belső monológ
Belső monológot, minden világosság ezeket a szavakat, és megérteni, hogy szüksége van egy színész, hogy hozzon létre egy képet (lásd Stage képet.) - az egyik legösszetettebb eleme hatású, mivel a színész mindig hallgatólagosan a vágy, hogy kizárólag csak a külső szószólói, a szokásos egy adott jelenetet.
Belső monológot, és az élet és a színpadon - ez egy belső beszéd, kimondott nem hangosan, hanem maga a gondolkodás által kifejezett szavak, melyek mindig kíséri egy személy, de alvás ideje.
A folyamat a folyamatos belső monológ életemben mindenki által ismert. Úgy született, hogy mi történik, a cél a személy csinál élettárs, stb Ő biztos tetteink, belőle születik a szavakat, hogy úgy tűnik, hogy a legpontosabb, a legerősebb ebben a helyzetben. Ezekben a kritikus pillanatokban az élet monológok vált intenzív érzelmi konfliktus. És mindig belső monológ megy a mértékét feszültség, amelyben egy személy él.
Ugyanaz a színpadon, mind a jellemzésére ebben a szakaszában a folyamat. A különbség csak az egyik, de ez elengedhetetlen. Az élet egy személy belső monológot született magát, kivéve, amikor tudatosan megvizsgálja a helyzetet belülről. A színpadon a belső monológ nem egy művész, és a karakter. Ez a monológ művész létre kell hozni egy előre megértésének ő, jellegét és mértékét a stressz, és rendelje meg magának csinálni magad ismerős. Hangsúlyozni kell, hogy a belső monológ a színész kell építeni a szókincs, a nyelv, amelyet kifejezetten ehhez a karakterhez, nem színész.
Azáltal, hogy magát az adott körülmények között az életét a hős, azonosító legfontosabb feladatának, és konkrét célokat, minden jelenetet, tanulmányozza a szöveg egy partner, nem csak a saját, a színész gondolni a neve a hős nafantazirovat monológja (lásd. Az adott körülmények között, és a legfontosabb feladat a fellépés).
Azon a tényen alapul, hogy a belső monológ, mint az élet, csak éri el céljait, akkor folyamatos, szigorúan elválasztjuk a belső monológ pillanatok elhangzott szöveg a „zóna a csend” nem szükséges. A különbség az, hogy egyrészt a „zóna a csend” tartani a belső monológ sokkal nehezebb, és csak akkor lehetséges, ha jól felkészült, és amikor a színész teljesen felszívódik az a tény, hogy a partner mond és tesz. Másodszor, amikor kiejtésével szöveg szöveg maga tartja a gondolatmenetet, és néha a teljes egészében vagy részben a belső monológ jellegét beszél hangosan. Hogyan mondjuk, amit gondolok, akkor szólok.
Belső monológot, mint egy folyamat, amely az életben, így a teljesítménye a pontosság, ez segíti a színészt, hogy izgatott módon, és előírja, hogy a mély behatolás a belső életét hős. Anélkül belső monológ nem lehet észlelés és interakció a színpadon, ez segít megtanulni „a háttérben” szerepét, a ritmust a szerepet változás, még a hangnem (lásd. Perception, köl-kölcsönható, „Második terv” szerepét ritmus. Tempo. Tempo-ritmus). Au. Nemirovich-Danchenko azt állította, hogy a belső monológ függ megmondani, de a szöveg - egy történetet elmondani.
Ideális esetben a teljesítmény szerzett belső monológ változóan jön a színész a fejlesztési fázisban. De félrevezető lenne azt gondolni, hogy mindez a színész önmagát.
Mint minden a színpadon, megjelenése idején végrehajtás függ az előkészítő munka során próbák, különösen a próbák során otthon, és eleinte még kész belső monológ jött egy erőfeszítés a színész, valamint minden, amit csinál a színpadon.
Egy különleges szerepet tölt be az általános nézet. Nemirovich-Danchenko játszanak monológok - nagovarivanie, ahogy ő nevezte őket.