II - Taras Bulba
Mindhárom versenyző ült csendben. Régi Taras gondolt sokáig: előtte eltelt ifjúkori, kora, a szivárgó a nyár, ami mindig sír kozák azt kívánják, hogy egész életében fiatalkorában. Arra gondolt, aki találkozik a táborban egykori társait. Úgy gondolta, hogy mi van peremerli ami még mindig él. Tear csendben hátrafordult a Zenica, és őszülő fejjel lelógó lehangoltan.
Öccse, András, voltak érzései néhány élénk és valahogy fejlettebb. Elment készségesen és nyomás nélkül, néhány általánosan elfogadott kemény és erős karakter. Ő volt a találmány szerinti testvére; Gyakran a vezetője egy meglehetősen veszélyes vállalkozás, és néha a segítségével a találékonyság tudott Dodge büntetés, míg testvére Ostap, eltette az ellátást, Skidan le a tekercset, és feküdt a padlón, nem gondoltam, hogy kérjen kegyelmet. Ő is forrt a szomjúság bravúr, de ezzel együtt, a lelke volt elérhető, és más érzéseket. Need for szeretet tört élve, amikor elment tizennyolc éve. A nők gyakran váltak forró álma; ő hallgat filozófiai viták, látta állandóan friss, fekete szemű, szelíd. Előtte folyamatosan villant szikrázó, rugalmas mell, pályázati, szép, minden csupasz karját; ugyanaz a ruha, oblipavshee körül tiszta és erőteljes tagjai együtt lélegzett álmaiban valahogy kimondhatatlan gyönyört. Ő gondosan elrejtve az ő társait, ezek szenvedélyes ifjúsági mozgalom a lélek, mert akkor a kor elszégyellte és tisztességtelen Kozak gondolni egy nő, és a szeretet, nem kóstoltam csatát. Általában az utóbbi években, s ritkán vezetője volt olyan banda, de gyakrabban egyedül lenne valahol egy félreeső zug Kijev, elsüllyedt a cseresznye ültetvények közül a kis házat, csábító kinézett az utcára. Néha felmászott, és ki az arisztokraták, ebben a régi Kijev, ahol éltek malovengerskie és a lengyel nemesek, és a házak épültek néhány szeszélyes. Egyszer, amikor szájtátva, majdnem vitte tragacs egy lengyel Pan, és ül a doboz a vezető prestrashnymi bajusz hlysnul ez elég rendszeresen ostor. A fiatal seminarian füstölgött: vakmerő bátorsággal megragadta a hatalmas keze alatt a hátsó kereket, és megállt a kocsi. De a kocsis, attól tartva, vágás, ütött a lovakat, hogy rohant - és Andrew, szerencsére volt ideje, hogy fogd a kezét, lehuppant a földre, arccal a porban. A legtöbb hangzatos és harmonikus nevetés jött át hozzá. Felnézett, és látta, hogy egy gyönyörű nő az ablaknál állt, ami még soha nem látott régi: sötét szemű és fehér, mint a hó, megvilágította a reggeli nap elpirult. Nevetett szívből, és adott nevetés pezsgők, mert a vakító szépségét. Ő meghökkent. Ránézett, teljesen elveszett, szórakozottan törölgette az arcát piszok, amelyek még vakolt. Aki volt ez a szépség? Azt akarta, hogy megtudja, a szolgák, hogy a tömeg, egy gazdag öltözékben állt a kapu előtt, a környező játszik egy fiatal Bandura. De a szolgák emelt nevetés látva az arcán, festett és nem méltatta válaszolni. Végül rájött, hogy ez volt a lánya, aki időben megérkezett Kovno kormányzó. A következő éjszaka, a rá jellemző