Azt valamilyen okból írta a történetet, és terjedt el ide, élvezni (vagy nem)
Aznap este nagyon rosszul aludt. Blizzard fütyült szivárgó Winterhoof ablakkeretekből, a tető összeomlana zajos hó. Havazás már néhány nap, és nem fog megállni. Még nem volt ideje megbánni, hogy úgy döntött, hogy felfüggeszti. Mert tegnap este rakott annyira hó, hogy a szabadság nem lehetséges. Nem emlékszem, mit álmodtam, de azt hiszem, ez volt a hó. A hó az ablakon, a hó a TV, a hó, a fej - bárhol nem kapok körül. Amikor felébredtem, ez nem számít. Amikor felébredtem a házamban volt ott valaki.
Az első emeleten hallotta furcsán hangzik. Arra gondoltam, hogy egy rabló, elkezdtem keresni valamit, ami át egy fegyver. Ez a valami kiderült, hogy egy üres üveg bort. Óvatosan leereszkedett a lépcsőn, csendben összegyűjtése erejét. Újra és újra a képzeletben görgetés elütöttem a rabló a fejét egy palack. Soha nem hagyom, hogy bárki fejbe és elég rémült. Minden lépésben egy alul adtak nekem nehezen.
Lement a közepén a lépcsőn, láttam a farkas. Nem minden a farkas, és csak a hátát, kilóg az ajtóból. A segge ment egyik oldalról a másikra, és a lába kapart az egész parketta, mintha ő próbál kijutni, de megfeneklett. Egy pillanattal később repült fülig visszafelé tartva a szájában egy darab a párna, melyet adtam anyám. Magamról, azt mondtam, hogy nekem még mindig nem tetszett, de anyám mérges lesz, ha tudná, hogy a párnája elrontotta farkas. Mögötte futott egy másik nagyobb. A fogát tartott a második darab anyám párnát. Látva a farkas, úgy összerezzent, és még a lélegzetét. Lebuktam a földre, próbál lenni, mint feltűnő, abban a pillanatban akartam csak eltéved, szivárog valahol a nemi különbség távol a fogak és karmok. Szerencsém volt, és a farkasok továbbra is darabokra tép minden darabja a párnája, nem fizet a figyelmet rám. Nagyon óvatosan, de gyorsan, visszamentem a szobába.
Már séta körök körül a szobában, és megpróbálta, hogy megnyugodjon, és megoldást találni. Rasp és hörgés, periodikusan osztogatnak alábbiakban kaptak injekciókat a fejét a pánik. Még soha nem láttam a farkasok olyan közel, és nem tudja, hogyan kell vezetni őket. Az egyetlen fegyver a házban volt a szekrényben, és előtte nem értem. Dedov dvuhstvolka. Mi van, ha kettőnél több? hogy más felvételek megrémültek, és elmenekülni? Vagy lecsapjon rám? Nem tudom.
Több óra telt el, és a hangok az első emeleten a fajta lecsendesedett. Óvatosan kinyitotta az ajtót, és tegye a füléhez, hogy a repedés, és figyelt. Talán ők elmentek? Próbálok nem, hogy a zaj, ismét jött a lépcsőn, cipő, ahogy az elveszett papucs. Vele ismét vett egy üveg bort, de nem tudta, mit fog segíteni, ha bármi történne. Mentem néhány lépést, amikor a lábam alatt orvul padlólap recsegtek. Egy másodperccel később hallottam a csörömpölése karmok, kopog a padló. Ők öten. Ezek köré gyűltek a lépcsőn, dömpingelt nyelvek és légzési hangosan.
Wolves nem nézett agresszív, és arra gondoltam, hogy én is ugyanúgy megy vissza, de hamarosan hallottam egy hangos üvöltés. Egyikük, a legnagyobb, rám nézett, és elvigyorodott, enyhén kuporgott. Az ő nézett rám térde megroggyant. Meglepetés és a félelem, elejtettem az üveget. Eldobott zsibbadt keze, ő felgyorsult, egy gyűrű megcsúszott a lépcsőn jobbra lábai alá állatokat. E csengetés, húztam minden erejével a csúcsra. Wolves visszahőkölt palackok egymással ellentétes irányban, a kölyök kiáltás, összeütköző, zavaros mancsok és farok. Csak az egyik, hogy sziklákat, kergetett, de becsuktam az ajtót az arcába. A hangok, rájöttem, hogy a többi farkas itt is. Ők hosszú kaparó, morgott és zihált az ajtó alatt, rémült őket üvöltés rám, ahonnan a vér megfagy. Egy idő után, a farkasok unatkozni elrontani az ajtót, és távoztak. Lehet megéri megtenni - várni. Holnap fognak menni, gondoltam.
