Dzhon Kits' Óda egy Nightingale "

Fájdalom szív állni kész,
És az ok - a szélén a felejtés
Ez olyan, mint ivóvíz infúzió bürök,
Mintha feledésbe merülnek;
Nem, én nem irigylem meggyötört,
De zsúfolt dallam meg a boldogságot -
És halljátok, könnyű szárnyú Dryad,
A dallamok,
Húzódott között bükkfák,
Az árnyékok között éjfélkor kertben.

Ó, ha még egy korty bort
A mélység féltve őrzött pince
Amennyiben az édes, a déli országok megmarad -
Fun, tánc, ének, csengő cintányér;
Ó, ha a pohár tiszta Ippokreny,
Pezsgő, megtelt a szélén,
Ó, ha ezek tiszta száj
A hab-keretes Scarlet
Ital, sétára található a lélegzete boldogság
Vissza hozzád, ahol a csend és a sötétség.

Menj el a sötétben elhalványul nyom nélkül,
Nem tudni, hogy mit nem tudod,
Körülbelül egy olyan világban, ahol az izgalom, a láz,
Hisztis, panaszok, földi hiúságot;
Ami ahol a szürke haj,
Ahol a fiatalok kiszárad származó csapások,
Ahol minden gondolatot - a tavaszi szomorúság,
Ez tele van súlyos könnyek;
Ahol a szépség nem osztja napra él
És hol a szerelem örökre hitelét.

De el! Azt elszáguldott a menedék
Nem leopárdok vakhovoy Quadriga -
Me szárny Vers medve,
Breaking láncok a földi szem előtt tartva -
Itt vagyok, itt vagyok! Mintegy uralkodik hűvös,
A hold lenéz ünnepélyesen trónjáról
Kíséret csillag tündérek;
De a kert sötét szürkület;
Csak a szél, csak breezing az égből,
Hoz reflexiók a sötétben az ágak.

Virág lábainál a sötétben burkolt egy éjszaka,
És éjfélkor Füstölő pályázat,
De határozottan minden élő illatok
Ez a kijelölt órában a Hold
Ad a fák, a fű és a virágok,
Briar, hogy tele van az édes álmok,
És elrejteni magukat a levelek között, és tövis,
Alszik itt-ott,
Virágzata musky, nehéz rózsa,
Bevonása szúnyogok néha este.

Szerelmes vagyok a halál fájdalmas,
Amikor a sötétben hallgatja ezt ének,
Adtam neki ezer nevet,
Versek róla, és forgatja vala az extázis;
Talán ez időkeret azt,
És van, hogy távol a föld alázatosan,
Míg magasztalják néktek a sötétben
Ő Requiem magas -
Fogsz énekelni, én réteg alatt gyep
Én már nem hallgatni semmit.

De te, ó, Bird, a halál nem vesz -
Bármilyen emberek veletek irgalmas.
Éjjel minden ugyanazt a dalt sladkoglasnoy
Hallgatott és büszke király és nyomorúságos jobbágy;
A szomorú szívvel Ruth, egy nagy óra,
Amikor bolyongott idegen terepen.
Minden ugyanazt a dalt folyt penetráció -
Ez a dal, hogy újra és újra
Ő repül a titka az ablakszárny
A tenger felett komor az országban a feledésbe.

Oblivion! Ez a szó fáj hallás,
Mivel a hang a harangok tyazhelozvonny;
Viszlát! Mielőtt megszűnik szellemében -
Képzelet zseni emelkedett.
Viszlát! Viszlát! Chant a olyan szomorú.
Ő elillan - csendben, a feledés,
És a folyón túl beleesik a fű
Között az erdei tisztásokon -
Mi volt ez - egy álom il megszállottság?
Felébredtem - il ébren álmodna?

fordítás E.Vitkovskogo

Óda egy Nightingale

A szívem fáj, és egy álmos zsibbadás fájdalmak
Érzésem, mintha a bürök ittam,
Vagy kiürítették néhány unalmas opiát a csatornába
Egy perc elmúlt, és Léthé-osztályokon elsüllyedt:
Hisz nem a irigység te boldog sokat,
De az, hogy túl boldog a te boldogság, -
Hogy te, könnyű szárnyú Dryad a fák,
Egyes dallamos telek
A bükkfából zöld és árnyékok számtalan,
Énekelsz nyár teli torokból könnyedén.