merészség egy seminarian, átmászott a palánkon a kertben, felmászott egy fára, amely elágazik a nagyon tetőn, a ház; a fáról felmászott a tetőre, és a kéményen keresztül a kandalló felé indult egyenesen a hálószobában szépség, aki ült előtte a gyertyát, és elővette a fülüket, drága fülbevaló. Gyönyörű lengyel lány annyira megijedt, amikor látták, hirtelen előtte egy idegen, hogy nem tudott kinyögni egy szót; de amikor észrevette, hogy a seminarian állt lesütött szemmel, és nem mertek mozogni a kezét félénkség, amikor megtudta, hogy ugyanaz, ami megbukott a szeme előtt az utcán, nevetve ismét elvette. Sőt, tekintve Andria nincs semmi baj: ő nagyon szép. Nevetett szívből és hosszú szórakoztatta fölötte. Belle volt a szél, mint a lengyel, de a szeme, a szem csodálatos, átható világos, megpillantotta amíg állandóság. Seminarian nem tudta mozgatni a kezét, és összefüggésbe hozták, mint a zsákban, amikor a lánya a kormányzók bátran odament hozzá, tedd a fején ragyogó koronát, lógott a szája fülbevaló és kidobta muszlin átlátható Tucker [13] egy csipkés, arannyal hímzett. Ő takarított meg, és tette ezer különböző hülyeségeket egy szemtelen gyerek, amelyek különböznek a lengyel nő és szeles, amely elhagyta a szegény seminarian még nagyobb zavarban. Ő képviselte nevetséges alak, nyitott szájjal, és mereven a lány káprázatos szemét. Osszuk ezúttal az ajtón kopogás megijesztette. Azt mondta neki, hogy elrejtse az ágy alá, és amint a szorongás letelt, ő hívott, hogy komornája, tatár nő fogva, és adott neki parancsot óvatosan hozza a kertbe, és onnan a kerítésen keresztül. De ez alkalommal, a mi seminarian nem így boldogan költözött át a kerítésen: ébren vigyázó megfogta a tisztességes lába, és amelynek alkalmazottai sokáig verte őt az utcán, miközben gyorsan lába mentette meg. Ezt követően kerül sor a ház közelében, nagyon veszélyes volt, mert a szolgák már nagyon sok utaljanak. Találkozott vele újra a templom felfigyelt rá, és nagyon szép elvigyorodott, öreg barátom. Látta futólag még egy ideig, majd a kormányzó Kovenskiy hamarosan elhagyta, és ahelyett, hogy egy gyönyörű fekete szemű lengyel lány kukucskált az ablakok néhány kövér arcát. Ez az, amit gondoltam András, a feje lógott, és lesütött szemmel a sörényét lovát.
Eközben a sztyeppe régóta őket ölelésében zöld és magas fű körül, elrejtette őket, és csak egy fekete kalapot kozachi villant között a fülét.
- Uh, uh, uh! Mit srácok, így hangtompítós? - mondta végül Bulba, ébredés merengéséből. - Mint minden kezdő! Nos, ha minden a párnákat a tisztátalan! Vegyük a bölcsőben fogak, így világít, de ösztönözte a lovakat, így repül, úgyhogy a madár nem utolérnek minket!
És a kozákok, prinagnuvshis a lovak, eltűnt a fűben. Már fekete kalap nem lehet látni; Csak egy patak sűrített fű mutatta követni a gyors futás.
A nap jött ki sokáig az ég kitisztult, és életet adó, a fűtőértéke a fény oblilo sztyeppén. Minden ami bizonytalan és álmos lélek volt a kozákok, hirtelen elrepült; szívük lobogtak, mint a madarak.