TV egy szobában, broadcast interferenciát. Már hegedülő az antenna, de semmi sem lett belőle. A szoba nem volt semmi, hogy valahogy át az időt. Az összes könyvet maradt alul. Tovább ront a helyzeten, nem volt nincs víz, nincs élelem. Kinyitottam az ablakot, és evett egy pár marék havat az ablakpárkányra, hogy szomjukat csillapítsák. Blizzard az utcán nőtt, és mindaddig, amíg az ablak nyitva volt, a szoba rakott egy csomó hó. Néztem, ahogy elolvad, és úgy gondolta, hogy csak elolvad én esélye kijutni innen, ha úgy tetszik, a farkas a házamban. Ebben az időben, azt mondják, hogy a kutya nem fog vezetni az utcán. Wolves Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben. Remélem tudják, hogy bezárjuk a háta mögött, különben a ház lehűl nagyon gyorsan. És vele együtt, és azt tettem.
De nem hagyott. Sem a nap, sem kettő. Éjjel néztem őket az ablakból. Ezek Vergődő a hóban, kergeti egymást, vagy egyszerűen csak mozdulatlanul ült, bámult valamit, amit nem lehetett látni. Néha úgy bámultak a szemük égett az ablakon, és azt érezte magát. Annak ellenére, hogy a furcsa érzés, szorongás, ami miatt nekem kíséri a farkas, még mindig titokban figyelte őket, csak megnyitja a függönyt. Azt mondtam magamnak, hogy én ezt unalmában - aludni, még mindig nem tudott - de nem ez volt a helyzet. Csodáltam őket. Ők voltak átkozottul gyönyörű. Figyelte őket, én némán zokogott. Féltem a haláltól, elhullás. A kimerültségtől, vagy a fogak - ez nem számít. Éltem a házából származó füst egy róka lyuk. Az éhség és a hideg - kiváló trágya önsajnálat, és farkasok adtak nekem a bosszú. Csodáltam őket, és gyűlölte őket. Soha azelőtt én sem gondoltam volna, hogy lehetséges, hogy utálom valami olyan szép.
A harmadik napon végre elaludt, én győztem chat ablak. Én ébredt üvöltése, de ijesztő egyáltalán nem volt. A házban lényegesen hidegebb, száj gőzölés. Elmentem az ablakon, és szétválasztotta a függönyt, kitöltve a szoba hideg holdfényben. Forest. Forest terjeszteni valamennyi előrelátható horizonton. Hirtelen rájöttem, hogy én, és mindenki, még a legkisebb izgalom alábbhagyott. Reggel húztam mindent, ami képes megtartani a hőt, és keresse fel a legközelebbi falu, kiugrott az ablakon. Így is tettem.
Ugrás a második emeleten simán ment, kivéve eltömődött a gallér a hó. Blizzard úgy tűnik, hogy lesz még dühösebb - a hó, majd lezárja az orrlyukak ragadt a szempillák. Seb felett báránybőr takaró jelentős mértékben korlátozza a mozgást, és mentem, imbolyogva egyik lábáról a másikra, mint egy kacsa. Boots, hogy én találtam az ágy alatt, sokkal dörzsölte a lábát, és megpróbálta elakad a hófúvás és a következő, hogy hagyjon mezítláb. De mozgott. Törölgetve takony fagyasztva, anya, és elköltözött.
Hands én már nem érzi, szinte azonnal. Akut fájdalom hipotermia gyorsan helyébe egy teljes zsibbadás, amelynek én voltam szinte hálás. Hamarosan a perzselő szél, mintha megnyúzták az arcáról, úgy érezte, egy enyhe bizsergő érzés. Mit választottam: meghalni a meleg vagy hideg? Mint egy gyerek, a barátaim és én gyakran megkérdezik egymást ostobaság. Nem tudtuk, hogy van egy másik lehetőség. Az egyik, amikor egy szürke felső még mindig jön.
lépteimet rövidebb lett, és a légtelenítő hosszabb. Néhányszor Letusoltam a hátán, és mohón elnyelte a jeges levegő, bámulta a ólmos ég. Elkezdtem gondolkodni nagyon szoros után is száz méter. Csak azt akarta dobni és hó elrejteni fáradt, merev test. De láttam őket ott, a fák között. Ők csak azt, és várt. Nem tudom, mennyi ideig voltak utánam, talán a háztól. Hallottam, üvöltés, hallotta a Clank a szemfogak, felkészülés a közelgő ünnep hallotta, hogy minden mozdulatát, és minden gondolatot. Gyáva lény megvárta, amíg oslabnu. Nem, nem fog rám. Hirtelen érzett erőt, mint hogy mi történik a harag. Tehetetlen düh magát, és az összes. Béke és igazságtalanság. Kiáltottam, mintha egy vadállat, és előreszaladt. Hamarosan lábam megrekedt a puha hó, és én vergődő, mint egy hal szálú, belefulladt a végtelen fehér feledésbe.
Aznap este nagyon rosszul aludt. Odakint még mindig zörgött hóviharban. Kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy néztem a mennyezetet. A mennyezet egy privát folyosón. Tudtam, hogy a sárga foltok a meszelt, amely emlékeztetett egy macska arca. Mindig mulatott ezen, talán az, hogy miért nem festenek rajta.
