A könyv jó amulett, 1. oldal
Az unokám Mishenka Subbotin-Dontsovu
1. fejezet
Barátok nélkül nagyon nehéz élni
Poshlavon kijött a pincében és megborzongott. Az utcán szakadó esőben, erős szél, és az alkalmi járókelők futott megállás nélkül, senki sem figyelt a sovány, reszketve a hideg kiskutya. Poshlavon sajnos körülnézett, felsóhajtott, és úgy döntött, hogy megy a bolt: több mint lépéseket üveggel, védi azt a bosszantó kuvasz hideg cseppek, és valaki az ügyfél is neki valamit enni. Néha Poshlavon kopott kolbászt. Kolbász! Kutya megnyalta a száját, és átsétált pocsolyák. Néhányszor már ő kertjében kölyök, aki él egy piszkos pincében, házi kutyák voltak öltözve esőkabátok és gumicsizmák, ők nyakörvek és pórázok másik végét tartják otthon. Poshlavon Nem volt egy ember, nem volt szerencsés, hogy született egy hangulatos ház, alszik puha székek, kanapék, van egy finom pástétom konzervdobozok és töltsön esténként feje a térdén kedvenc szeretője. Poshlavon egyedül élt, ő nem kell senkinek volt.
Flopping lábat a hideg tócsákat, kutyus előrelép, és hirtelen hallottam egy nyikorgó hang:
- Hé, mi a neved ott, állj!
Poshlavon megállt, még mindig kevéssé ismert emberi beszédet. Leggyakrabban ez hallható: „Kifelé”, és psinka úgy döntött, hogy a neve. És akkor hirtelen valaki fordult Poshlavon a kutya nyelvet.
Psinka megpördült a fejét, és látta, hogy a járdaszegély érthetetlen vastag bug szemű lény nem túl nagy. Úgy volt öltözve, barna kabát arany gombokkal.
- Gyere, segíts - mondta nem érthető-ki.
- Szia, te kutya?
- Nos, milyen bolond vagyok fáradt, - sóhajtotta az idegen. - Ha van egy kutya, akkor te egy széklet!
- Ó, nem! Tévedsz. Láttam széklet, ülni őket az emberek. És ha tudod, hogyan kell beszélni a nyelvet, akkor egy kutya.
- Az én nehéz utat az élet fogott egy filozófus? - horkant Popeye nem érthető-ki. - Veled ellentétben, én beszélnek idegen nyelveket, és beszélgethet egy másik macska, mókus, burunduchem. Ezen túlmenően, egy gyönyörű völgyben során egy univerzális nyelv, minden tanított a születés, így tudunk kommunikálni.
Poshlavon kinyitotta a száját.
- Postai varangyok Gustav - forrni kezdett az idegent. - Nem érted?
- Elnézést, - motyogtam Poshlavon - még mindig kicsi.
- Fiatal korban nem mentség a butaság - vágott Gustav - és a lustaság. Gyerünk, egy doboz!
- Mi az? - Nem értettem Poshlavon.
Toads megmutatta mancsát a rácsos ablak az alagsorban boltban.
- Shel magát küld, hirtelen a semmiből egy férfi jelent meg kellett ugrani félre. Az emberek olyan óvatlan, soha nem néz a földre, úgy hiszik, hogy a földön egyedül, a királyok a természet. Röviden, maradjon ott, és Get'll, hogy van.
Poshlavon megszorította a rudak között, és üvöltött.
- Mi a baj? - kérdezem a varangy. - Csomagolás, Isten ments, habozott? Vagy, ami még rosszabb, szakadt?
- Nem, én karcos, - panaszkodott Poshlavon.
- Mi a te pályázat - motyogta Gustav - nonszensz, bőr gyorsan gyógyulnak. Lásd a doboz?
- Nem, ez a sötét, - mondta a kölyök.
- Kutya fény nem szükséges - főtt Gustav. - Miért én rögös útját az élet mindig nem találták képes termelő tevékenység az egyén?
- Mi az a csomag? - kérdezte Poshlavon. - Nem tudom.
- Mmm - nyögött Gustav. - Azt mondják, százszor! Box! Karton.
- Egy hosszú, mint egy kolbász? - Boldog Poshlavon. - Ez itt.
- Hozd ide - megrendelt Gustav.
Puppy nagy nehezen teljesítette a feladatot.
- Nem az első, de kiderült - boldog békák. - Minden megvan, és te is, menj haza, amíg repült az anyjától.
- Nekem nincs anyám - Poshlavon mondta.
- Szóval, a nagymamám hozott egy sarokban, mert a késő esti shlyaeshsya az utcán, vagy az apa meg fog büntetni.
- Egyedül élek - magyarázta Poshlavon.
Toads keresztbe mellső mancsait a mellkasán.
- Hány éves vagy?
- Nem tudom - dadogta Poshlavon.
- Ó, istenem! - Gustav mondta. - Megkérdezem másképp. Hányszor ettél születésnapi torta?
- Mi ez? - Nem értettem Poshlavon.
- Biscuit. Tejszínnel. A tetején a gyertya. Úgy éget. Meg kell kiolvad - gyakran varangyok.
- Attól tartok, a tűz - félek Poshlavon. - Tegnap, egy ember bökött a petárdákat, most az oldalán egy karcolás, ez nagyon fáj.
- Tiszta - kézzel Gustav, - Gyere, ülj le.
- Miért? - Poshlavon összerezzent. - Azt akarod verni?
Varangyok elfintorodott.
- Nem, én fáradt, egyre hátadon, dovezesh, hogy a bejáratnál.
- Hol? - ismét zavaros Poshlavon.
- Ott, - mérges Gustav - Ne kérjen hülye kérdéseket. Tedd azt.
Poshlavon elterülve a piszkos aszfalt, és ez még hidegebb volt. Gustav cleverly megvan a kölyök hátán ült az ő lapocka, meg a feltevést, és azt motyogta:
- Nos, szép, mint a lovam ma. Nincs ülés, gallér nélküli, nem gyeplőt. Mi lesz, hogy tartsa be a füle, akkor van egy jó hosszú. Tudod, hol a bal-jobb?
- Mi az? - kérdezte Poshlavon.
- sátán kutyája, adj nekem türelmet - nyögött Gustav. - a megállapodást, hogy. I ránt itt - viszont abban az irányban, azt húzza oda - vissza rulish húzza mögött mindkét fülét - megállt. Világos? Gyerünk!
Gustav csapott Poshlavon hátulsó lábak oldalán. Puppy kezdődött, és odarohant.
2. fejezet
Hazafelé
Ügetés volt hosszú ideig, egy-két alkalommal fordult Poshlavon a rossz út, amiért megkapta a mail varangy lédús verés. De minden út oda végén fejeződik korai Poshlavon lelassult közelében egy romos istálló állt nem messze egy hatalmas szeméttelepen.
- Én? - Meglepett kiskutya.
- Látod még valaki rajtunk kívül? - főtt Gustav. - Fogj egy dobozt, és pitch nekem.