Pusztai messzebb, annál szebb lett. Ezután az összes déli, mind a tér, amely jelen van NovoVengriyu, hogy a Fekete-tenger, egy zöld, szűz pusztában. Nem szánt át mérhetetlen hullámai a vadon élő növények. Csak a lovakat, bujkál bennük, mint az erdő, vytoptyvali őket. Semmi sem a természetben nem is lehetne jobb. Az egész Föld felszíne az óceán zöld és arany, amelyben tört millió különböző színben. A vékony, magas szárak a fű a kék, kék és lila Voloshko; sárga rekettye felpattant a piramis csúcsa; fehér lóhere zontikoobraznymi sapkák elkápráztatta a felületen; Nevezett Isten tudja, hol egy búzakalász öntjük közepette. Alatt azok vékony gyökerek poked fogoly, stretching nyakuk. A levegő tele volt ezer különböző madár síp. Az ég mozdulatlanul állt héják, lapított a szárnyait, és még meg szemüket a fűben. Creek elmozdulni felhő liba adott Isten tudja, mi a távoli tó. Grass emelkedett dimenziós csapkodó sirály és fényűzően fürdött a kék hullámok a levegőben. Ott elvesztette az égen, és csak villog odnoyu fekete pontok. Ott megfordult szárnyakkal és villantott, mielőtt a nap ... Az ördög elviszi, puszták, milyen jó vagy.
Utasaink megállt csak egy pár percre az ebéd, és a lovaglás őket leválása tíz Kozakov héja lovakkal, kioldotta a lombik fa égők és tök helyett alkalmazhatók hajó. Csak kenyéren sertészsír vagy sütemény, ivott csak egy Charco, csak az erősítést, mert Taras Bulba nem engedte, hogy részeg az úton, és folytatta az utat, amíg az este. egész sztyepp teljesen megváltoztatja az éjszakai. Minden tarka tér kiterjed az utolsó vakító fényt és a nap elsötétült fokozatosan, hogy látni lehetett fut át az árnyék, és ez lett sötétzöld; párolgása az emelkedő indokok minden virág, minden fűszál kibocsátására borostyán, és az egész sztyepp füstölt tömjén. Az ég, izgoluba sötét, mint a hatalmas kefe nalyapany voltak széles csík piros arany; néha fehér volt bojtos a fény és átlátható felhők, és nagyon friss, csábító, mint a hullámok a tengeri szél majdnem megingott a tetejét fű és kis dotrogivalsya az arcán. Minden zene, ami úgy hangzott, délután csökkentését, illetve a helyébe másik. Motley vypalzyvali mókusok a saját Burrows állt a hátsó lábaira, és megtöltötte a pusztai sípot. Nyikorgása tücskök egyre hangosabb lett. Néha hallottam néhány eldugott tóhoz Swan Creek és az ezüst, visszhangzott a levegőben. Travelers maradni területek között, úgy döntött, az éjszaka, lefektetett a tűz, és tegye az üstje, ahol főztek maguknak Kulish; [14] pár elválasztjuk, és közvetetten füstölgő levegőn. Vacsora után a kozákok lefeküdt, hagyja, hogy a fű gubancos a lovakat. Ezek straggled tekercseken. Úgy nézett egyenesen éjszakai csillagok. Hallották a fülét az egész világ számtalan rovar, amely megtöltötte a fű, minden recsegő, sípoló, csicsergő, - mindez hallatszott hangosan az éjszaka kezelendő a szabadban, és ringatott szunnyadó tárgyaláson. Ha valaki közülük emelkedett, és felkelni időben, úgy tűnt, a pusztai tarkított csillogó szikra izzó férgek. Néha az éjszakai égbolt gyújtottak különböző helyeken távoli ragyogás a kiégés a réteken és a folyók száraz nád és sötét vonala hattyúk repülnek az északi, hirtelen megvilágított ezüst-rózsaszín fény, és akkor úgy tűnt, hogy a vörös zsebkendő repültek a sötét égen.