Próbáltam felemelni a kezét, de nem zárkóznak. Megfordultam, hogy megtalálja az oka az én bénulás és találkozott egy pár sárga szeme közvetlenül előtte. Úgy nézett rám, harag nélkül, vagy a félelem, talán még érdeklődéssel, vagy ha mondhatom így, együttérzést. Rájöttem, hogy ez a lány, nem? Nem tudom, de ez az öntudat. Én nem érzem a félelem, úgy tűnt, nem tudtam, hogy nem érez semmit. Ügyelve arra, hogy életben vagyok, nőstény farkas állt velem, megrázta magát, és megrázta a farkát, futott, hogy nyissa ki az ajtót. Felugrottam, amilyen gyorsan csak hagyjuk merev végtagok, és bezárta a házat.
Az ablakban láttam a farkas és a csomag lassan, egyesével megy mélyen az erdőben. Figyelembe véve a majdnem telihold, bundájuk csillogott, mint a higany. A nőstény farkas megfordult, és farkasszemet nézett újra. A szeme szomorú, mintha nyomott én retina. Meglátogattam őket, és néhány órával később. Láttam őket, miközben ők üzembe burzhujku naplók valahogy fűteni a házat. Láttam őket, amikor ivott a harmadik csésze forró tea citromos. Láttam őket a következő éjszaka.
Ültem a második emeleten, és kezeli a lábát. Minden boka megsebesült, mintha valaki megrágta is. Tegnap nem is vette észre, hogy hiányzott egy csizma és a láb alsó szakadt darabokra. Meg kell, hogy valaki húzta meg a lábát. Azt nagylelkűen megtöltve már borított vékony varasodás lábát alkohol. Égő fájdalom okozta harapni a golyó, de tettem a műveletet néhányszor, mielőtt alkalmazni a kötést. Lame lementem, és tegye a kannát. Várakozás az ígért sípot, vettem le a kályha, de nem volt ideje főzni teát.
Ott ült a közepén a konyha, a fej egyik oldalán, mint egy bagoly, tanul engem. A nőstény farkas yavna valami hasonló. Megpróbáltam megérteni, mit akar, nem is gondolt, ő itt van. Az elmúlt napokban, megtanultam, hogy mindent készpénznek. Ez annyira csendes, hogy hallottam a hangját a saját szíve. A szemem sarkából, kinéztem az ablakon: a hóvihar megállt, mind a kattintás az ujjait. A nőstény farkas felállt kecsesen felállt, és elindult az ajtó felé. Félúton megállt és visszanézett. Nekem úgy tűnt, hogy ő is a fejét rázta, mondván, hogy mit. És mentem érte.
Farkasok körül engem félkörben. Nem tudom, hányan voltak, több száz vagy több ezer. Az sziluettek sötét volt blot a fehér hó, csak a szeme olyan fényes. Meghívtak mentén, és követtem. Mezítláb, én lassan lement a lépcsőn, és sántikálva járt farkas oszlop, mintha szerves része volt belőle.
A folyamatban volt egyszerű - állatok tiporják le a hó előtt és majdnem esett át. Minden egyes lépéssel éreztem az egész országban. Mintegy túl sok információ. Hallottam minden zizeg, mintha egy villámcsapás, úgy érzékeli, hogy sok különböző szagok szédül. Én biztosan nem tud koncentrálni, gondolatai elkalandoztak, és senki nem tudtam felfogni. Azt hittem, hogy valaki - én nem - most menetel körül farkasok, miután elvesztette az utolsó ok. Ez a másik üvöltött velük. Hogy valaki négykézláb lenni, mint ők.
Megálltunk a folyón. A szűk, de gyors folyók, csak varas. A nőstény farkas át neki először, és ezt követte a többi. Egyszer voltam a parton, fél lépéssel a jégen. Úgy tűnt nekem, túl vékony. Láttam beszakadt a lába farkas, ez soha nem bírja a súlyomat. Wolves nem értik meg, hogy nem kell a fizika törvényei, hogy mik azok. Úgy hívott, de nem tudtam jönni. És elkezdtem ordítani és jajgat, hogy elszakadt a torkomat, pacal csiszolás és égett a tüdőt. Farkasok üvöltött válaszul.
Rázva bozontos fejét, rohantam vele, fecsegő karmai az első vékony jég.
Álmatlan éjszaka - mindent hóvihar üvöltött
És ebashil havazás
Snow halmoztak annyira,
Ne menj vissza.
Nem emlékszem, mit álmodtam,
A TV hóvihar.
Az alulról érkező hangok -
Azt hittem bandyugan.
Óvatosan Lementem,
Figyelembe egy üveg Chablis.
És meglátá a szamár a farkas -
Odament egy párnával.
Követve a testvére volt,
Griz fehér- és foglalt volt.
Én a hálószobában csendben egyesült,
Csak cipők kimaradt.
A minisztérium nem jut át -
Emlékezés nagyapáink shotgun,
Az ajtó kinyílt, csendesen.
Ne ropog, találok cipők,
Ismét én haladt előre.
Butylek a kezében, és bátorság
Azt fedett utam.