Az élet olyan, mint egy harc - „hetedik nap” információ-elemző portál - Novokuznetsk

Tamara Aleksandrovna Cheremnova - ismert gyermek író, tagja az Uniónak a magyar írók és a Nemzetközi Egyesület az olvasók. Ő mese - sokoldalú, filozófiai - szó szerint lenyűgözte mélysége és az egyszerűség ugyanabban az időben. Egyszerű szavakkal Tamara felhívja világos és zárjon be minden festmény felveti az örök kérdést, jó és rossz, mások tisztelete és maguk az élet értelmét. És még feltűnőbb, hogy hivatalosan Tamara Cheremnova nincs oktatás - még egy általános ...

- Szeretem reggel és este - abban az időben feküdtem, és hiszem, hogy a történet a műveik nevetni és sírni az ő hősei - mondja Tamara. - Aztán közelebb a vacsorát, a nővér jön, emelő, én viszont a laptop és írni. És amikor nem a hangulat - olvastam, vagy úgy gondolja, az életről.

1955-ben kiderült, egy nagyon csinos lány. Itt csak egy mozgás nem volt ugyanaz, mint a többi gyerek, és a fizikai fejlődés elmaradt. Az orvosok azonban meggyőztek anya és apa, hogy hamarosan minden rendben lesz is. És éltem nemeslelkű lány - ment a járóka, akart futni a többi gyermekkel, játszott az unokatestvérem a szokásos gyermekek játékait. És egész lénye volt körülvéve a szeretet anyák, apák, nagyszülők és nagynénik - a lány biztos volt.

Amikor Tamara hat éves volt, egy esemény történt az életében, ami mindent megváltoztatott fejjel lefelé. Bénulás - egy betegség, amely önmagában nem felel meg, és a szülők egyszerűen nem tudják, hogy a lányuk szükséges rehabilitáció. És ahelyett, hogy az apa és az anya tett egy nehéz döntés: átadni a gyermeket, hogy egy speciális árvaházba bachata és véglegesen törli a szívüket és életüket. Az ő könyve, „A fű, aszfalt mintákat,” Tamara azt mondja, hogy az első néhány hét telt el a könnyek, a megértés hiánya, hol és miért volt. Aztán rájöttünk, a horror a helyzetet, amikor a gyermek megkapja az ő otthon a farfekvéses, ahol ahelyett, hogy a hazai lakosság és a szabadság - a közömbösség és korlátok ... Teljes tehetetlenség és reménytelenség. Véletlenül elhagyott, megalapozatlan kifejezés - „a lány a mentális retardáció” - hirtelen egy diagnózist és sok éven át, hogy meghatározzuk a feltételeket, amelyeket meg kell élni Okos lány Tamara.

Az árvaház, Tamara megmutatta leveleket. De a könyv nem volt, így a lány, és nem olvassa el. Aztán adott egy tankönyv 4. osztályban. Tome lány elképesztő volt, hogy hogyan lehet a hétköznapi szavakkal beszélni érzések, közvetíteni érzelem, hogy leírja a táj és az eseményeket. Ezt olvasta Puskin verset - és ez a költő és író meghatározta jövőben.

- Ha én vissza az árvaházban, azt mondtam, hogy én író lenni, vagy azt nem hitte volna el! - Tamara nevet. - És ha Puskin nem volt az életemben, nem lenne később mesék.

Aztán talált egy könyvet Safronova „a front mögött a fronton is.” És az első oldalon - a párbeszéd. És így volt a lány meglepő, hogy olvasni, mint a sima szöveg, és az is világos -, és aki azt mondja, és azt mondja, hogy ez nem egy kis elviszik könyveket. Olvastam mindent, ami jött, hogy hozta az árvaház személyzet. Például a „fizika” a 6. fokozat vezetett Tamara, hogy még egy pillantást a világon, és a szokásos tankönyv lány olvasni, mint egy detektív! Természetesen ott voltak a munkálatok a klasszikus és kortárs. Sok könyvet - mint például a „Háború és béke”, Cheremnova újraolvastam többször: változások az életkorral ideológia észlelése munka ...

