alszol
- Imádom azt. - homlokráncolva a fiú.
- Öt és úgy viselkedsz, mint ti! Hogyan hallgatni ugyanazt a dolgot? Én a te korodban még multiiki azonos megjelenés nem érdekel!
- Tehát mi. Akkor mind a tizenhat és úgy viselkedsz, mint amit már nyolc! Nem hat! - A lány csapott arcon.
- Ez egy hülye gyerek.
- Saját ezt!
- Tehát, oké, hadd jobb lenne, ha meséljünk. Ő érdekel. - Sister vigyorgott.
- Nos, - mondta a testvér, karját keresztbe a mellén - nekem, miután a történetet majd aludni ijesztő! Különösen azután, hogy az utolsó.
- Ahh, te pro-gyilkos Jack. - kiáltotta a lány, az utolsó szó, hogy egy mérges arc.
Brother dobta a párnáját.
- Ne emlékeztessen róla!
- Mi az? - nevettem egy - még mindig félnek elaludni éjjel? Most ez egy szörnyű és bögre.
- Neetés! Hagyj békén, és akkor minden a Mama megmondani! - mondta a fiú, borított egy takarót.
- Mi vagy te? Tudtad, hogy a besurranó és rossz gyerekek Jack szeret. - Miután egy kis szünet, Kathy hozzá. - Ölj!
- Tényleg? - Kérdezte a testvére, és kinézett a takaró alól.
- Ja, nem tudja. - Hangosan mondta, ismét így ijesztő arcát.
- Nem.
- Minden gyermek, ha yabidnyachayut és kapzsi, Jack megöli a gyilkos! Először is, megvárja, amíg ők kapcsolja le a villanyt, és csukja be a szemét. Aztán megragadja őket, és kiszáll az ablakon keresztül. Szóval nem volt ideje még nézz vissza! És akkor jön a legrosszabb.
- Ez. - Kérdezte a testvére, teljesen velezshy a takaró alól, s közelebb nővérét.
Ő ránézett, egy szörnyű mosolyt, és nem minden ok nélkül azt kiabálta:
- Húz a szívük! -, akkor megfogja a fiú kezét.
- Aaaaaa. - Will felsikoltott félek, és bejárt a takaró alatt.
Ezt követte a vad nevetés nővére.
Míg nővére hengerelt a padlón nevetve, testvér reszketett a takaró alatt. Becsukta a szemét, és befogta a fülét, hogy nem hall semmit, és nem jelentenek képet melyik testvér imént hallott. A nevetés elült. A fény ki van kapcsolva. És valamit a fiú mászott a takaró alatt. De egy homály fedi félelem, semmit sem tudtak tenni kiabálni, és még mozog. Ő csak megrázta és szorosan lehunyta a szemét, még szorosabb. Hirtelen az ablak kinyílt lassan. Recsegtek. A fiú akart ugrani, és elfogy a szobából, de ez nagyon ijesztő. Először azt gondolta, hogy ez a kis testvére őt gúnyos, de amikor hallotta a suttogást a fülébe, a furcsa és megfejthetetlen, kétlem, hogy ez Kate eltűnt. A fiú izzadt a félelemtől. Ahogy akartam kiabálni. Pihenjen egy kicsit, kezdte megérteni a suttogás a fülébe, olyan volt, mintha „alszol alszol?” De nem válaszolt. Pofa lassan csöpög könny, a félelem hamarosan burst tűnik szíve. Ez biztosan nem a húga. Ijesztő volt sötét suttogás, egy férfihang: „alszol?! Alszol?” Hangosabb kezdett suttogni. Itt takaró lassan elkezd menni a fiú fejét. „Ez a vég.” - gondolta. Az egyetlen dolog, ami maradt, az, hogy kiabálni, üvölteni olyan hangosan, hogy minden lehetett hallani. Valaki megragadta a karját.
- Aaaaaa! HELP. - A hang a fiú.
- Aaaaaa! - Valaki más hangja.
A fény bekapcsol. A helyiség futva ijedt szülők. Az ágyon, rémült gyerek ül.
Kate tartja a kezét a fiú, a Will duzzadt orr és a szemek, az a tény, hogy sírt.
- Mi történt itt, hogy az árak. - kérdezte az anyja, repül a szobában.
- Tehát ez te vagy. - Azt meredt a lány gyermek. - Megijesztesz. Akkor kapcsolja ki a lámpát. Akkor megragadta a karomat. Akkor kinyitotta az ablakot. Azt suttogta. TE?!
- Azt hittem, te! Eleinte! Esküszöm nem, - A lány nézte a tat arca az anya és apa. - Őszintén szólva! Mi azt szeretnénk, hogy esküszöm! Én nagyon félek a haláltól, annyira féltem, hogy ez még félek, hogy mondjon valamit! - A fiú megölelte az anyját, és sírtak.
- Mi történt. Megijesztetted vele. A. - anya kiabált lánya. Az apa támaszkodott az ajtót.
- Nem. Pontosabban, igen. De nem így van. Ez így volt. - Ő a lélegzetét egy kicsit, majd folytatta. - Mondtam neki, egy kicsit ijesztő történetet. Megijedt, és bebújt a takaró alá. Nevettem. Aztán megállt, és kikapcsolta a fényt. Felmászott rá a takaró alatt. Fogok megijeszteni vele újra, amikor hirtelen egy ablak nyitva van. Azt gondoltam, hogy valahogy már kiszállt, és kinyitotta az ablakot. Úgy döntöttem, hogy várjon, és maradt a takaró alatt. Aztán valami elkezdett suttogni a fülébe. Kezdetben nem hallható, és csendesen. Azt hittem, hogy ez megint testvére, de a hangja nem volt, mint amikor a suttogás világossá vált, és hangos. Ez volt: „alszol alszol?” - Féltem. Aztán a suttogás hangosabb lett. És akkor a takaró maga kezd hátradőlni, törtem le, és megragadta valaki kezét. Hogy valaki felsikoltott, és ordítottam. Aztán megfordult a fény, és megállapította, hogy a bátyám volt. Itt van. És ez így volt.
- Igen. Ő igazat mond. - Megerősített William.
- De ha ez nem te és nem én. Aki aztán kinyitotta az ablakot, és azt suttogta. Kihúzta a takarót. - merted megkérdezni testvér.
- Talán. - Will az ablakra nézett, és mutatott rá félve mutatóujjával.
Mindenki nézett ugyanaz, és megborzongott. Az egyértelmű volt kés nakoryabana felirat: „Aludj!”