A példázat a kutya és a személy (a könyvből Paulo Koelo) - House of versek
Elmentem egy ember és a kutya egy távoli és bonyolult módon. Sokáig mentek át a mezőket és sivatagok, és a szomjúság gyötörte őket úgy, hogy az erők élet maradt. És most, halála után egy utazó járt két - ember és kutya, elment az azonos sivatag és kimerült szomjúság. De hirtelen ott volt egy oázis előttük. Gyönyörű kapu kerítés jött a hang a zene, látta a leírhatatlan szépség, a virágok, énekelt fülemüle mormolta szüntelen patakok.
- Mi ez? - Megkérdeztem a portást utazó.
- Ez egy paradicsom, te már halott, és most lehet menni és pihenni az igazi.
- És van-e víz?
- Rengeteg: tiszta szökőkutak, hűvös medencék.
- És fog enni?
- Amit csak akarsz.
- De nekem kutya - válaszolta az utazó.
- Sajnálom, uram, a kutyák nem. Ő lesz elmenni innen.
És az utazó teltek. Kimerültek a hőt, nem merte elhagyni a szeretett kutya. Hűségesen szolgált sok éven át. Egy idő után az út vezette őket a farmon. Ő volt ezen kívül a szegényebb és csúnya, hanem leült a kapunál portás.
- Sétáltunk a hosszú utat a kutya, nagyon fáradt, és szeretné inni - az utas mondta.
- Gyere, van egy jól az udvarban.
- És a kutya?
- Közel a jól látni vályú.
- És enni?
- Vehetek vacsorát.
- Egy kutya?
- Keresse csont.
- És mi ez a hely? - folytatta az utazó.
- Ez egy paradicsom - mondta a portás.
- Hogy érti ezt? A portás a palotában közeli azt mondta, hogy paradicsom - ott.
- Hazudik. Van pokol.
- Hogyan, a mennyben, és elviselni?
- Ez nagyon hasznos a számunkra. Míg az ég csak azokhoz jussanak el, akik nem hagyják el a barátok.
Ahelyett, ezer szó, és kéri, van egy kis példázat leírja az igaz szerelem és az odaadás a részét mind barátok. Ne felejtsük el, hogy a legfontosabb dolog az életünkben - nem egy dolog!