Denisevsky ciklus Tyutcheva
Tavasszal úgy döntött, hogy részt vesz a versenyben Tiutchev „Thinking nád”. Két jelölést: „A filozófiai költemény” és a „filozófiai esszé”. A költészet valahogy hadilábon, így elküldte az opus „című dráma” Denisevskogo ciklus „FITyutchev” egy jelölést esszé. A hosszú lista én telt el, de a rövid listán vagyok már nem megengedett. Azt mutatnak az ő „múlhatatlan” itt.
„Denisevsky ciklus” - készítették a magyar irodalmi nevét számos verset Tyutchev dedikált Elene Aleksandrovne Denisevoy, aki szeretett költő 14 évig, egészen haláláig.
"Drama" Denisevskogo ciklus "Tyutchev"
Megpróbálom bizonyítani.
Bármilyen dráma formák, mindenekelőtt a szenvedély. A drámai szenvedély nem feltétlenül jelenti azt, csak a szenvedély, a szerelem, akkor egy vágy a hatalom, a vágy arány, a vágy, hogy változtatni a világot, amit néhány forradalmi változásokat. Csak meg kell csak a szenvedély. Szenvedély, vörösen izzó, hogy a szélsőséges, mindent felemésztő, ami megfosztja az elme átlépni a konvenciók, szokások és hagyományok, és ugyanabban az időben, hogy valódi szenvedést kétségbe vonásához. Passion elkerülhetetlenül szül konfliktust, amely nélkül a dráma elképzelhetetlen.
Alapok és a kiindulási pont minden dráma drámai csomópont, azaz a tervezése, amelyre fel vannak fűzve minden későbbi tevékenységek és események, végül szőtt egy egységes egész anyag a játék. Drámai csomót általában a gyümölcs képzelet a drámaíró, az eredmény az ő fikció, de ebben az esetben ez tűnik fel maga az élet. A „Denisevskom ciklus” drámai csomót alapul kirekesztés, sőt bűnöző, tekintve a közvélemény, a szerelem egy fiatal lány és egy nős férfi. Az a jelenség, a karakterek nem élnek együtt, és nem létezik külön diktálja, hogy bizonyos szenvedélyek, amely okot ad a művet.
Következő látjuk a gyors fejlődés a regény, a győzelem az örök szerelem. Az erő és mélység ezt az érzést is látható a sorok a vers „Van szeme sem tudta - ó, azok a szemek is szerettem őket -! Isten tudja”, „Last Love”, „süt a nap, a víz ragyog.” „Ez nem csak akkor hallott vallomásokat. „és mások. osztoztak szerelem exults boldogság, öröm az élet a földön, visszatért egy hős, mindennek ellenére a fizika törvényei fiatalok. Hero igazán boldog, szeret, azt szereti, és bőkezűen osztja a néző-olvasó érzelmek.
„Ó, az oldalán a mi éves
Gyengéd szeretjük és babonás.
Shine, ragyog, fény búcsú
Szerelem utolsó alkonyat este. "
Úgy tűnik tehát, hogy a szerelem olyan, mint egy kiömlött a környező világban, mindenhol, mindent ezen a földön lélegzik és él ugyanazzal a szeretettel.
„Sing fák ragyog a víz
Szerelem oldott levegőt,
És a világ, virágzó természet világa,
Bőséges élet ittas. "
Hirtelen a rózsás képet a költői világot kezdenek megváltozni, az Énekek Diadalmas szerelem nyilvánul jegyzetek keserű visszhangját néhány homályos, amíg a néző ellentmondások:
„Ó, milyen a szerelmünk gyilkos,
Mint az erőszakos szenvedélyek vakság
Van egy egész inkább tönkre,
Hogy a szív mérföld. "
Szerint a kanonokok a műfaj drámai növekedést jelent konfliktust, hogy létezett eredetileg, de már régóta maradt podspudom nem nyilvánul akcióban. Monológ a főhős is tisztán hallható nyilvánító széthúzás szerelmeseinek sorokat:
„Ne beszélj! Imádom, mint korábban,
Én, mint mindig ápolják.
