éjszaka esett
Éjszaka esett. Fakó festék. Ragyogó ötlet. Ennek fényében a lélek. Milyen erő újjáéledt Minden boszorkánymesterség gyermek szeretet, a világ fakó első időkben, amikor a zöld köd sétányok vándor álmok, mesék voltak zsúfolt, és az idő csendben, nyugodtan telt, napok kialakult és twist, és mindent, ami talán tapintás, szaglás, édes és virágzott. És egy unalmas világban, ahol tartottak, és a falak, a börtön felhős Az egyik életerő, mi húzzuk szét előtte.
Maximilian Voloshin. Válogatott versek.
Budapest: Magyarország szovjet 1988.
Más versek Maximilian Voloshin
- „Lehajolt, legyezte az éjkék.
Lehajolt, legyezte az éjkék, megbízható ajkakat I Paps te dörzsölni üröm, O anyaföld. - „A nap
Szent szem a nap, gyászoló óriás! Én magam a mellkas visel láng fogoly tele vízió fehér gyémánt lila sötétben születő univerzumban. - „Szivárgott epe sáfrány köd.
Szivárgott epe sáfrány köd. Viselte szégyen tompa szeretet. Fájdalom alábbhagyott. Ő rázza remegő szemöldökét. Vitorlázott a horizonton. Eye tisztán látta részegen. - „Leszállt az éj. Fakó festék.
- „Antik arany és az epe jóllakott.
Antik arany és az epe hatja esti fényben dombok. Elvörösödött, bórax bozontos pamacs a fű, mint a szál piros bőr. A tűz és a víz bokrok fém. - „Régi levelek
Szeretem fáradt susogását Old betűk, szavak távoli. Van egy szaga, ezek a varázsát haldokló virágok. - „A lábak égő, közúti por a zuhany alatt.
Feet égő, közúti por a zuhany alatt. Mondjuk, ha az utat a Láthatatlan város? - Állj. Jön be a kerítésen, és pihenni. És figyelj kifulladva.