Egy esszét az irodalomban, hogy barátok és ellenségek Petchorin
Roman M. Yu. Lermontova „korunk hőse”, valamint a „Evgeniem Oneginym” A. S. Pushkina egyik legnagyobb műveit az orosz irodalom a XIX.
A termék az novellák „Béla”, „Maxim Makszimics” és a „Journal Pechorina”, beleértve az újszerű „Taman” „Princess Mary” és „fatalista”. Beszélnek különböző epizódjai az élet egy Pecsorin. Az elbeszélés tárgyát nem csak a sorozat, hogy milyen jelentősége eseményeket.
Maxim Makszimics kép - az egyik legfontosabb a regény, mert nagyon jellemző Magyarországon abban az időben. Ez a személy nem tudja megérteni Pecsorin és elkötelezett rá, megszeretni, ahogyan egy „dicsőséges kicsit.” Ezért Maxim Makszimics történet a főhős jelenik meg, mint egy titokzatos és rejtélyes ember: „Ez jobb, a fajta emberek, akik arra szánnak, hogy a különböző rendkívüli dolgok történnek velük.”
A történet kapitány Pecsorin megjelenik romantikus hős, egy találkozó, amely mára az egyik legfényesebb események az életében a kapitány, míg a Pecsorin magát Makszim Makszimics és történelem Béla - csak egy epizód az életében. Még az ülésen, ami történt véletlenül a második fejezet a munka, amikor Maxim Makszimics készen áll, hogy rohan a karjaiba Pecsorin miről beszélni vele: „El kell menni, Makszim Makszimics. „A kapitány és Pecsorin különböző oldalain a barikádon hogy kölcsönös őszinte együttérzését nem értik, és soha nem fogja megérteni egymást. Ezek a másság nem véletlen, a különbség a kettő között ugyanaz, mint az egyik, hogy mindig is létezett az orosz értelmiség és a nép.
A harmadik fejezet, „Journal of Pecsorin” - a regény a regényben, amely három részből áll. Az első történet részben feltárja az élet célja Pecsorin, aki megpróbálja megérteni, mi készteti az embereket, hogy megértsék a pszichológia. A fej „Princess Mary” naplójából a főszereplő. A vize Pecsorin találkozik régi barátjával, a kadétok Grushnitsky, amit élesen bírálja. De miért a főhős olyan ellenséges Junker?
Szerintem azért, mert Pecsorin folyamatosan tapasztalható szomorúság, mégis, és megpróbálja elrejteni, és Grusnyickij, éppen ellenkezőleg, természetesen vidám, nem tudván, unalom az ember dühös, és a főszereplő, így a gyűlölet kadett. De Pecsorin új barátja, Dr. Werner, nagyon érdekes, hogy őt. Werner valami közel a fő karakter, megérti a problémáit, de sok tekintetben idegen neki. A történet a kapcsolat - a történet egy sikertelen barátság az emberek, lelkileg és szellemileg hasonló. A lehetetlen barátságuk Pecsorin magyarázza:
„Nem tudom, hogy a barátság: a két barát mindig egy rabszolga egy másik.”
Az egész regény nem Pecsorin bármelyik másik, de ő kap egy csomó ellenséget. Miért van ez az egész így áll?
Szerintem azért, mert Pecsorin nem törekszik valaki a barátság, bár nem lenne nehéz neki, de anélkül, hogy észrevennénk, hogy ellenség. A főszereplő szerepet tölt be a megfigyelő és a színész ugyanabban az időben. Nem elég neki, hogy csak nézni az emberek karakter, aki szembesíti őket egymással, ami a lelküket kibontakozni és nyilvánvaló teljes: a szeretet, a gyűlölet, szenvedni. Ez az, ami az embereket, akik fölött ő „kísérletezik”, hogy nem szeretik, és még utálni.
- Töltse az esszé „A barátok és ellenségek a Pecsorin” egy ZIP archívum
- Töltse az esszé „A barátok és ellenségek a Pecsorin” MS Word formátumban
- munkák változata „barátai és ellenségei a Pecsorin” Nyomtató