About Love 1
Másnap reggeli tálalva nagyon finom piték, rákok, és birka szelet; és evés közben, a szakács feljött Nikánor kezelni, hogy a vendégek keres vacsorára. Olyan ember volt, középmagas, a puffadt arc és a kis szeme, borotvált, és úgy tűnt, hogy a bajusz ő nem borotválkozott, és pengetős.
Alekhin azt mondta, hogy a gyönyörű Pelagia volt szerelmes a szakács. Mivel ő volt a részeg és erőszakos indulat, amit ő nem akar hozzámenni, de beleegyezik, hogy élnek. Ő nagyon jámbor és vallásos meggyőződés nem tette lehetővé, hogy éljen; Azt állította, hogy nem volt neki, és egyébként nem, és szidtam őt, amikor részeg volt, és még megverték. Amikor részeg volt, rejteget az emeletre, és zokogott, majd Alekhine a szolgák nem hagyja el a házat, hogy megvédje azt szükség esetén.
Elkezdtünk beszélgetni a szeretetről.
- Hogyan szeretet születik - mondta Alekhine - miért Pelagia nem mást szeretsz jobban megfelel neki az a lelki és a külső adottságok, és nagyon tetszett Nikánórt, ez a bögre - itt mindannyian hívják arcú -, mert a szeretet fontos kérdés a személyes boldogság - mindez nem ismert - mindez lehet értelmezni, mint semmit. Mostanáig, a szeretet azt mondták csak egy vitathatatlan igazság, nevezetesen, hogy „ez egy nagy rejtély,” minden más, ami meg van írva, és beszélt a szeretetről, ez nem megoldás, hanem csak egy nyilatkozatot a kérdések, amelyek megoldatlan maradt. A magyarázat, amely úgy tűnik, hogy alkalmas legyen egy esetben nem alkalmas a többi tíz, és a legjobb, véleményem -, hogy magyarázatot minden esetben egyedileg anélkül, hogy megpróbálná általánosítani. Szükséges, mert az orvosok azt mondják, hogy személyre minden esetben.
- Ez így van, - beleegyezett, hogy Burqin.
- Mi, magyar tisztességes emberek ápolják a szenvedély ezen kérdés maradt engedély nélkül. Általában szeretem poeticizes díszíteni vele rózsák, fülemülék, és mi, magyar, díszíteni szeretetünket az ilyen végzetes kérdés, sőt, lehet választani őket a leginkább érdektelen. Moszkvában, amikor én még diák volt egy barátja életét, kedves hölgy, hogy amikor én tartottam a karjába, és arra gondolt, hogy mennyire fogom, hogy ez egy hónapban, és milyen sok marha most egy font. Még így is, ha szeretjük, ne hagyja abba, hogy feltegyék maguknak őszintén, akár nem igazságos, bölcs vagy ostoba, hogy mi vezet ez a szeretet, és így tovább. Jó vagy sem, azt nem tudom, de ez megnehezíti, nem elégedett meg a bosszantó - Tudom.
Úgy tűnt, mintha mondani akart valamit. Egyedül élők, mindig a lélek valami ilyesmi, hogy hajlandó lenne megmondani. A város agglegény szándékosan menni a fürdőbe, és éttermek, csak beszélni, és néha beszélni BAH-ház vagy pincérek nagyon érdekes történetet a falu, mivel általában öntsük lélek előtt a vendégek. Most az ablakban látni lehetett a szürke ég és a fák, nedves eső, ebben az időben nem volt hová mennie, és semmi mást csinálni, de csak beszélni és hallgatni.
