Edd meg a lótusz (Tennyson
enni a lótusz
„Bátorság!” Kiáltott fel. „Ott, a ködös távolban,
Azt kikötőhely a földre. " Enyhén habzó víz.
És a félhomályban úgy ragadt egy idegen országban,
Amennyiben a félhomályban óra, mint mindig is volt.
5 A szorongás-érzékeny álmok lélegzett kiterjedésű tenger,
Kör a Hold fölött emelkedik a völgyek homályban.
És csak halvány füst patak fut le a magasból,
Mintha lelassult az utat, kimerült,
És esik a sziklák, és elidőzött között szakadékok.
10 Ó, csendes szélén a patak! Hogyan halvány füst, egyéb
Siklott lassan a zöld rétek,
Néhány esett át az árnyékok a csipke,
Leejtése nyugvó és a habos fátyol.
Fiery folyó jet tenger hullámait
15 ország mélység; között felhők,
Három halott hegyek, egy ezüst ruhában,
Tartsa a következő hajnal, és a fenyők a szabadban
Vision megsűrűsödött a néma hó.
A Nyugat, Sunset, örökre Spellbound,
20 Gyász nem szűnik meg; és ezen keresztül a rések a hegyek
Láttam a az ország belsejében, határos homok,
Erdei fák buja sző a minta,
Völgyek és rétek, csillogó sápadt nedvességet
Az ország, ahol a változást, ha nincs.
25 És a fehér ember, mint az árnyék a régi saga,
A tömeg a hajó konvergált lotophagoszok [1]
A szemük lobogott szomorú esti fényben.
Illatos gyümölcsök mágikus növény
Adtak mindent, mint kísértetek keres,
30 És mindenki, aki evett, hallgatta a sötétben a felejtés
Mivel a zörej hullámok alábbhagyott, messze hagyva;
Szív, a fejében is, mint a húrok remeg,
És ha valaki közülünk egymással mondás,
Homályos szó, hogy a fül eltűnt,
35 Mintha egy kicsit csengett a sötétben a hatalmas távolságok,
Mintha jön ki a homályból a sírokat.
És minden, de nem alszik, de volt egy furcsa álom,
Között a Nap és a Hold, a tengerparton, a zybey,
És minden álmot a ködös haza,
Mintegy 40 gyermek, a felesége, a szeretet - de ez unalmas
Úgy tűnt, a fajta lapát, több sötétség burkolta
Úgy tűnt, hab hullámok ásott fény,
És egy azt mondta: „már nem tér vissza!”
És hirtelen minden énekelni kezdett: „Mi vándorolt egyszerre.
45. A szülőföld messze! Számunkra nincs visszatérés! "
Van zene, melynek sóhajt upádána
A szirmok elszáradt rózsa,
Édesebb, mint a harmat, ha süt,
Szórnak, könnyek a szikla;
5 finom, mint a földre esik a fény a villám,
Amikor a tenger alszik vihar
Lágyabb, mint a csökkenő fáradt szempillák
A fáradt szemek;
Van zene, melynek levegőt, mint egy édes álom,
10 Mi jön le az égből, egy csendes órát,
Vannak mohos ágy, melyben az ellátást mélyen alszik
És ahol senki felébred minket;
Ott lélegzik a kiterjedésű a folyó felmelegedett a félhomályban,
Virág lulls hullám
15 És keresi előrejelzések, hajlított a földre pipacsok,
A karok alvás Nezha.
Miért a lélek fáj, idegen nyugalom,
Nerazluchimaya vágyakozva,
Közben egy pillanatra a feledés leereszkedik,
Mintegy adományozta béke?
5. Miért csak egy vagyunk fulladás mélyén bánat,
Több mi csak korona
Megy a sötétség sötétség, miért olyan szomorúan gyászol
A fájdalom a szíve?
És örökké és mindig lebegés a szárnyak,
10 És nincs vége vándor,
És a szellem gyógyító ismét rákelgumiról árnyék erőfeszítéseket
A szomorú-sápadt arcát?
És idegen számunkra a szavak alig hallható Testament: -
„Egy csendes ünnep”.
15. Miért csak mi nyugtalan köszönés nélkül,
Egyedül mi, a koronája?
Ott, a mélyben az erdő, elágazik fúj a szél
Balról vese finom levél
És a szél zúg, alig moccan,
És ez átlátszó és illatos.
5. A nap alatt elégeti a játék aranyozás,
Harmat csillog a holdfényben,
Sárga, őszi, tudatában az ellátás,
És az alvás, burkolt csend.
Ott, melegedett a tűz a szeretet, a melegség és a fény,
10. Egyre nagyobb a méz, lédús gyümölcs,
Érik, és a nyár végén zizhditelnogo
A földön békésen esik.
Van egy határ napok; dédelgetett tavasszal,
A virág nem ismeri a munka,
15 elhalványul, virágzik a maga szülőföldjén
Nem osztott, mint valaha.
Ellenséges égbolt, hideg, sötét kék,
Fent a sötét válok kék hullám
És a halál a határ az összes dolgot, és megyünk sivatagi
Élő Föld szorongás.
5 Mi tarthat itt? Alig egy pillanat elmúlik,
Légy csendben, sápadt ajkát.
Hagyjuk békén a csend nyugalom,
Föld örökre üres.
