Etikai mint egy ág a filozófiai tudás, az általános elvek etika, a téma etikai, etika tantárgyi struktúra
Etikai utal, hogy a filozófiai diszciplínák, mint a tanulmány nem csak a kapcsolat az emberek között, hanem a kapcsolat az egyén a világ (a sürgős a probléma is felismerték gondolkodók az ősi India), azt vizsgálja az értékeket az élet és a béke, azt tanítja, hogy értékelje a különböző helyzeteket erkölcsi választás, jogkövető magatartás és intézkedések szabványok erkölcs, beállítja az ember a samooblagorazhivanie, javítja az élet és a társadalom életében, amelyhez tartozik, valamint a létezését emberiség, az ember megtalálja a helyét a világban, az a célja, az élet értelme és.
Etikai mint filozófiai diszciplína és a rendszer specifikus egy bizonyos közösség erkölcsi normák és értékek mindig összpontosított a tudás interperszonális kapcsolatok és az emberi kapcsolatok a világ. Ennek köszönhetően úgy viselkedik, mint egyfajta megértés és a megértés az erkölcs.
etikai Tárgy
Az „etikai” származik a görög szó „ethosz” ( „Ethos”), amely az első jelentett megosztás egy házat, a ház, mint egy vadállat barlangjába később - a szokásaik, általában a természetben. Régi filozófusok Empedoklész (... Ca. 490 - körülbelül 430 BC E.), Demokritosz (... Ca. 460 - körülbelül 370 BC E.) használni, amely leírja az erős, stabil jellege specifikus jelenségek: ethosza (lényege) az elemek „objektív világ, ember.
Figyelembe a „ethosz” értelmében a karakter, az ókori görög filozófus Arisztotelész (384-322 BC. E.) Alkotó melléknév „ethikos” ( „etika”), hogy olvassa el a tulajdonságok az emberi természet, lelki tulajdonságok. Ő megkülönbözteti őket a dianoeticheskih (intellektuális) tulajdonságokkal, valamint a szenvedélyek, veleszületett képességek, „Ha az erény sem érinti sem hatalmasságok, már csak azt kell felismerni megszerzett tulajdonságok a lelket.” Befolyásolja Arisztotelész düh, félelem, öröm; tulajdonságait szem előtt tartva - memória; etikai (erkölcsi) erények - a mértékletesség, a bátorság, és hasonlók. Kutató tudomány etikai erényeket, hívta etika. Arisztotelész szentelte munkáját „Nikomakhoszi etika”, „Evdemova etika”, „Nagy etika” (egy rövid összefoglalót az első két mű).
Megpróbálom pontosan lefordítani az „ethosz”, a római filozófus Cicero (106- 43 BC. E.) alkotta meg a „moralis” ( „erkölcsi”), figyelembe véve a latin „mos”, mint a görög „ethosz” ( „Ethos”) . a „moralis” jelentette a karakter, temperamentum, szokás, stb volt kérdését az időzítés a mező filozófiai tudás, amely Arisztotelész (vagy követői) nevű etikai Ezt követően, a IV n e származott a „moralitas” ..... - „erkölcs”.
Mindkét kifejezés ( „etika” és az „erkölcs”) lépett a modern európai nyelvek, bár van egy másik jelentése: etikai vált ismertté, mint az egyik filozófia és erkölcs - a tényleges folyamatokat vizsgálja a tudomány. A mindennapi használat, ezek a kifejezések gyakran azonosítják. Különösen beszélt az etikai tanárok, egészségügyi dolgozók stb Ezek szem előtt a sajátosságait az erkölcs. Szinonimák a tudomány általában megtévesztésére, így minden tudományos kifejezés kell rendelni a megfelelő koncepció és referens (latin Denota-tus -. Jelzett) - egy tárgy vagy osztály tárgyak által kijelölt megfelelő névvel.
Az „erkölcs” is használják általában, és különösen a szűk értelemben. A mondja: „Etika - a tudomány erkölcs,” gondolta általános értelemben, ahogyan a fent az „erkölcs egyik formája az egyéni és társadalmi tudat” - egy szűk, mert az erkölcs tág értelemben az erkölcs visszavonják - a tényleges viselkedését az emberek és a kapcsolódó tevékenységek.
Általában etika a tudomány, amely feltárja az erkölcs, egyfajta elmélete erkölcsi megállapítja annak lényegét, természetét, eredetét, a történelmi fejlődés, a rendszer a társadalmi kapcsolatok, természetét és jellemzőit az erkölcsi tudat, az erkölcsi viszonyok, feltárja a társadalmi, politikai, pszichológiai mechanizmusok, amelyek révén megvalósított etikai normák, értékelések, becslések.
Etikai (latin Ethika, a görög Ethos - .. Egyéni) - filozófiai tudomány, amely feltárja a természet, lényege, eredete, fejlődése, szerkezet, erkölcsi funkció megnyilvánulása a különböző munkakörökben.
A téma az etika egy erkölcs egyfajta egyéni és társadalmi tudat, az általános törvényi lényük.
Szintjén mindennapi tudat túl gyakori az azonosítása erkölcs erkölcs. Ennek egyik oka, hogy nem a különbséget a pszichológiai hajlam az emberek, hogy meghatározzák, mit képvisel az elméjükben, a valódi, nem képviselt - a nem létező. Ezt a nézetet próbálják alátámasztani azt az állítást, nem megfelelő hasított a világon. Ugyanakkor a filozófia (etika filozófiai tudomány) felismeri, hogy felismerhető (ebben az esetben - az erkölcsi) alapvetően eltér a tudás ez (etika), oly módon, hogy. Felismerhető létezik objektív, és a tudás is - szubjektív, azaz az elme. Különböző felismerhető a tudás hozzá, és a tartalmi, az igazság nem számít: felismerhető számos tulajdonságai, és az elméleti modell csak egy részük, a legjobb esetben - közös és alapvető, hogy az alapja a felismerés a knowability a világon, többek között a jelenség az erkölcs . Azonban a legtökéletesebb erkölcsi tudás, a megértés a mélyben etikai tudomány nem helyettesíti az ember a legnagyobb erkölcsi.
Az illúzió az erkölcs és az etika az identitás abból a tényből fakad. hogy az etika ugyanazt a kifejezéseket, mint a „omovlena” erkölcs. Csak ez a tudomány tárgya a nyelv erkölcs (a módszereket és eszközöket igazolása erkölcsi normák), és közvetve - az „erkölcs önmagában (a megfelelő ábrázolások, érzések, érzelmek és akarati aktusok természetére és fontosságára, amely által feltárt értelmezése kifejezés, amelyet megnyilvánulásai erkölcs).
Szerkezet Etikai objektum
Ezt a megértést a téma etikai arisztotelészi közel, ahol etikai foglal köztes helyzetet pszichológia és a politika.