O, egy tervezett szüreti! hogy kinek volt
Cool'd a long életkor, a mélyen benyúlt a föld,
Kóstoló Flora és az ország zöld,
Dance, és a provence-dal, és napbarnított jókedv!
O egy főzőpohárba tele a meleg déli,
Teljes az igazi, a pirulékony Hippocrene,
Gyöngyös buborékok kacsintott a karimáját,
És lila foltos szája;
Hogy igyanak, és hagyja a láthatatlan világot,
És veled elhalványulnak az erdő homályos:

Fade messze, oldjuk, és egészen elfelejteni
Mi vagy te a levelek között hast nem ismerte,
A fáradtság, a láz és a bund
Itt, ahol az emberek ülnek, és hallják egymást nyögést;
Amennyiben bénulás rázza néhány, szomorú, a múlt ősz hajszálakat,
Ahol a fiatalok nő sápadt, és kísértet-vékony, és meghal;
Amennyiben azonban azt gondolni, hogy teljes legyen a bánat
És ólmos szemű kétségbeesik,
Amennyiben Beauty nem tud lépést tartani vele csillogó szemek,
Vagy új szerelem fenyő őket túl holnap.

Away! el! mert repül veled,
Nem charioted Bacchus és a pards,
De a láthatatlan szárnyai poézis,
Bár a tompa agy megtéveszti és késlelteti:
Már veled! Az éj szelíd trónján,
És üsd a királynő-Hold a trónján,
Cluster'd körül minden vele a csillagos Fays;
De itt nincs fény,
Mentse, ami a mennyből a szellő fújt
Keresztül zöldellő glooms és kanyargós mohos módon.

Darkling hallgatok; és sok ideig
Én már félig szerelmes nyugalmas halál,
Neved neki lágy nevei számos olyan tűnődött rím,
Ahhoz, hogy a levegőbe én csendes levegőt;
Most minden eddiginél tűnik, ez a gazdag, hogy meghaljon,
Ahhoz, hogy megszűnnek az éjfél nincs fájdalom,
Míg te pedig ömlött a te lelkedet külföldön
Egy ilyen ecstasy!
Még keltettél te énekelni, és én fül vain-
Ahhoz, hogy a te magas requiem vált gyep.

Te nem született a halál, a halhatatlan madár!
Nem éhes generációk futófelület menj le;
A hang hallom ezt a múló éjszaka hallatszott
Az ősi időkben a császár és a bohóc:
Talán az önálló ugyanazt a dalt, hogy a talált utat
Keresztül a szomorú szívében Ruth, amikor beteg otthon,
Ott állt a könnyek közepette az idegen kukorica;
Ugyanez hogy sokszor alkalommal kinek
Charm'd magic ablakszárnyak nyílás a hab
A veszélyes tengeren, a mesebeli földeket reménytelen.

Kétségbeesett! maga a szó olyan, mint egy harang
Ahhoz, hogy díjköteles vissza tőled az én egyetlen önálló!
Adieu! A képzelet nem lehet becsapni olyan jól
Ahogy ő fam'd csinálni, megtévesztő elf.
Adieu! veled! te panaszos himnusz elhalványul
Elmúlt a közeli rétek, a még patak,
Fel a hegyre néző; és most Hisz”mélyén
A következő völgy tisztások:
Vajon egy elképzelés, vagy egy éber álom?
Menekült, hogy a zene: -Van ébredek, vagy aludni?