Később szeretnének bizonyítani, hogy ez - egy normális ember közönséges intelligencia, Tamara úgy dönt, hogy írjon egy történetet. Miért mese? Mindig úgy tűnt, hogy egy író (és különösen - a gyermekeket is) nagyon érdekes és megtisztelő. Ő is kissé féltékeny Eduard Uspensky, aki létrehozott egy csodálatos gyerekkönyv.

Az első történet - egy varázsló Mishutu - született meglehetősen gyorsan. Tamara Cheremnova átgondolt történet, a karaktert az alábbi, minden mondat ... És akkor szembe a legnehezebb: hogyan kell írni? Ez segített szinte írástudatlan barátnőm - tette tollbamondás rögzített elbeszélés. Ezután a mese kezébe a Kemerovo író Zinaida Alexandrovna Chigareva, elültették bizalmat Tamara Cheremnova és segített, hogy nyomtassa ki az első könyvet.

Idővel a történetek egyre tették közzé az újságokban és magazinokban megjelent külön könyvet. Tamara már átment a PNI hogy a rendszeres idősek otthonában. Aztán visszatért szülőföldjére Novokuznetsk, ahol most él.

Először is, Tamara Alexandrovna normálisnak tűnt írógép. A rendszer segítségével a neki kitalált eszköz, amely hasonlít egy gomba Tamara típusú szövegek mesék. Egy olyan társadalomban, a fogyatékos személyek megígérték neki elektromos írógép -, de aztán nem volt hajlandó az ürüggyel, hogy Cheremnova nem lenne képes nyomtatni. A gép később jött - ez adta Zinaida Chornovil.

Képzelje el: egy személy, szinte soha nem hagyja el a fal beszállás, belép a virtuális világban, ahol egy csomó könyvet, akkor lehet, hogy kommunikálni, tanulni a híreket - egyszóval, hogy él a legtöbb teljes élet szinte, ami Tamara így akarta! És persze, hogy írjon könyvet könnyebbé vált.

Nem kevesebb, mint 14 éve mellette Tamara Cheremnova volt hűséges asszisztense - egy süketnéma Olga Racheva. 14 év, nők osztották két öröm és bánat, a siker és a közöny. Olga volt a „kéz és láb” Tamara Alexandrovna. Nemrég egy barátom eltűnt.

- Azt hittem, hogy az életem itt vége - sajnos mondja Tamara.

És a szokásos élet - bizonyos értelemben - tényleg vége. Egy nagy szoba, felszerelt saját Tamara költözött, egy kis, de terveztek egy személy. Ennek ellenére, nem műanyag ablakok és internet nélkül. Tamara Cheremnova mosolyog szomorúan: Nos, legalább senki közel nem akadályozza, hogy azt gondolja, és írni ...

Ma Tamara álmodik nagyon egyszerű dolog: egy nagy teljesítményű számítógép és a nagy monitor, egy érintős billentyűzet, hogy a megbeszélést tartottak az olvasók, hogy jöjjön vele gyakrabban vendég ... És a legfontosabb dolog -, hogy talált közömbös személy, aki ad neki egy igazi nem a kormány házat, vegye magához.

- Egy nő hívták élni magam, de felajánlotta, hogy felfüggeszti először csak - mosolyog Tamara. - A család 10 fogadott gyermeke, három lány - Down-szindróma. Me nagyon figyelmes, de hogy ott lenne rossz. A nő egyszerűen nem lett volna ereje, vagy nekem, vagy a gyerekek, méltánytalan lenne a számukra. És mert annyira boldog, hogy van itt valaki vesz! Ez nem nehéz elhinni, hogy meg fogom találni valakit, aki elviszi haza ...

Ha rákattint a „Küldés” gombra a feltétel nélküli elfogadás ezeknek a feltételeknek.