Einstein halála
Bajor művész Iozef Sharl, aki azt írta, 1927-ben egy portré Einstein 1938-ban megszökött a náci börtönből, és megérkezett Princton. Itt kérdezte egy öreg ember, miért annyira lenyűgözte Einstein, nem tudva semmit a tartalmáról művek a tudós. Az öreg azt válaszolta: „Ha arra gondolok professzor Einstein, az az érzésem, hogy már nem vagyok egyedül.”
Nem volt semmi újat. Einstein szerette az életet, és mégis már néhány évvel korábban befejezett Solovine szó: „meghalni - nem is olyan rossz.” Ez nem közöny az élet a legfőbb szeretet az élet, tele „személytelen”, ez egy életérzés, közel Görög harmónia, de tartozik a legfontosabb században „személytelen” problémák, amit oly valaha ismert az emberiség.
Einstein akarata már ismert. Azt kérte, hogy ne, hogy a vallásgyakorlás, valamint a hivatalos ünnepségeken. Szerint a kívánsága, még az időben és helyen a temetés nem közölték, hogy bárki, kivéve néhány közeli barát, aki végzett Einstein testét a krematórium. Hamut szórt a levegőbe.
Impression tette Einstein halála az emberiség, így visszahívás regénye "Gulliver Death" írta Leonidom Andreevym után Lva Tolstogo halál. Amikor Gulliver életben volt törpék hallott éjjel dobogó szíve. Ez az érzés volt az emberek, amíg élt, Einstein. Most a szíve a hatalmas elcsendesedett. Ez az érzés jelenik meg az emberek meghalnak, amikor egy nagy közéleti, vagy egy nagy író. Ez az első alkalom, hiszen a halál a tudós úgy érezte.
Mi a baj? Hol volt ebben az értelemben nem csak a teljes veszteség pótolhatatlan, hanem személyes, egyéni veszteségek, minden Einstein kortársai, aki tudta, még egy kicsit róla?
Úgy gondolom, hogy egy ilyen reakció, hogy a halál a tudós kapcsolódó néhány alapvető jellemzője az új korszak. Ez nem csak arról a helyről, a tudomány a modern élet és a pszichológia a modern ember. Beszélünk egy szélesebb probléma - a viszonylagos szerepét az elme és érzelmek az emberi történelem, a szerepe a racionális tudás a világ alakításában modern erkölcsi ideálok.
Egy ilyen kijelentés úgy tűnik, szinte paradox. Soha ezelőtt nem a tudomány nem okoz annyira elterjedt, bár talán indokolatlan kétségek erkölcsi értékeit. Soha azelőtt oly sokszor egymással szemben a lelkiismeret az emberiség, és az elméjét, a erkölcsi tudat az emberiség és a teljes egészében a módszerek és eredmények a racionális tudás az univerzumban.
Ha megnézzük a fény egy ilyen koncepció a szerepe a nem-klasszikus tudomány társadalmi fejlődés és a megvalósítása az erkölcsi és társadalmi eszmék, mi jöhet a következő következtetést. Science XX században. kifejezve sokkal kifejezettebb, mint a múltban, a forma jellemző klasszikus tudomány és a XVII-XIX században. Racionalizálni funkciót. Nincs többé hosszú láncolata implicit és közvetett kapcsolatok az átmenet a racionalizmus a tudomány, a megértés tér arány racionális társadalmi formákat. Nem klasszikus tudomány önálló és egyértelműen kötődik mindkét pólus - és ez az arány az univerzum, és az arány a közéletben. Az első kapcsolat ered a mobilitás az általános elveket és általános elképzelések a világegyetem, mely oly jellemző a nem-klasszikus tudomány és a fő jellemzője az ő stílusa. A modern fizika kapcsolatos konkrét kérdéseket, például, hogy egy adott részecske típusú, kifejezetten oldhatatlan nélkül felülvizsgálata egy részecske spektrum és talán asztrofizikai reprezentációk, azaz anélkül felülvizsgálata a teljes képet a kozmosz és a mikrokozmosz, nem közelebb, hogy egy konkrét és pontos fogalmát arány a világon. Másrészt, nem-klasszikus tudomány, anélkül, hogy elveszítené szerves stílus, amely a leginkább dinamikus hatást gyakorol a technika, és a dinamizmus a szint, az a tény, hogy a pók nem csak csillapítatlan sebessége és nem csillapítják a felgyorsult technológiai haladás ezen múlik integrált stílus mobilitás és változékonysága alapvető ötletek a világ.