A szeme látta Istent
A szeme látta Istent
Milica ZORNOVA
(A könyv a családi emlékek Grain)
Találkoztunk. Nagyon régi, de a megjelenés sötét szeme, mint a régi időkben, átbujtatják beszélgetőpartner, inkább behatolt egyenesen a lelket. Elkezdtünk emlékeiről a múltról beszél az életről, az egyház, Magyarországról ...
- Uram, - megkérdeztem - a szenvedés és nélkülözés megölték a lelki értelemben vett koncentrációs táborban fogva vagy feltámasztani? Én például, ismerem az embereket, a hívek, akik a táborokban nem volt ereje, hogy imádkozzanak minden összpontosították egy darab kenyér, hagyma, egy bögre forró vizet ...
Úr azt mondta:
- A tábor használt zabesh egyes sarokban, és ismételgette magában: „Én vagyok a por és hamu. Uram, hogy az én lelkem „, majd a lélek felemelkedik a mennybe - és látni Istent szemtől szembe. De nem tudja elviselni, és azt mondta neki: „Nem vagyok kész, nem tudok vigyen vissza!” Aztán megint ülni órákig, és megismételve magában: „Én vagyok a por és hamu. Uram, hogy az én lelkem! „És akkor megint emel téged ... egyszóval egész életében megmaradt nekem, adtam volna, hacsak nem lehet, akkor egy óra tartózkodás Dachauban.
Lord felemelte a fejét, és úgy nézett rám egyenesen a szemébe. És nem tudtam elviselni a látványt e - az emberi szem rám nézett, aki látta az Úr szemtől szembe ...
Lord mondta, és így tovább.
„Néha az őrök eljön, és gúnyos, megkérdezték:
- Elhiszi, hogy Jézus Krisztus Isten volt?
- Nem, - feleltem nekik.
Aztán nevetni kezdett, és újra megkérdezte:
- Tehát azt jelenti, hogy nem hisz többé?
- Nem hiszem, de tudom - feleltem határozottan.
És akkor nem rejti irritáció, távozzon. Később megjelent újra és újra csatlakozott a beszélgetéshez:
- Igaz, hogy a Jézus volt a fia a zsidó?
- Nem, - feleltem.
- Tehát, akinek a fia volt?
- Embernek fia - feleltem, és ők nem tudják, hogy
mást mondani ... "
Mester Miklós volt pillére a szerb templom. Most, a halála után, állandóan látja Istent szemtől szembe.