Green Sea - esti mese
Őszi - ideje varázslat. Nature olyan gyorsan változik, úgy tűnik, hogy ez nem történik meg magától, és egy hullám a mágikus ecsettel, azonnal díszíteni az egész színes tintákkal. Hedgehog szeretet ősszel. Szerette nézni, ahogy a természet változik, mint a változó növények és állatok.
És ezek a változások nem csak a külső. Fehérje, például minden ősszel egyre szigorú ahhoz, hogy a gyerekek, állandóan dühös gyerekek, akik még frolicked és elindult, mintha előttük vár az örök nyár, és nem kemény tél. Hare lett nagyon ideges. Ő folyamatosan számol készletek, vajon elegendő lesz számukra a tél. Rohant egész nap az erdőben, gyűjtése az utolsó gombák, bogyók és az alma. Hedgehog az őszi volt egy időben a régi ismerősök és a kellemes emlékek.
Miután Hedgehog találkozott seregélyek. Barátok lettek, és azóta minden autumn starling fújt barátja útban a melegebb táj, persze, ha az időjárás megengedett. Ebben az évben az időjárás meleg volt, és a seregély volt a sündisznó az egész nap. A sün elégedett volt a vendég, aki kihúzta a legfinomabb kladovochku kellékek, amit szeret, és még speciálisan elkészített frissítők a vendég kezdett regale a másik. Ültek egész nap, beszélünk egymással érdekes történeteket történt velük az év során. Voltak olyan jól együtt, hogy az idő elrepült nagyon gyorsan. Este jött.
- Nos megvan - Starling mondta, teát szürcsölgetve - meleg, barátságos.
- Igen, - egyetértettem Hedgehog - jó. Legyen még egy napot, hogy látogassa meg.
- Nem, nem tudok. eljött az ideje. Holnap a szél fog változni, és lesz sokkal nehezebb repülni. Egy út a tenger, és anélkül, hogy nem könnyű.
- A tenger felől? - Nem értem, sündisznó. - Mi ez?
- Sea? - Starling gondolta. - Tehát rögtön, és nem magyarázza. Tenger - a sok-sok vizet.
- Mint egy folyó? A folyó is sok vizet - Hedgehog kitalálta.
- Nem-e-t, - mosolygott seregély - A tengervíz tovább. Olyannyira, hogy a vízen kívül semmit sem lát a horizonton a horizonton. És mégis, a tenger, mintha élne.
- Élni? - meglepett the Hedgehog.
- Igen, ez egy hatalmas és vidám.
- Hogyan magyarázza ezt? A tengeren, otthon sok lények, és ebből úgy tűnik, nagyon él. Ez különösen érzékelhető a reggel, hajnalban. Első tengeri alszik, felülete sima és egyenletes. Aztán elkezd fújni a szél - a levegőt, hogy felébresszék a tenger. Azt még nem ébredt fel, de az álom már nem erős. Itt-ott a felszínen a hullámok kezdődő, néha proplyvot medúza vagy algák gerenda. És felkel a nap. Ez emelkedik ki a tengerből, nagy és piros. És a tenger azonnal felébred, kezd lélegezni hullámok, bugyborékoló hab. És minden a tengerben felébred: a hal kezdődik piszkálja a felszínen, a madarak sikoly, óriás tengeri lények úszni. És ez hallhatóvá válik, amilyen hangosan dobogó szívvel a tenger viharos tengeren.
Hedgehog egy asztalnál ül, támaszkodva a mancsát, és álmodozva egymásra figyelés. Bird beszélt ilyen szokatlan dolog, hogy úgy tűnt egy tündérmese.
- És milyen színű a tenger? - kérdezte a sün.
- Ez más. Amikor dühös, akkor még fekete, de gyakrabban kék-zöld.
- Green. Eh, - sóhajtott álmatagon Hedgehog - ez lenne legalább egy pillantást a tengerre.
- Ez nagyon messze van. Ott csak tud repülni. Ne járni. - Egy kicsit szomorú észre Starling.
Hirtelen éber.
- Megvan repülni, az időjárás változik.
A sündisznó kinézett az ablakon. Nyilvánvaló volt, a lenyugvó nap a horizonton, a szél fújt, az ég tiszta volt, felhőtlen.
- Ülj egy kicsit, hogy milyen az utcán jó.
- Örülnék - sóhajtott seregély - de mennem kell. Mi, vándormadarak, nagyon jól érzi magát az időjárás változását. Úgy érzem, hogy hamarosan egy vihar.
- Majd repülni, természetesen. Az útvonal nem zárja. - Egyetértek Hedgehog.
Töltött újabb az utcán. Ott seregély lobogott, tett egy kört a lucfenyő és chiriknuv viszlát, dél felé fordult.
Az este hátralévő részében Hedgehog töltött, mint félálomban. Ő ki a fejemből minden szava nem jött ki a madarakat. Nagyon akarta látni a tengert. De tudta, hogy soha el nem éri a tengert.
Így aztán felült késő este, halkan sóhajtott és egy kis szomorúság.
Este futott mókus.
- Szia, Hedgehog, - ő köszöntötte - valami, amit egész nap lehetett látni. Nem beteg?