Utazók gond nélkül ment végbe. Sehol nem találkoznak velük fák, ugyanazt a végtelen, szabad stílusú, gyönyörű sztyeppén. Időnként csak a felső oldalán zsenília távoli erdőben futott végig a bankok a Dnyeper. Csak egyszer Taras van fia a kis, chernevshuyu a magas fűben egy pontot, mondván: „Nézd, gyerekek, ki ugrik a tatár!” A kis fej bajszos charta távolság egyenesen rájuk szűk szemüket, beleszagolt a levegőbe, mint egy kutya, és a zerge, eltűnt, amikor látták, hogy a kozákok tizenhárom. „Nos, gyerekek, próbálja elkapni a tatár. És ne próbáld - soha fogás: ő egy ló gyorsabb, mint a pokol. " Azonban a vasúti Bulba vette óvintézkedéseket, nehogy valahol rejtőzik csapda. Lovagoltak egy kis folyó, úgynevezett tatár, mellékfolyója a Dnyeper, berohant a vízbe a lovaikkal és hosszú kihajózott annak érdekében, hogy elrejtse a nyomait saját, és még akkor is, miután megkapta a partra mentek tovább út.
Három nappal azután, hogy nem voltak messze attól a helytől, ez volt a témája az utazás. A levegő hirtelen zaholodelo; úgy érzik, a közelség a Dnyeper. Itt úgy szikrázik a távolban, és sötét sávok elválasztjuk a horizonton. Ő libbent hideg hullámok és feszített közelebb és végül letette a fele a föld felszínét. Ez volt az a hely, a Dnyeper, ahol eddig állott küszöbök, végül ő és suhogott, mint a tenger, elosztva az akarat; ahol dobták a közepén a sziget menesztette még tovább a parton és a hullámok is kúszik körben a földön, nem ütközik kőzetek vagy kiemelkedések. Kozákok leszállt rá, a kompra, és a 03:00 út már partjainál a sziget Khortytsya, amelyet aztán Sech, így gyakran változtatja otthonában.
Szidta egy csomó ember a strandon, a hordozók. Kozákok visszanyert lovak. Taras kihúzta magát, belebújt maga erősebb biztonsági öv és büszkén tartotta a kezét a bajuszát. Young az ő fiai is megvizsgálta magát tetőtől talpig némi félelem és a bizonytalanság öröm - és hajtott együtt a külvárosban mögött fél mérföldre a Sich. A bejáratnál az elkábított ötven Kuznyeck kalapács feltűnő huszonöt kohók borított gyep és földbe ásott. Erős tímárok ült egy baldachin alatt tornácon az utcán, és megszorította a kezét dyuzhimi bika bőrét. Kramarev alatt yatkami [15] cölöpök telített Flint, Flint és puskapor. Örmény lógott drága kendő. Tatár elfordította a faszok a ram hengerek [16] a vizsgálatot. Gide, szúró a fejét, sziszegve a hordó égő. De az első, aki kapott eléjük, ez volt a kozák, aki aludt az nagyon az út közepén, karok és lábak. Taras Bulba nem tudott segíteni, de megáll, és csodálja meg.
- Ó, mennyire fontos, hogy be van kapcsolva! Pfuj, micsoda nagyszerű szám! - mondta, hogy hagyja abba a ló.
Sőt, volt egy kép egy elég merész: kozák, mint egy oroszlán elnyúlt az úton. Dobj büszkén fogta a üstök a padlón udvar földet. Bloomers drága skarlát ruhával festjük kátrány, hogy megmutassa teljes megvetését őket. Megcsodálta, Bulba útját tovább a keskeny utcákon, ami zsúfolt iparosok, azonnal küldi a jármű saját, és az emberek minden nemzet betölti ezt szélén Sich, amely hasonló volt a tisztességes és akik ruha és a takarmány Sich, aki képes volt csak járni, de lőni a fegyvert.
