A jó és a pisztoly
A költői szó - szörnyű erő. Sőt, nem képletesen, hanem az a tény, hogy sem közvetlen értelemben. Tehát, hála a zseniális költő Puskin tehetséges zeneszerző és nagyszerű tanár Antonio Salieri vonult be a történelembe, mint a referencia irigy gyilkos.
Igen, ez mind valaki most érdekel, bár sok ember tud róla. Mert - nos, olyan világosan és szépen Alexander pripechatal szegény, hogy csak akkor dobd fel a kezed, és sajnos tenni, ha idézni híres versét furcsa hangzású módosítás: „Nos ... tudod, nem ugyanaz Salieri ... nem valós. Ez - Puskin. Irodalmi jellegű, hogy úgy mondjam. "
Ilyen a pusztító erejét költői lantot. Az egyik, hogy nem csak képes felébreszteni az emberek a jó érzés, de alkalmanként is, hogy elterelje őket az igazság.
Valami hasonló történt a híres mondat: „Jó, hogy ököllel.”
Miután szakított a „bennszülött” egysoros vers aforizma kezdett önálló életvitelre, magával ragadó a szívét szomjúság az igazságért nietzschei paradoxon antinómiában.
Nos, tetszik, nem kell az azonos, nem igaz? Üdvözöljük, majd - ököllel! Valami olyasmit, hogy ez rossz, sőt veszélyes érzés. De - ez szép! De - mint a forradalmi! Rázza az alapítványok, megfordulás edzett évezredes dogma, helyet ad a ... Nos, mondjuk - az a fajta érzés, ahol korábban ezt a kérdést nem lehet. De - most, kérlek! Ott aforizma, és még egy egész vers. Ne hidd el - hogy egy könyvet a polcról, és olvassa el, azt mondja az egészet.
Így 1959-ben, a meghatározása a jó hirtelen kapott egy egész blokk új jelentése van, idáig kell kombinálni ezt a koncepciót. Eközben Nietzsche kifejezés jelent meg, mondhatni, véletlenül, amikor Mikhail Svetlov a megszokott nyugodt formában adott néhány diák Litinstituta tanulási feladat -, hogy írjon egy verset, hogy jó legyen képes kiállni magukért. Ennek eredményeként két vers született ugyanebben a témában. Az egyik írta Yevgeny Yevtushenko, de ne felejtsük el róla később. Mások sikeresebbek voltak, írta Stanislaw Kunjaev. Ez volt a költészet és kezdődik a sor, amelyet később a független és hosszú élettartam:
Jó legyen ököllel.
Üdvözöljük a far legyen,
repülő szőrme kötegek
mindenkivel, aki felmászik a jó.
Üdvözöljük nem kár vagy gyengeség.
Jó összetörni a bilincsek zárak.
Jó nem egy trehány, és nem a megszentelődés,
nincs feloldozás.
Mivel a fajta nem mindig kényelmes,
take nem egyszerűen arra következtetnek, hogy
hogy frakcionált frakcionáltan, jó jó
Tudta, hogyan kell dolgozni egy géppuska,
értelme, hogy a történelem az utolsó
Egy jó hatást egy -
csendesen kopogás térd
jó jó nem mondtak le!
Itt van egy vers. Mintegy jó fegyver, és az a tény, hogy a bűnök bocsánatára, és a szentségét a jó lényegtelen. Szovjet időkben - elég ideológiailag vers. Bár az egyik legfontosabb etikai fogalmakat átesett néhány furcsa költői kifordítása. De ez történt egy bizonyos türelmi. És a vonal az embereknek.
Igaz, ő Stanislav Yurevich Kunyaev, éve, így változtatni a véleményüket a témában leírt, hogy még írni versben, mint a cáfolata a híres verset kulakastoe jó:
Várj. Tényleg? Ez igaz?
Megtorlás és a jog - ez igaz.
Kérem. De nem jó,
amely céltalanul, és mérhetetlenül.
Elfogadhatatlan zavart a szavak,
Helyettesítése szillogizmusokon és fogalmak
Ha az eredmény a halál és a vér,
A számos megpróbáltatás, a szám átok.
Vain trükköket az elme,
Hiába szenvedély terjed bilincsek -
Üdvözöljük eredetileg a föld,
És írni „Welcome” nagybetűvel.
Írástudatlan formula
Emlékszem. És a keserű könyörület,
Mi nem vagyunk egyedül alkotta meg a kifejezést
I Ezután egy ilyen téveszme.
Véleményem szerint ez egy nagyon erős és bátor cselekedet a költő -, hogy nyilvánosan elítélje leghíresebb alkotások. És a „Welcome” nagybetűvel hangok már az egyik elnevezés az Isten. És szétválasztása jó és megtorlás a jó és az igazság - szintén nagyon őszinte erőfeszítést ne keverjük össze őket több, mint egy véres káosz, fűszerezett külföldi gyapjú és a gép vezet.
Az első vers volt írva időpontok között részeként az oktatási missziót. A második - a tájékozott, táplálták az évek során - a gyümölcs fáradtságos visszaverődés, érett ember. Csak ... Nos, aki idézi most? Akit érdekel? És ismét - nem. Hasonlóképpen, mint az igazság, ami a jelenlegi, nem „Puskin” Antonio Salieri.
De a kifejezés „Welcome, hogy ököllel” - emlékszik, idézet, és talán emlékezni fog, és erről a század végéig. És nem azért, mert egy ilyen sérült népünk - csak neki egy karcolás ököllel. Sajnos, a világ, amelyben élünk, a gonosz van telítve. És úgy történik, hogy minden becsületes ember volna, hogy az öklét, ahol a rossz tivornyázást túl széles. De még mindig azt hiszem, hogy hívják jó - túl kockázatos nyelvi kísérlet.
Méltányosság - igen. Retribution - természetesen. De a jó - a probléma. Az a tény, hogy a kombinált kegyelem és az igazság formájában egy jó (vagy más szóval - a jó), amely képes az Isten egyedül. Ez a személy nem adott, egyébként - a jelenlegi bukott állam. St. Ioann Zlatouszt írja:”... Az emberek nem igazán csatlakozni kegyelmet. És Isten nem, de az igazság van kötve, és az irgalom, és ráadásul, mint maga az igazság is nevezik jóindulat ".
Ezért véleményem szerint jobb, ha hagyja, hogy a szorult a miénk lesz, az emberi igazság és a megtorlás, ami jó, sajnos, van kötve, hogy összekeverjük a gonosz szerint a szó a szent atyák. Egy nagyon jó, bár, és nem lesz fegyver, de - hogy kezdődött nagybetűvel minden lélek, mint az Isten nevét mondja ... tanuljátok meg tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. Nem lehet lemosni, így fontos fogalmak. Ez veszélyes - eltévedni meghatározása jó, akkor is, ha költőien jelezzük.
Természetesen mi mindig is az Egyház szent emberek, mint Isten, így legyőzték bukott természet és is csatlakoztatható irgalom az igazsághoz.
De azt hiszem, hogy ha ez az üzlet lesz egy személy, aki maga is hajlamos a rossz, ő is, ha a törés fa, és csak akkor lesz a régi szovjet verseket „jó fegyver” idézet.
És végül - mintegy Yevtushenko vers az azonos tárgyú. Evgeniy Aleksandrovich egy diák munkát „elveszett” Kunyaevu. És akkor még ő vette a sor „Welcome, hogy ököllel”, mint egy mottó az egyik költeményében. Ez csak akkor hívják ezt a verset - „Anger”.