- Nem, - mosolygott Hedgehog - Egészséges vagyok.
- És olyan szomorú, akkor?
- Igen, seregély repült velem, mesélt a tenger. Ez szép és nagyon nagy. Szeretném látni a tengert, de ez messze.
Protein csak vigyorgott.
- Találtam valakit hallgatni, Starling. Ő nem énekel arról, minden jó és szép levelekkel.
- Igen, igen - vonakodva beleegyezett Hedgehog, és nem zavarja a gondolataiból.
- Én ment valahogy - fogott Protein - lehet kölcsönözni egy nagy kosár dió?
- Igen, persze - Hedgehog a szekrényhez ment, és kihozott egy nagy kosár.
- Köszönjük, - megköszönte Belka - mindig meg kell kisegíteni.
Odament az ajtóhoz, de az ajtó előtt megállt.
- Tehát mi, azt mondja, a tenger?
- A hatalmas a horizonton. És mégis vannak hullámok. Ez hangos, főleg hajnalban, benne sok-sok jó dolog.
Hedgehog gyorsan beszélt és következetlen, és minden bizonnyal nem olyan szép, mint a seregély.
Mókus elment, és sündisznó elkezdett felkészülni ágyban. Az ágyban nem tudott aludni. Még mindig feküdt gondolkodik a tenger. És amikor végre elaludt, hallott halk kopogás.
Hedgehog éber. A kopogás megismételjük. Hedgehog kinyitotta a szemét és felült az ágyban. Valaki halkan, de kitartóan kopogtat.
Hedgehog az ajtóhoz ment.
- Ki van ott? - kérdezte.
Erre válaszul ismét kopogtak, majd Hedgehog rájött, hogy nem kopogtat az ajtón, és az oldalán a bejárat, ami az alsó ágak a lucfenyő.
Hedgehog felment a lépcsőn a bejárathoz.
- Ki van ott? - kérdezte.
- Ez mi, Belchatow - jött az ajtó mögül egy ismerős hang.
Hedgehog kinyitotta az ajtót.
- Mi ilyen későn?
- Most kora reggel hamar reagáltak Belchatow. Anyám küldött minket. Gyere velünk.
- Hol? - Meglepett a Hedgehog.
- Az emeleten menni. Mama azt mondta, hogy azt ne mondjam meg fogja lepni.
Hedgehog meglepődött, de elment a mókusok. Két mókus ugrott elé az ágak, jelezve biztonságos módon. Könnyen megy: végig az ágak nyúltak kötelet, és itt-ott, a legnehezebb helyeken voltak erősítve kötél létra, amely korábban nem létezett.
- Hol vannak a lépcsőn? - kérdezte a sün.
- Ez az, amit tettünk - büszkén megjegyezte Belchatow - könnyebb mászni a csúcsra.
- A tetején. - Hedgehog elszörnyedt. - Én eddig soha nem mászott.
- Mindegy, már előkészítette az utat. Gyerünk!
És valóban, hamar eltelt az üreges fehérjék és üreges, amikor az ellátás tárolták. Felmentek magasabbra. Minél messzebb másztak, annál inkább vált létrák és átjárók által a mókusok, így hamarosan Hedgehog felmászott majdnem a csúcsra.
Akár ott várt Mókus.
- Örülök, hogy megtaláltad a bátorságot, hogy itt, - mondta mosolyogva titokzatosan, - itt, üljön vissza.
A fehérje megtalálható a nagy villát, mint egy kényelmes székbe. Hedgehog falvak és csak most tudta, hogy nézzen körül. Ez volt a nagy, nagyon magas egy fa. Luc magasabb volt, mint a többi fa, tehát a sündisznó látta az erdőben, ahogy ez látható a madarak.
Igaz, eleinte nem lehetett látni sokat, még mindig sötét van. De itt ez volt a nap felkel, és felemelte a hatalmas test a horizonton. És a sün látta az erdő, zöld és végtelen, a horizonton. És akkor a szél fújt hideg és szeles. És a hullámok futnak végig a fák koronája. Megzörrent levelek elégedetlen, felrepült nyalábnyi fehéres. Több legyet először felszínre, ez volt az erdőből, de aztán, félnek a szél, újra lebukott a mélybe. A nap egyre magasabbra emelkedett, és az erősebb a szél. Az erdő ordított, elkezdte forr, vzmetaya fel faágakat. A horizont felett a felhők közeledtek.
Hedgehog Spellbound figyeli, és hirtelen rádöbbent:
- Ez a tenger! Mint egy igazi tenger! Nem tudtam, hogy mi az erdő ugyanaz, mint a tenger!
Protein csak nevetett. Úgy állt egy kicsit, majd a fehérjék Hedgehog levéve. Nem akart lemenni, de a jelen fehérjéket. A szél egyre erősebb, és a felső veszélyessé válik. Még fehérjék úgy döntött, hogy otthon marad, és várja Hedgehog vihar kezdődik. De a vihar nem sokáig váratott magára. Egy szélroham erős szél, az eső jött. De egy lyuk Hedgehog meleg volt és barátságos. Állatok ül a szamovár, teázás lekvárral és hallgatta az ablakon, valahol a tetején egy dühöngő erdő zöld „tenger”.