A könyv - a tangó egy tigris - Meter Enn - olvasható az interneten, 9. oldal
Dominic habozott, de aztán, ahogy az utóbbi időben, engedett. Santos leült mellé, és lenézett a jobb kart a háttámla Dominique, finoman játszik a tippeket a haját.
- Szereted őt annyira? - kérdezte hirtelen.
- Mit jelent?
- Ne tegyen úgy, mintha nem érti - mondta csendesen. - Egyértelműen ugyanaz - kérdeztem a Harding.
- Ez nem a te dolgod - mondta Dominic, nyelési görcsösen.
- Semmi ilyesmi. Azt akarom, hogy boldog legyen.
Dominic ránézett, a sarkokban a szemét.
- És mit törődnek az érzéseimet? - Egy kicsit kifulladva, mondta.
Vincent szeme kissé miatt a nap és Dominic először észre, mi a hosszú és vastag szempillák. Bal kezével levette a napszemüvegét, és tedd a műszerfalon.
- Te még mindig nem érted? - kérdezte halkan.
- Nem! Természetesen nem! Mi az oka? - gyorsan felkapta Dominic.
Vincent Santos felemelt egy szál haja, csomagolva magát a csuklóját, majd hirtelen elhúzódott Dominique neki.
- Mik a szép haj - hirtelen rekedt hangon mondta.
- kérem! - Dominic imádkozott. - Van, hogy menjen vissza.
Levette az ingét vele arany karját, és a következő pillanatban Dominic érezte az ajkát simogatta bőrét. A teste elárasztott ismeretlen édes érzés és több, mint bármi akart, nem hagyta abba.
- Vincent - sínylődik, dadogta. - Ez őrültség!
A légzése volt rongyos, a mellkasa hullámzott.
- Persze - Vincent suttogta, és megcsókolta a nyakát. - Istenem, milyen csodálatos az illatod édes, Dominic. Ölelj.
- Nem, - mondta, és igyekezett, hogy elfordítsa a fejét, hogy az oldalán.
- Igen, - utasította a hang nem tűrő érv, és húzta az arcát, ajka tapadt Dominic mohón bámulták őket.
Dominic próbálta eltolni magától, hanem érzés átölelte csupasz mellkasára, felsóhajtott, és közelebb hajolt a testét, hogy vele, megragadta a nyakát két kézzel.
Dominic maga mellé elnyelte a szenvedélye. John sosem csókolt neki, így ő soha nem tapasztalt ilyen őrült, izgalmas, varázslatos élmény. Úgy tűnt, hogy feloldja a heves szenvedély, teljesen podchinivshas elfojthatatlan férfi vonzalma.
Hirtelen Vincent maga lökte és kiszabadította magát az ölelésből. Zavaros Dominique elkezd lázasan gombolni valahogy rasstegnuvshiesya gombok blúza és helyes haj.
- Nem! - kérdezte Vincent rekedten. - Hagyja ezt. Szeretem, hogy tovább. Így néz ki sokkal kívánatosabb. Menj vissza a házba ... Az én házam! Most.
Dominic megrázta a fejét, nem tudja, hogy présel ki a szót. Csak homályosan tudja, hogy valami szörnyűség történt, és azt tette, amit nem szabad hagyni, hogy ez továbbra is.
- Dominic! - uveschevayusche beszélt Santos. - Ne félj! Te magad tudod, hogy ezt akarod.
- Nem! - kiáltott fel. - Nem, tévedsz!
- Bizonyítsd be, - a hangja parancsoló hangon.
- Hogyan? - nézett rá, a szeme még mindig homályos eset után.
- Nézzük ebédelni rám!
Megrázta a Galway.
Kiugrott a kocsiból, ő nem beszélve egy szót rohanni felé Rawlings otthonában. A nap forró volt már, és Dominique szinte azonnal átázott, de annak ellenére, hogy a hőt, amit keresett a lehető leggyorsabban, hogy távol tőle, mert Santos nem engedte, hogy harc nélkül. A legrosszabb az egészben az volt, hogy a fő harc tört ki benne. Vincent igaza volt - akart lenni vele!
Nézett a válla fölött, látta, hogy a gép Santos áll ugyanazon a helyen, és ő is nem mozdult. Nem volt jó. Úgy gondolta, hogy előbb vagy utóbb, Dominic még lemondani.
És legfőképpen megijesztette az érzés, hogy ő maga ugyanúgy gondolkoztak.
A ház előtt Dominique Rawlings megállt, hogy kifújja magát. És hirtelen a szíve megtört - a teraszon, valamint Marion és Harry, kortyolgatva a sör és cigarettázott, ültem John. Dominic gondolta lázasan, hogy ki Marion hogy ő Santos jött, és megpróbálta kitalálni valamit elmondani.
- Nos, hogyan ment? - Marion kérték, bámult Dominic.
- Igen, köszönöm. Hé, John, te ma korán! - Ő mosolyt erőltetett az arcára. - Uram, nos, meleg!
- Te futás, Dominic? - meglepetés érdeklődött John. - Nem kell sietni. Te nem késő.
Dominic megragadta a szavait, és azt mondta:
- Nem tudtam, mennyi az idő, és azt szeretné, hogy ideje változtatni ruhát, mielőtt jött.