- Élek Sofino és a házimunkában sokáig - kezdte Alekhine - már befejezte az egyetemen. Szülői én CIT, a hajlamok - íróasztal ember, de a birtok amikor idejöttem, volt egy nagy adósságot, és mivel apám tartozott részben azért, mert sok költöttek a tanulmányaimat, úgy döntöttem, hogy nem hagyott itt, és én működni, amíg ez a tartozás nem kerül kifizetésre. Úgy döntöttem, és elkezdtem itt dolgozni, bevallom, nem kis undorral. Ezek a területek ad egy kicsit, és hogy a mezőgazdaság nem volt veszteséges, akkor kell használni a munkaerő jobbágyok vagy bér-munkások, ami majdnem ugyanaz, vagy tartsa a gazdaság a paraszt módon, hogy van, a munka a földeken magát, a családjával. Nincs közepén. De aztán nem ment be a részleteket. Nem hagyjuk magára egy darab földet, én vezettem a férfiak és a nők a környező falvak, a munka kaptam egy dühöngő forraljuk; Magam is szántott, aki elvetette, kaszált, és így nem fogadott és összerezzent undorodva, mint egy falu macska, hogy az éhség eszik a kertben uborka; Az egész teste sajgott, és elbóbiskolt. Eleinte azt hittem, hogy a munka világában könnyen tudok összeegyeztetni a kulturális szokások Ehhez az egyik csak, gondoltam, tartsa be az élet a híres külső érdekében. Költöztem ide az utcai szobában, és elkezdett úgy, hogy miután reggeli és vacsora én kávét és a likőrt, és lefekvés, olvastam éjjel „Herald of Europe”. De valahogy úgy jön el atya Ivan, és egy ülő iszik az én italok; és a „Herald of Europe” is ment a pap leánya, mint a nyáron, különösen a fűnyírás során, nem volt ideje, hogy az ágyába és elaludt a pajtában, szánkózás vagy bárhol a Forest Lodge - amely már itt olvas? Fokozatosan elindult lefelé lett vacsorázzon a szolgák konyha, és a korábbi luxus én csak maradt az egész szolga, aki szolgált az apám, és aki kirúgott fájni fog.
Az első években itt választottam tiszteletbeli utaljanak. Valami, amikor kellett, hogy befut a város, és részt vesz az üléseken a Kongresszus és a kerületi bíróság, és én szórakozott. Ha itt élsz folyamatosan két-három hónap, különösen a téli, majd végül elkezd hosszú fekete kabátot. És ott voltak a kabátok és egyenruhák és kabátok, minden ügyvéd, akik kaptak egy általános képzést a kerületi bíróság; Volt valaki beszélni. Miután alszik a szánkó, miután a személyzeti konyha ülni egy széken, egy tiszta ágyneműt világos cipő, a lánc a mellkasán - ez egy ilyen luxus!
A város fogadott szívélyesen, hajlandó vagyok, hogy megismerjék. És minden a legalaposabb és Me, hogy elmondja az igazat, a legélvezetesebb számomra az volt, hogy megismerjék a Luganovitch, alelnöke a kerületi bíróság. Tudod, hogy a kettő között: mileyshaya személyiség. Csak miután a híres eset gyújtogatók; tárgyalás két napig tartott, fáradtak voltunk. Luganovitch rám nézett és azt mondta:
- Tudod mit? Gyere hozzám vacsorára.
Ez váratlan volt, mivel Luganovitch alig tudtam, csak hivatalosan, és soha nem is volt. Csak ment egy pillanatra a szobámba átöltözni, és elment ebédelni. Aztán volt egy esélyt, hogy megismerjék Anna Alekseevna, feleség Luganovitchs. Aztán nagyon fiatal volt, nem régebbi, mint huszonkét év és hat hónap előtt első gyermeke született. Már a múlté, és most találtam volna nehéz meghatározni, hogy mi, sőt, volt olyan szokatlan, hogy szerettem, de aztán a vacsora volt számomra ellenállhatatlanul világos; Láttam egy fiatal nő, szép, kedves, intelligens, bájos, nő, amit még soha nem látott, és azonnal éreztem, hogy közel az ismerős, mint egy ember, ezek a barátságos, intelligens szemek láttam egy ideje gyermekkorban, az az album, ami feküdt a mellkasán anyám.
A gyújtogatók ténylegesen vádlott négy zsidók elismert banda, és véleményem szerint teljesen alaptalan. A vacsora nagyon izgultam, Volt egy nehéz idő, és nem emlékszem, hogy mit mondtam, de Anna A. Minden megrázta a fejét, és azt mondta, hogy a férje:
- Dmitry, hogyan lehet ez?
Luganovitch - jó ember volt, egyike azoknak együgyű emberek, akik ragaszkodnak a véleményen van, hogy ha egy személy volt a tárgyalás, az azt jelenti, hogy ő a bűnös, és hogy kifejezze kétségei vannak a helyességét a mondat nem lehet más út, mint törvényes módon, papíron, de nem a vacsora, és nem egy privát beszélgetést.