Végül telt szélén, és látta, néhány elszórt dohányzás, fedett gyep, vagy tatár, úgy érezte. Néhány sorakoztak ágyúk. Sehol volt a kerítés, vagy a kis ház vászontető az alacsony fa plakát volt a külvárosban. Kis tengely és időzített nem szilárdan tárolt bárki azt mutatta, szörnyű nemtörődömség. Több termetes kozákok fekve csövek a szájában az ugyanazon az úton, rájuk nézett közömbösen, és nem mozdult. Taras óvatosan vezettem fiai között, és azt mondta: „Jó napot, Panov!” - „szia és köszönöm!” - válaszol a kozákok. Mindenütt az egész területen, festői halmok meleg emberekkel. Szerint egy barna bőrű ember láthatta, hogy mindannyian tapasztalt csatában, már próbáltam mindenféle csapások. Tehát itt van, Sich! Itt fészek, ahol repülni minden kevély és erős, mint az oroszlánok! Ez az, ahol az akarat palackozott kozákok és az egész Ukrajna!
Az utazók folytatta kiterjedt területen, ahol általában fog örülni. Egy nagy felfelé hordó kozák ült félmeztelen volt, fogta, és lassan varr fel neki lyukat. Ismét elzárta az utat a tömeg a zenészek táncolt, amelynek a közepén egy fiatal kozák, hall kalap ördög és vskinuvshi kezét. Sírt csak: „Siess játék, a zenészek! Ne sajnáld, Thomas, égetők ortodox keresztények! „És Thomas, fekete szem, nélkül átvette az egyes fiókok molesztálta egy hatalmas kört. Mintegy négy fiatal Zaporozets régi vyrabotyvali elég kicsi láb, dob, mint egy forgószél, az oldalon, majdnem a fején zenészek, és hirtelen csökken, guggolás versenyzett, és verte a hűvös és szorosan tartotta ezüst patkó megölt földön. Land tompa zümmögés körül, és a levegőben messze kaptak Gopak tropaki kiütötte hangzású paták csizmát. De egy kiáltozott élénkebbé és repült a másik után, a tánc. Chuprina lobogott a szélben, minden nyitott mellkas erős volt; meleg téli fedél került be az ujjak, és a verejték ömlött rá, mint egy vödör. „Igen, legalább vegye le a motorháztető! - mondta végül Taras. - Nézze meg, hogyan szárnyal! „-” Nem lehet! „- kiáltotta egy kozák. „? Miért” - „Ez nem lehetséges; Van egy indulat is: a bőr, a prop. " A cap régen nem volt a fiúk, nincs öv kabát vagy hímzett zsebkendő; minden volt, ahol kellene. A tömeg nőtt; táncoló zaklat másokat, és lehetetlen volt látni anélkül, hogy a belső mozgás, letépte az összes táncolni a legtöbb szabad, a legtöbb fanatikus, ami csak valaha látta a fényt, és aki az ő nagy feltalálók nevű Kozachko.
- Ó, ha nem lenne egy lovat! - kiáltott Taras, - lenne helyes, hogy beengedje a tánc!
Közben az emberek kezdett esni, és a mértéke tekintetében, megérdemelték a Sich, szürke, öreg forelocks, vannak nem csak a vének. Taras hamarosan találkozott egy csomó ismerős arcot. Ostap és Andriy csak hallotta a köszöntés: „Ó, te, Pecheritsa! Szia Kozolup! "-" Hogy Isten hordoz téged, Taras? "-" Hogy van itt járt, véső? "-" Hú, Kirdyaga! Cool, vastag! Azt hittem, hogy látlak, öv „És lovagok összegyűltek az egész kelet-magyarországi ütő a világ, csókolózás egymást ?; és azonnal rohant kérdést: „Mi Kassian? Mi szemölcs? Mi Koloper? Pidsyshok ezt? "
És hallottam csak válaszul Taras Bulba hogy szemölcs felakasztották Tolopane hogy a Kolopera lenyúzott által Kizikirmonom hogy Pidsyshkova fej sózott egy hordóba, és elküldte Konstantinápolyba a legjobb. Letette a fejét a régi Bulba és elgondolkozva azt mondta: „Jó volt a kozákok!”