleg lesz érdekes -
Én nem a falu, és az egész földet anyjuk. "
Ah, itt született, amit váltak nevetségessé!
Beesett arc kipirult száraz legyek.
Nyelv honfitársai vált számomra, mint egy idegen,
Otthon, mint egy külföldi.
Itt látom:
vasárnap falusiak
A plébánia a templom gyűlt össze.
Göcsörtös mosatlan beszédek
Ezek a kiszolgált „zhis”.
Már az este. folyékony arany levél
Sunset permetezett gray fields.
És mezítláb, mint egy üsző a kapunál,
Eltemették az árkokban a nyár.
Lame Vörös Hadsereg katonája az arca egy álmos,
Emlékirataiban, összeráncolt homlokkal,
Azt mondja, fontos, hogy Budyonny,
Arról, hogy milyen piros visszaverte Perekop.
„Ó, mi - és így, és időt, hogy így -
Bourgeois entogo ... ami ... a Krímben ... "
És juharfák rándul füle hosszú ágak,
És a nők néma nyögés homályban.
A hegy egy paraszt komszomol
És alatti harmonikus nayarivaya buzgón
Sing keverés Gyenge Demian,
Jolly sírni nyilvánosságra frakció.
Ez az ország!
Mi vagyok én ösztökélni
Orális verseket, hogy én és az emberek barátságos?
Verseimet már nincs szükség,
Igen, és talán én magam is, nem szükséges.
Nos!
Sajnálom, kedves menedéket.
A concelebrated akkor - és így is elégedett vagyok.
Hadd ne énekeljen -
Énekelek, amikor a föld beteg volt.
Nem adom meg a rossz kezekbe -
Sem az anya, sem barátja, sem felesége.
Amint bízom rá a hangokat
És szelíd dal, amint én énekeltem.
Színes, fiatal és egészséges test!
Van egy másik életet. Van egy másik dallamot.
És egyedül megyek ismeretlen határértékeket,
Lázadó lélek örökre prismirev.
De még akkor is,
Amikor az egész bolygó
Kerül megrendezésre háborúzó törzsek,
Idegenben hazugság és szomorúság -
Éneklek
Az egész lény a költő
A hatodik rész a föld
Olyan nevekkel Short "Rus".