- Nem vagyunk felgyújtották - mondta szelíden -, és hogy ne ítélj, ne börtönbe.
A férj és a feleség próbál többet ettek és ittak; néhány részlet, ráadásul például mindketten együtt főzött kávét, és az úton megértették egymást félig szóval lehetett következtetni, hogy békében és biztonságban, és hogy szívesen látott vendégek. Ebéd után, zongorázás négykezes, aztán sötét lett, és hazamentem. Ez volt a kora tavasszal. Aztán egész nyáron töltöttem Sofino szünet nélkül, és ez volt nem volt időm, hogy még gondolni a város, de a memória egy karcsú, szőke nő volt az egész nap engem; Erre nem gondoltam rá, de csak egy könnyű árnyék az ő feküdt a lelkem.
Késő ősszel a városban volt egy előadás a szeretet. Bemegyek a kormányzó doboz (hívtak, a szünetben), meg - mellett a kormányzó felesége Anna A., és újra ugyanazt ellenállhatatlan, legyőzve benyomást a szépség és az édes szelíd szemét, és újra ugyanaz az érzés az intimitás.
Ültünk egymás mellett, aztán a hallban.
- Lefogyott, - mondta. - Voltál már beteg?
- Igen. Van egy hideg váll, és esős időben aludtam rosszul.
- Azt a fajta lassú. Aztán tavasszal, amikor jött a vacsora, fiatalabb voltál, frissebb. Te arra ösztönözték, és sokan azt mondták, hogy nagyon érdekes, és bevallom, én is elragadtattam egy kicsit tőled. Valamilyen oknál fogva, gyakran a nyár folyamán akkor jutott eszembe, és ma, amikor mentem a színházba, úgy tűnt nekem, hogy látlak.
És nevetett.
- De ma, ha ilyen kábult, - mondta. - Ez életkorok.
Másnap volt reggeli Luganovitchs; Reggeli után ment dacha dobja oda a téli, és velük vagyok. Azt is visszatért a városba, és éjfélkor ittak teát, egy csendes, családias légkörben, amikor égett a kandallóban, és egy fiatal anya minden ment keresni, függetlenül attól, hogy alvó lány. És akkor minden látogatás én biztosan látogatott Luganovitchs. Megszoktam, és én már megszoktam, hogy. Régebben jöjjön be nem jelentett, mint egy férfi.
- Ki van ott? - Hallottam a távoli szobában kongó hangot, hogy úgy tűnt, így tökéletes.
- Ez Pál Konstaitinych, - válaszol a szobalány vagy dada. Anna A. kijött hozzám egy aggódó arcát, és minden egyes alkalommal megkérdezte:
- Miért olyan sokáig? Történt valami?
A szeme, az elegáns, nemes kéz, mely ideadta házát ruha, frizura, hang, lépések, amikor engem mindegy benyomást valami új és rendkívüli az életemben, és fontos. Beszélgettünk egy hosszú idő, és sokáig csendben, minden gondolkodás ő játszott a zongorán. Ha senki nem volt otthon, én maradtam, és vártam, beszélt ápoló, játszik a gyermek, vagy az irodában feküdt a török kanapén és újságot olvasni, és amikor Anna A. visszatért, találkoztam vele elején vette a lányt vásárlást, és valamilyen oknál fogva minden alkalommal ezeket a vásárlásokat vittem ilyen szeretettel, egy ilyen ünnep, csak egy fiú.
Van egy mondás: nem voltak nők baj, hogy vettem egy disznó. Az sem gond Luganovitchs, így összebarátkozott velem. Ha én vagyok sokáig nem jött a városba, az azt jelenti, hogy beteg vagyok, vagy valami történt velem, és mindketten nagyon aggódik. Féltek, hogy én egy művelt ember, aki ismeri a nyelvet, ahelyett, hogy vegyenek részt egy tudományos vagy irodalmi mű, élek a faluban, azt pörögni, mint egy mókus kerék, a sok munka, de mindig nincstelen. Úgy gondolták, hogy szenvedek, és ha szólok, nevetni, enni, csak hogy elrejtse a szenvedés, és még vicces pillanatok, amikor úgy éreztem, jó, úgy éreztem magam, hogy a kíváncsi néz. Ők voltak különösen megható, amikor nagyon kellett keményen, amikor már elnyomott minden hitelező vagy nincs elég pénz az azonnali fizetés; mind a férj és feleség, suttogta az ablakon, aztán eljött hozzám komoly arccal, és azt mondta:
- Ha igen, Paul K., most szükségük van a pénz, akkor a feleségem és én kérem, hogy ne legyen félénk, és vegye tőlünk.
