A Kaukázus - Jeszenyin versei

Ősidők óta, a Magyar Parnasszus
Hívni egy idegen országban,
És legfőképpen csak te, a Kaukázus,
Rang titokzatos köd.

Itt Puskin az érzéki forróság
Lemondott ostromlott lelke:
„Ne énekelj, szépségem, velem
Te szomorú dalok Georgia ".

És Lermontov. depresszió,
Beszéltünk Azamat,
Ami a lovat Kazbich
Ő adta a húga arany helyett.

A szomorúság és az epe az arcán
Forráspont sárga folyó méltó,
Költő és tiszt,
Volt egy másik golyót lecsillapodott.

És Griboyedov itt van eltemetve,
Ahogy tisztelgés a perzsa Khmara,
Lábánál egy nagy hegy
Alszik az sírás zurna és Taree.

És most én vagyok a bezglyad
Jövök, nem tudva, az okokat:
Native-e a por itt obrydat
Ile kém ő a halál órájában!

Nem érdekel! Tele vagyok gondolatok
Róluk, és eltűnt nagy.
Ezek gyógyult torokhangú zaj
A völgyek és vad folyók.

Úgy futott az ellenség
És a barátok itt elmenekült,
Csak azért, hogy hallja a csengetést lépések
Igen, látom a hegyeket adta a süket.

És én vagyok az azonos baj és nyomorúság
Futottam örökre elbúcsúzni a bohémek,
Zane érett költő bennem
A nagy epikus témát.

Kedves nekem verseket magyar hőt.
Ott Majakovszkij. vannak, kivéve
De ő, vezérük hadnagy festő,
Énekel forgalmi dugók Mosselprome.

És Klyuyev. Ladoga sekrestyés,
Versei egyaránt bélelt kabát,
De olvastam fel hangosan tegnap -
És egy ketrecben kanári meghalt.

Más semmi, hogy fontolja meg,
Ezek alatt a hűvös nap beérett.
Még papír rendetlenség
És, ahogy az várható volt, nem tudom, hogyan.

Sajnáljuk, a Kaukázusban, én őket
Azt megjegyezte mellékesen,
Azt tanítom magyar vers
Cornel juice áramlását.

Tehát, hogy a visszatért Moszkvába,
Tudtam egy szép verset
Felejtsd felesleges melankólia
És soha ne barátkozni Csehországban.

És ez az egyik az én országomban
Azt tudta megismételni annak órájában búcsú:
„Ne énekelj, szépségem, velem
Te szomorú dalok Georgia ".