Cat barna szemű (Nagyezsda Rozay)
És én csak egy macska, csak a barna szemű,
Szeretem a semmiből, és viszket a farkát.
És hagyja, hogy mi ketten ezek a játékok, így ustali-
Egyikünk sem tudja, hogy mi fog történni.
Néha én is káros, túl éles,
De néha csintalan mondani sőt hasznos,
Bár, persze, jobban vagyok, amikor nem vagyok szelíd,
És én át az összes életet zenekar valahol a kettő között.
Azt hiszem, hogy azokat még hét
És minden egyikük szeretnék élni egymással tapasztalataikat.
Nem az én dolgom, hogy piszkálni az arc egy bajusz a tálak minden,
Az én feladatom az, hogy menjen az út az ő macska.
És szeretek játszani veled,
Ragaszkodnak, ha sok,
Zavarja a haj és bajusz,
Lök a nyak hevesen.
És szeretem, ha hívsz és lágyan simogatta a hátsó,
És szeretlek, még akkor is, ha a harcot.
Ragadozó tekintete egy fiatal macska
Átszúrja a szívét éles karmok,
Míg ő aranyos átfedésben tejet ploshki-
Nem vetted észre, hogy valami furcsa éget tűz,
De aztán lő játék egér egy ablak,
És a macska lecsap rá,
És hangot hall egy felborult csészealj.
Csend.
És hirtelen zümmögő egér megszakítja a csendet, élvezetes volt,
És a kutya macska, belegabalyodik a függöny a sarokban
Panaszos kiáltását elbűvölő, mint gondolod, „miau”.
És te kibogozni, hogy a tollát, szilárdan ölelés
És csókot az orr,
Nos örüljetek, te nyertél szíve
Anélkül rózsa.
És ő volt, ki szeretetét zamurlychet,
És elalszik hullámos bizalommal.
Még ha ez zavedesh myshku- újra
Ő nem megy el tőled.
Tehát tudom, ez a macska,
Imádja a macskát szereted az oka.
Azt kell tőled nagyon nemnozhko-
Csak ott lenni, és ne hagyj el.