Megfosztanak bennünket mindent. - Nem kell semmit.
10. Minden, ami süllyed a homályos múltban.
Hagyj minket békén. Micsoda öröm számunkra -
Leküzdésére irányuló tartós rossz?
Mit kell nőnie, annak érdekében, hogy a végtelenhez,
Növekvő emelkedő hullám?
15 Minden lélegzik annak érdekében, hogy a részesedést az örök béke,
Minden haldokló csendben.
Minden esik, villant, mint egy árnyék álom impotens,
Mint egy kis fröccsenő hullám.
Ó, adj nekünk békét, de a fekete, bár súlyos,
20 Oh, hogy a halál vagy az alvás.
Félig csukott szemmel, mint az édes hallgatni a suttogás
Alig csengő patak
És az örök félig ébren hallgatni tompa moraj
Túlélte mese létezését.
5. És az álom, és elalszik és álma a boldogság a nyaki,
Ahogy a lágy fény borostyánsárga,
Mi megmarad feletti magassága illatos mirha
Mintha a sok-sok éven át.
Megadta magát a szelíd és édes szomorúság,
10 Kóstolás Lotus, nap nap után,
Kövesse a simogató hullám az azúrkék távolság,
Fodros hab és a tűz.
És látni a memóriában az elveszett ember,
Mint egy álom, a kép az élettelen,
15. Mindig poblokshie mint Sturt sírja
Poluzarosshaya füvet.
Mi közúti emlékeznek a házas élet,
Mintegy gyengéden megsimogatta a feleségeik;
De a dolgok változnak, és a hangsúly a hazát
Hideg hamu dallamok.
5. Van örökösök is; és szemünk furcsa;
Mi már mind zavarják,
Mint a szellemek, nem voltunk szívesen b
Között társaik, ahol a nevetés lélegzik.
Talán csak él egy álom az emberek,
10 És az egész trójai háború
Minden nagy horderejű ügyek már csak egy himnusz rhapsodist [2]
Régi időket idéznek.
Bajok Lehetnek; de ha meggondolatlanul
Elfelejtettem a szövetség korosztály
15. Legyen valami, hogy: nehéz kiengesztelni
Mindig igényes istenek.
Egyéb bajok is rosszabb halál fekete -
Melankólia, mielőtt egy újat harc;
Az öregségi szürke - harcok és a kitartó munka
20 Mindenhol találkozni előre, -
Torment azok számára, akiknek gondolatai homályos,
Ki látta az örök baj,
Akinek a szeme poluoslep ellenére könyörtelen
A vezérlő csillaga.
De itt, ahol a moly és a disznóparéj [3] teljes virágzás
Mindenütt kifeszített kör
Amennyiben azúrkék ég és lélegezzen üdvözlet
És egy könnyű szél fúj,
5 Amennyiben a csillogó patak dallam Lullabies
Gyűrűk magenta hegyek csúszás,
Milyen édes ez egyedül enni határtalan
Öröm, hogy nem lehet kifejezni.
Hogy szelíd hang kiált,
10 Hol üdvözletét küldi a szikla szikla
Hogy szelíd víz színe a színe smaragd,
Ahogy óvatosan lnot acanthus a földre,
Milyen édes álom itt pihen egy fenyőfa alatt,
És látni, hogy a tengerek
15 Exit végtelenül széles lepel,
Játék világos borostyánszínű.
Van Lotus kissé remeg minden alkalommal,
Van Lotus süt a kövek között,
És a szél egész nap, a varázslatos álom,
Sings gyengéden és mégis gyengéd.
Az 5. és völgyek barlangok, völgyek és álmos
Dusty arany.
Ó, hosszú ideig voltunk vitorlázás, és a hullám-óriások
Megfenyegették minden pillanatát szerencsétlenség -
Mi volt felelős a munkálatok, veszély, árulás,
10, amikor a közeg nyögve bulks
Beast tengerek eldobjuk hab
Ahogy mnogoshumny vízesés.
Klyanemtes, barátok, kiutasították származó lelkek szorongás
Preben átlátszó homály,
15. Pihenő a hegyek, szenvtelen, mint az istenek,
Anélkül, sötét gondolatok a földön.
Ott, valahol messze alattuk süvöltenek boom
Előttük az arany nektár,
Körül a sugárzó égetni őket kívülről,
20 És a felhő rdeyut egymásutánban.
A magasból néznek, és látni zavart,
A tömegben egy fájdalmas küzdelmet,
városi tüzek, járványok, földrengések,
És kezeit összekulcsolta könyörögve.
25 De a dalt hallottam a szomorú dallam művelet
Néha, hogy mentes a bánat,
Mint egy mese, tele sírás és a harag,
De csak egy mese, csak egy álom.
Az emberek dicsérték, néznek le a magasból,
30 Hogyan harcolnak az emberek a földön,
Hogyan szerény termés a földekről azok sbiralsya
És miután fuldokló a halál köd.
Egyesek azt mondják, az állandósult a keserűség
Leereszkedünk a félelmetes fekete fene
35 Egyéb módja, hogy a Elizium [4] Blessed
És ott vannak alszik zlatookah.
Ó, jobb, jobban alszanak, mint úszni a sötétben a hatalmas,
Ismét megy az új bajok.
Tedd a bizalom, a barátaim, a Otrada derűs,
40 előttünk már nem vándorol.