csillogó éjszaka
„Éjszaka volt süt. Telihold volt kert „Afanasiy Fet
Ragyogó este. Telihold volt kertben. világi
Rays lábunk a nappaliban világítás nélkül
Royal volt nyitva, és vonósokra benne reszketett,
Mivel a szív, amely az Ön dalt.
Énekeltél hajnal előtt kimerül a könnyek,
Mi egyedül van - a szeretet, hogy nincs más a szerelem,
És így akartam élni, ezért nem csökken a hangok,
Szeretlek, ölelés, és sírni miattad.
És sok év telt el, fárasztó és unalmas,
És a csend az éjszaka hallom a hangod újra,
És fúj, mint akkor, a sóhajok e hangos,
Mi egyedül van - az élet, hogy te egyedül - a szeretet.
Hogy nincs bűncselekmény a sors és a szív perzselő liszt,
És az élet nincs vége, és semmilyen más célra nem,
Miután hisznek zokogott hangok,
Szeretlek, ölelés, és sírni miattad!
Elemzés a vers feta „sütött éjjel. Telihold volt kerti "
Vers „sütött éjjel. Hold tele volt a kert, „írt 1877-ben, amikor a költő már cserélt hatodik évtizedben ez a termék az emlékezet szentelt az egyik legfényesebb és legboldogabb időszak feta életet. Fiatal volt és szerelmes, élvezi az élet egy olyan társadalomban lány, aki megosztotta az érzéseit. És a memória ilyen romantikus időpont képezte az alapját a vers, tele örömmel és békességgel, amely azonban fűszerezve egy érzékkel szomorúság és a felismerés, hogy ez már lehetetlen vissza semmit.
Az első sor a vers veszi az olvasót, egy régi kúriában, elveszett a sötétségben. Csak a holdfény fekszik a lába két ember, akik a nappaliban. Tőle hallja a hangokat a zongorán és egy gyengéd női hang, aki énekel a szerelemről. „Énekeltél hajnal előtt kimerül a könnyek,” - mondja a költő. Úgy látszik, ez volt az utolsó este töltött Maria Lazic, elbúcsúzunk imádott, de tudatában annak, hogy kevesebb, mint egy hónap, akkor örökre az életét, még csak a memóriában. Azonban abban az időben a búcsú a költő „így akartam élni, úgy, hogy a hang nem csökken, szeretlek, ölelés, és sírni miattad.”
Afanasiy Fet, utazik a hullámok emlékét, nem akar visszatérni a félelmetes valóság az, hideg és komor. A családja, ő úgy érzi, végtelenül magányos és ítélve egy sivár öregség. Ezért valóban akarja az életben nem volt cél, „amint hisznek zokogó hangok, szeretlek, ölelés, és sírni miattad!”. De ezek az álmok nem válhat valóra, hiszen Maria Lazic már közel 30 éve nem pihent falu temetőjében. A költő nem merte még egyszer az életben látogatás sírján hinni, hogy közvetlenül részt vesz a halál az ő szeretett. És ez az érzés a bűntudat miatt ismételt ismétlés a vers a „sír”. Ez - az egyetlen dolog, ami maradt, ezért megérteni, hogy mi volt, hogy elvesztette az életében, és megérteni - még minden kincse a világ nem tudja, hogy neki vissza a múltba, és lehetővé teszi, hogy javítsa ki a hibát, ami játszott végzetes szerepet a költő életében. Az ő sorsa - emlékeiről, hogy örömet és ugyanabban az időben, ami elviselhetetlen érzelmi fájdalom, amely tele van a vers „sütött éjjel. Telihold volt a kertben. "