Aelita verse: „Én nevetni” - újság diákok
Én röhög rajtad
Nevetek rád,
A csend az én kísérteties álmok
Nem lesz velem,
Nem akarok hinni a szerelemben.
Nevetek a cinizmus,
A mosoly és a szemét,
És a világ annyira csúnya,
Úgy tűnt, egyszerű szavakkal.
Nevetek rád
És a hangja a fiatal az éjszaka.
Nevetek sorsa
És a láng egy fényes szikra
Torrentek én nevetés,
A pozabroshennom a világot.
És célból minden,
Ismét, ha éget magát, azt a tüzet.
Nevetek a hold,
E sétálunk veletek,
Nevetek kéznél,
Megjövendölt legyőzte csatában.
Csend. Én nevetve
Több mint az üres szemek,
Nem fél semmitől,
Ne térjen vissza a korábbi könnyek.
Nevetek az arrogancia,
Az a hülye szerelem,
Feküdtem a büszkeség a fagy,
És elfelejtettem minden bűnt.
Nevetek rád,
Több mint a szomorúság és a szorongás.
Nevetek a másik,
Szeretlek a hold alatt.
Úgy nézel rám,
Nevetek a te szereteted.
Milyen könnyű elfelejteni,
Végtére is, elmosta a szeretet fájdalom.
Lettem brutálisan,
Nem fogja látni engem a korábbi,
A büszkeségem fellázadt,
Nevetek téged szeszélyesen.
Nevetek a szemrehányásokat
Miután átadta a mellkasán sérült meg.
Nevetek tilalmak
Nem hajtja végre őket, ám legyen.
Nevetek az eső,
Tesz engem szomorú,
És én is nevetek a tüzet,
Melyik kell aludnia.
Találkozom a tavasz,
Megint nevetni csendben.
Elengedtem a szeretet,
Hagyja égni, mintha a tüzet.
De ismétlem, nevetek,
Ne senki sem birtokolja én,
Semmi nem félek,
Készségesen nevetni.