És a füle vörös volt a izgatottságát. És ez történt, hogy ugyanúgy, suttogva az ablakon, eljött hozzám, piros fülek, és azt mondta:
- A feleségem és én kérem, hogy elvegye tőlünk ezt az ajándékot.
És szolgálni mandzsetta, cigaretta esetében vagy egy lámpát; és elküldtem őket érte a falu kopott madár, olaj és virágok. Mellesleg, mindketten gazdag emberek. Eleinte én is, hogy egy kölcsön, és nem volt különösebben válogatós, figyelembe, ha lehetséges, de nem földi hatalom kényszerítené, hogy vigyem származó Luganovitchs. De mit mondani róla!
Boldogtalan voltam. Itthon és a területen, és a pajtában, gondoltam rá, megpróbáltam megérteni a rejtélyt, a fiatal, gyönyörű, intelligens nő, aki túl van az érdektelen személy, szinte egy idős férfi (férje több mint negyven éves), gyermekei tőle -, hogy megértsék misztériumának ezt érdektelen ember, jó természetű, Prostyakov aki azt állítja, unalmas józanság, a golyók és fél körül rendezett szilárd embereket, kedvetlen, haszontalan, beletörődő, közömbös kifejezés, mintha ő hozta ide, hogy eladja, aki azonban úgy véli, hogy az ő jobb legyen boldog, hogy a gyermekek a lány; és megpróbáltam megérteni, miért csak most találkoztunk vele, nem nekem, és hogy mire van szükség, hogy előfordul ilyen szörnyű hiba az életünkben.
És jön a városban, minden alkalommal, amikor láttam a szemében, hogy ő várt rám; és ő bevallotta nekem, hogy kora reggel volt valami különleges érzés, ő kitalálta, hogy én fog jönni. Beszélgettünk egy hosszú idő, csendes, de nem ismerjük egymást, mi a szerelem, és elrejtette a félénken, féltékenyen. Féltünk, hogy mindent lehet felfedezni a titkos mi magunk. Szerettem drágán, mélyen, de indokolt, azt kérdeztem magamtól, hogy mi a történet a mi szeretet, ha nem vagyunk elég erősek, hogy harcolni; Hihetetlennek tűnt, hogy ez az én csendes, szomorú szerelmes hirtelen durván letép egy boldog élet férje, a gyermekek, mindezt otthon, ahol már annyira szerettem, és ahol azt hiszem. Őszintén szólva ez? Ő volna utánam, de hol? Hol tudnám venni neki? A másik dolog, ha lenne egy szép, érdekes az élet, ha én például harcolt a felszabadulás hazájukat vagy jól ismert tudós, művész, festő, és hogy valójában egy normális, hétköznapi helyzetben lenne, hogy inspirálja őt egy másik, azonos vagy további mindennapi. És nem számít, mennyi ideig folytattuk a boldogság? Mi történne vele abban az esetben én betegség, halál, vagy egyszerűen, ha már nem szeretik egymást?
És nyilvánvalóan indokolt hasonlóan. Arra gondolt, a férje, a gyermekek, az anyjáról, aki szerette a férjét, mint a fia. Ha ő átadta magát az érzéseit, azt kellett volna hazudni, vagy az igazat, és pozícióját mind lenne ugyanolyan ijesztő és kényelmetlen. És ő gyötörte a kérdés: Van, hogy szerelmét a boldogság, akár megnehezítené az életemet, és anélkül, hogy a nehéz, tele mindenféle szerencsétlenség? Úgy tűnt neki, hogy ő már nem volt elég fiatal hozzám, nem elég szorgalmas és energikus ahhoz, hogy új életet kezd, és sokszor beszélt a férjével arról, mit kell elvenni egy okos, tisztességes lány, aki jó háziasszony lenni, egy asszisztens - és azonnal hozzáteszi, hogy az egész város alig van olyan lány.
