A mező Kulikov - blokk olvasási ciklus egy vers Alexander Blok - költészet, szöveg Rust
A folyó húzódik. Folyó, szomorú lusta
És mossa a parton.
Fent sovány agyag sárga szikla
A sztyeppéken szomorú verem.
Ó, Rus! a feleségem! fájdalmasan
Tisztázzuk a hosszú utat!
Utunk - nyíl ősi tatár lesz
Áttört a mell.
A mi utunk - a sztyeppe, mi módon - a végtelen vágy -
Az a bánat, O Rus!
És még sötétben - éjjel és külföldön -
Nem félek.
Let éjszaka. Habverővel. perfundáltunk tábortüzet
Sztyeppe távolságot.
A pusztai szent füst flash banner
És a kán szablya acél ...
És az örök harc! Többit csak álom
A vér és a por ...
Legyek, legyek a pusztai kanca
Összegyűrődik toll ...
És nincs vége! Villantott mérföld, meredek lejtők ...
Stop!
Go Go rémült felhők
Naplemente a vér!
Naplemente a vér! A vér áramlik szív!
Sírni, szív, sír ...
Nincs béke! steppe mare
Rohanó galopp!
Mi nagyon eltérő szerte a pusztában éjfélkor van:
Ne gyere vissza, ne nézz vissza.
Mert Nepryadva hattyúk sírt,
És újra, meg újra kiabálnak ...
Útközben - éghető fehér kő.
A folyón - mocskos horda.
Fényes banner a polcokon
Nem ugrott, mint valaha.
És a földet, hogy a fejüket,
Mondta a barátom, „Ostry kardját,
A harc ok nélkül tatarvoyu,
A szent oka a halott hazugság! "
I - nem az első katona, nem az utolsó,
Meddig lesz a bölcsője ill.
Emlékezzen Nos ranneyu elszegényít
Mila másik fényes feleség!
Mielőtt Don sötét és baljós,
Amid területén az éjszaka,
Hallottam hangod prófétai szív
A sír a hattyúk.
A felhő poluno'chi ajánlotta fel
A herceg serege,
És messze, a kengyel küzdött,
Jajveszékelt az anya.
És, rajz körök, éjszakai madarak
Elúszott.
A csendes villám Oroszország
Prince őrzött.
Orly klokot át a tatár tábor
Veszélyeztetett csapás,
A Nepryadva tisztítani köd
Ez Princess fátyol.
És köd Nepryadva alszik,
Jobb rám
Elmentél, fény áramlik ruhákat,
Nem ijeszteni a ló.
Ezüst hullámok villant a barátodnak
Egy acél kard
Megújult poros páncél
A vállamra.
És amikor reggel a felhő fekete
áthelyezve horda
Én volt, hogy megvédje az arcát, kéz nélkül
Bright örökre.
Ismét a régi vágyakozás
Lebukott a földre toll.
Ismét a ködös folyó
Te klichesh nekem távolságból ...
Úgy elrohant, a hiányzó
Pusztai mare állományok,
Póráz vad szenvedély
Iga alatt a fogyó hold.
És én vagyok vágy évszázadok
Mint egy farkas alatt fogyó hold,
Nem tudom, hogy mit kell csinálni vele,
Hol repülök az Ön számára!
Azt hallattak Sech
És a trombita sír tatárok
Látom messze Oroszország fölött
Széles és csendes tüzet.
Burkolt melankólia hatalmas,
Azt ryschu fehér lovon ...
Vannak önkéntes felhők
A ködös éjszakai égbolton.
Hullámzó ragyogó ötletek
A szívem szakadt darabokra,
És a csökkenő ragyogó ötlet
Leégett sötét tűz, ...
„Jelenik meg, az én csodálatos csoda!
Taníts meg, hogy fényt! "
Hullámzó ló sörényét ...
A szél sír kard ...
Ismét a mező fölé Kulikov
Feltámadott és eloszlatta a sötétséget,
És mintha egy felhő a durva,
Coming nap elborult.
A nyugalom wakeless,
Önthető ködös
Nem hallom a mennydörgés csata csodálatos,
Nem látom a villám harcot.
De tudod, az elején
Magas és viharos napok!
Az ellenséges tábor, mint ahogy azt,
És a splash and csövek hattyúk.
Nem élhetnek békében szív,
Nem csoda, hogy a felhők gyűltek össze.
Armor nehéz, mint a harc előtt.
Most, a óra eljött. - Imádkozz!
Elemzés ciklus versek „Ami a Kulikovom” Block
Szimbolista költő, Alexander Blok - kulcsfigurája orosz költészetben a XX század elején. Egész életében, az ő véleményét gyökeresen megváltozott, ami mindig tükröződik a munkálatok. A forradalom 1905 nagy hatással volt a kilátások a blokk. Forradalmi ítéletek ezért komolyan megrendült a horror a véres eseményeket. Ő újra feltalálja a történelem- és Magyarország sorsát. Ez azt eredményezi, hazafias ciklus „Homeland”, amely magában foglalja a vers „Ami a Kulikovom” (1908).
A központi kép a termékről - Kulikovo Field, ami szimbóluma lett a hősies győzelem egyesült erői a gyűlölt magyar Arany Horda. Ez a győzelem, végül vezetett a végső megszabadulást a tatár-mongol iga alól. Ő is hozzájárult ahhoz, hogy az egyesítése Oroszország és hozzon létre egy egységes moszkvai állam. Tágabb értelemben, a csata Kulikov úgy a győzelem a jó a gonosz felett.
Az elején a vers egység egy átfogó képet kapunk a hősi múlt az ország. Oroszország társul, ahogy a költő „steppe mare”, amely soha nem áll meg a gyors ütemben. Állandó razziák nomádok vezet az a tény, hogy a magyar katonák tölteni élete nagy részét a nyeregben egy fegyverrel a kezében. „Pihenj csak akkor tudjuk álmodni” - a központi mondat, amely tükrözi ezt az állapotot vált levegőben.
A központi része a ciklus van a szimbólum a Virgin, amely megtestesíti a fő Magyar Gárda. A láthatatlan jelenléte erőt ad a katonák a döntő csatát. Szent Fény „arc csodás” meghódítja sötétség és a homály, a szívét a bátorság és a bátorság.