Ó, nem! Ő tönkreteszi az életem embertelen,
Bár, látom a késsel a kezében megremeg. "
„Ott ült a padlón
És véghezvinni egy halom levelet
És, mint a hamu kihűlt
Megfogta őket a karjaiba vetette.
Vettem ismerős lapok
És olyan csodálatos néztek,
Lélekként néz a magasból
A teste öntött. "
Ezek a vonalak szörnyű, pokoli jóslat válaszolni fog később a valóságban, de még semmi előrevetíti végsőkig. Továbbá megjegyezzük, hogy amellett, hogy az ellentmondások között a hős és a tárgy a imádás, kiderült, egy másik oldala is a konfliktus - a szerelmesek és a nyilvánosság számára.
„A sors szörnyű mondat
A szerelem neki,
És nem érdemelt szégyen
Az élet az ő ment. "
Ez a harmadik fél a konfliktusban nem írják ki egyértelműen, átadja mintha a háttérben, homályosan, de megrendítő szomorúság sorokat: „A tömeg jött, a tömeg betört a szentély lelked.” Világos képet ad arról, hogyan hőseink függ közerkölcs.
Az egyre nagyobb konfliktust törvényei szerint dráma kell óhatatlanul csúcspontja - a legmagasabb pont a játék hangsúlyozza egy bizonyos igazság pillanata, ami után jön a végkifejlet. A mi játszani ezt a csúcspontja egy súlyos betegség, a hősnő:
„Minden nap ő eszméletlenül feküdt,
És ez tényleg árnyékban borított. "
Nyári eső a vers olyan, mint a kép egy őrangyala, aki szintén úgy tűnik, hogy képes visszatérni az élet a haldokló. Fekvő korábban eszméletlen fiatal nő hangját alá vízsugarak hirtelen jött az érzékeit:
„És lassan jött az érzékeit, ő,
És elkezdett hallgatni a zajt. "
Lélegzet-visszafojtva, a közönség együtt érezni a hősök a dráma és Csodában lehetséges, a sikeres, de jön egy tragikus kimenetele. Az utolsó szavak: „Ó, mennyire szerettem az egészet!” Mondta a hősnő magát a múlt, mint a végső akkord hangzott, nem hagy reményt.
Annak ellenére, hogy jött a végkifejlet, a konfliktus a játék folyamatosan fejlődik. Most ez egy belső konfliktus a főhős, elnyeli bűnösségét előtt a romos (bár akaratlanul) az élet, vágy elveszett szerelem, tudatosság visszafordíthatatlanságára veszteség.
„Ó Istenem., És megy át rajta.
És a szívem darabokra nem robbant. "
Gyötri a veszteség fájdalmát, a költő fordul Istenhez:
„Uram, adj tüzes szenvedés
És a közöny lelkem Russ:
Azt vette, de az emléke a liszt,
Élő ételek hagyott neki. "
A többrétegű konfliktus a dráma minden formáját - a konfliktus a hős és a hősnő, a konfliktus szerelmes társadalomban, és végül a hős a konfliktus maga halála után - annak logikus felépítés és a drámai harc, a „harc végzetes”, ami nélkül nem dráma.
És egy másik megfigyelés nem ad nekem pihenni. Bármilyen drámaíró, írni kezdett a játék, sokszor már tudja a végét, ami érthető. A telek a játék épül előre művészi képzelet.
Tyutchev vers „predesztináció” írtak már 1851-ben vagy 1852-ben, az elején a regény E.A.Denisevoy amikor még a legtöbb megrögzött pesszimista sem merek megjósolta, mint egy halálos végkifejlet. És mégis, tíz sor vers a „Book of Changes” ijesztő pontossággal reprodukálni későbbi élet története a fő karakter a dráma. Még a neve is - „Végzet” - motívuma egy titokzatos jóslat.
Tyutchev Hogyan lehetne olyan hűen megjósolni a jövőt? Talán, elvégre egy nagy költő - mindig egy próféta a saját hazájában, és a kifejezett gondolat, sokkal kevésbé írva, mindig valósággá válik.
Kötődés a hurok tag Denisevsky Tyutchev