Marion csiszolt hamut a hegyét a cigarettát egy hamutartó.
- Hm ... láttad Mr. Santos? - kérdezte, mintha véletlenül.
John dobta kérdő pillantást.
- Miért Dominique látott Santos? - kérdezte.
Marion megvonta csontos vállát.
- Azért jött ide hamarosan utána indulás. Bizonyára meg akartam győződni róla, hogy Salvador hozta biztonságosan.
Ő ragyogott.
John nézett Dominique.
- Na és? - kérdezte. - Láttad őt?
- Igen, - mondta, és hátravetette a fejét.
- Mi „és”? Ez az, amiért ilyen nagy felhajtás? - Dominic próbálta elrejteni az izgalom mint a kihívóan.
- Mit mondott? Végülis valószínűleg megállt beszélgetni veled?
John tűnt dühös.
- Igen, ő megállt. Majdnem nem mondott semmit. Valószínűleg hasonló Marion azt mondta volna, hogy biztos, hogy minden rendben volt.
- A fene egye meg! - káromkodott John. - Ha ez jön ki a szabadba, Dominic, én azért, mert nevetségessé!
Dominic kezét a csípőjén.
- Ha ez jön ki a szabadba?
- Santos ... idejött akartam ... Istenem, Dominic, és miért csak ma vtemyashit elme menni sétálni? Legyen te otthon, amikor jött, akkor nem lenne olyan rossz.
Garri Rolings úgy vélte, hogy az ő kötelessége beavatkozni.
- Hagyd békén a lányt, Jon! Ez semmiképpen sem lehet hibáztatni. Hogyan lehet hibáztatni azért, amit olyan átkozottul vonzó?
Dominic érezte elpirult, és elindult a bejárati ajtóhoz.
- Én most változtatni? - kérdezte tettetett nemtörődömséggel.
John vállat vont.
- Valószínűleg. Csak az úton, Dominic, maradj távol tőle.
Dominic vitatkozni akart, hogy ő nem kérte a társaság Vincent Santos, de aztán meggondolta magát.
A következő napokban, Dominique teljesen szentelt a házi feladatot. Ő festette a falakat a nappali fehér és lógott rajtuk színes rézkarc, amely Angliából.
Azt már elindult gyalog szinte minden Bela Vista és csatolni kell a festői csendes város. A központi utcáján Bela Vista, keresztbe az egész város ült árnyas fák, a terek szórakoztató szökőkutak. A választék a boltok nem volt olyan nagy, mint szeretnénk Dominic, így általában minden vásárlások egy hatalmas szupermarket, hogy az eladott mindent - a gyapot autók. Árusító üzletek ruhát, ez egy kicsit, és az árak harapni beléjük. Dominique örült, hogy az ő birtokában volt egy varrógép. Amikor ő és John voltak házasok, ő vezet ő ugyanaz, majd varr öltözik magát, ahogy tette korábban, amikor élt az apjával.
Dominic szeretett sétálni, bőre már borított bronz tan. Amikor végigsétált az utcán Béla Vista egyik rövid yubchonok nyílik a szép hosszú lábak, sok férfi megfordult, és követte a lány után elismerő pillantásokat.
Amikor jön a végén a második héten a tartózkodása Brazíliában, John haza egy este érintett.
Dominic azonnal összerezzent. Ő nem felejtette el a legutóbbi találkozó Vincent Santos és azonnal érezte, ösztönösen, hogy van valami társítva.
- Mi a baj? - kérdezte vidáman, így John kedvenc omlett saláta.
John hátradőlt a székében, és mogorván nézett rá.
- Semmi különös - motyogta. - Nézze meg, hogyan tetszik?
Ledobta az asztalon egy fehér borítékot. Dominic vette a borítékot remegő kézzel, és előhúzott egy fehér kártyát belőle. Meghívó - Vincent Santos!
Az érzés, hogy John felfalja a szemét, és ránézett.
- Mi ez? - kérdezte.
Dominic pillantott a kártyát, nem tud ellenállni a átható tekintete János.
- Tényleg? - mormolta zavartan.
- Igen! - John ugatott. Ő ugrott talpra, és megközelítette a közeli. - Mit jelent az, hogy Dominique?
Dominic úgy érezte, a pír az arcán.
- Mit jelent? Számomra ez semmi köze!
- Tényleg? Biztos vagy benne? De valahogy még sohasem kapott meghívást Santos! Ez mit jelent!
Dominic szédül.
- És ... mit gondol, hogy ő hívott meg minket, mert engem?
- És nem? Miért más? A fene egye meg, Dominic, hogy van közös vele?
Dominic nyelt.
- Van vele? - visszhangozta azt. - Semmi! Én ... Alig ismerem őt!
Istenem, gondolta, sajnálom, hogy a hazugság! De mi mást mondhatnék?
John abbahagyta a járkálást, és megy a bar, töltött magának egy nagylelkű adag whiskyt. Kiürítette a poharát, megfordult a Dominique.
- Nos, egy dolog, hogy én, legalábbis most már világos - mondta. - Itt maradok nem állandó munka!
- John, - habozva Dominic. - Számunkra ez nem szükséges, hogy menjen oda. Mi nem tagadhatja!