Közben teltek az évek. Anna Alekseevna már két gyermeke van. Amikor jöttem Luganovitchs, szolgák mosolygott szívélyesen, a gyerekek kiabált, hogy Uncle Pavel Konstantinych jött, és lógott a nyakamon; mindenki örvendezett. Nem értettem, mi folyik a lelkemben, és azt hitte, túl boldog. Mindenki látott bennem egy nemes lény. Felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt úgy érezték, hogy a nemes lény sétál a szobában, és ez hozzájárul kapcsolatot velem valamilyen különleges varázsa, csak az én jelenlétemben, és életük tisztább és szebb. Az I. és Anna A. elment a színházba, és mindegyik alkalommal séta; ültünk a székek mellett a válluk összeért, én némán vette ki a kezéből a távcsövet, és abban az időben úgy érezte, hogy közel áll hozzám, hogy ez az enyém, hogy nem tudunk egymás nélkül élni, de valami furcsa félreértés, kijön Színház, minden alkalommal, amikor elbúcsúztunk, és elváltak egymástól, mint az idegenek. A városban már beszéltünk Isten tudja, mi, hanem az egész, hogy azt mondta: nem volt egyetlen igazságnak beszédét.
Az elmúlt években, Anna A. egyre hagyva, hogy az anyja, majd a húgának; már megtörtént a rossz hangulat, a tudat elégedetlen volt, elkényeztetett az élet, ha nem akarja, hogy a férjem, vagy a gyerekek. Már kezelték idegi rendellenességek.
Hallgattunk, és minden csendes volt, és idegenek előtt, úgy érezte, egy furcsa harag ellenem; Az, amit én mondtam, ő nem ért egyet velem, és ha úgy érveltem, majd elvette az oldalán az ellenfelem. Amikor leesett valami, mondta hidegen:
Ha megy vele, hogy a színház, azt elfelejtettem, hogy egy távcső, majd később azt mondta:
- Tudtam, hogy elfelejtette.
Mi kísérték Anna Alekseevnu nagy tömegben. Amikor elbúcsúzott a férje és a gyerekek, a harmadik hívás egy pillanatra, belefutottam fülkéjét, hogy a polcon az egyik lány kosarak, majdnem elfelejtettem; és meg kellett búcsúzni. Ha itt, a rekesz, a szemünk találkozott, mentális erő maradt mind a ketten, megöleltem, ő szorította az arcát ellen mellemben, és a könnyek folyt a szeméből; megcsókolta arcát, vállát, kezek, könnyektől nedves - mivel, mivel nem voltunk elégedettek vele! - Mondtam neki, hogy az ő szeretetét, és égő fájdalmat a szívemben rájöttem, hogy milyen felesleges, milyen kicsinyes és megtévesztő volt minden, ami megakadályozza, hogy szerető. Rájöttem, hogy ha szeretsz, az ő tárgyalása ezt a szeretetet kell kezdeni a top, ettől sokkal fontosabb, mint a boldogság vagy a boldogtalanság, a bűn vagy erény a jelenlegi értelme, vagy nem kell beszélni egyáltalán.
Megcsókoltam utoljára, kezet fogott, és elváltunk cég - örökre. A vonat már elindult. Leültem a következő szakaszban, - üres volt -, és akár az első állomás ült és sírt. Aztán ment Sofyino lábát.
Míg Alekhin mondta, az eső elállt, és kisütött a nap. Burqin és Ivan Ivanovich elment az erkélyre; itt volt egy gyönyörű kilátás nyílik a kertre és a Ples, amely most a nap sütött, mint egy tükör. Ezek csodált és ugyanakkor sajnálom, hogy ez a férfi kedves, intelligens szemek, amelyek azt mondta nekik, az ilyen őszinteség, sőt fonott itt ebben a hatalmas birtokot, mint egy mókus kerék, és nem vesznek részt a tudomány, vagy valami más tenné az életét kellemesebbé; és úgy gondolták, hogy mit kell tenni, szomorú volt az arca egy fiatal hölgy, amikor azt mondta búcsút neki a kupé és megcsókolta az arcát és a vállát. Mindketten találkoztak a városban, és Burqin volt még ismerik, és megállapította, hogy szép.