7. fejezet

7. fejezet NE szeretné kipróbálni

Miután repült be az irodájába, Alice ivott kávét élvezettel. Emlékezett a borítékot, hogy reggel, kihúzta a postafiók, óvatosan kinyitotta, fotózni, és megállt, becsukta a száját.

Színes képek ábrázoló meztelen Stepan egy fiatal sötét hajú csinos lány különböző pózok.

Sietve eltávolították a képeket vissza a borítékba, beszorult a zsákba. „Hare Lelechka? - kérdezte magától. - És mi a különbség most „De a szívem vert tompán, fájdalmasan fáj bordák !. Miután gondolkodás egy pillanatra, Alice gépelt barátnője száma:
- Taira, akkor jön hozzám?
- Már itt? Nos, nem ettél. Istenem, mi történt? Van olyan hangon, mint a sír. Ki már fut!

Valahogy szó Tahir, hogy ő szereti Sasha Strizhenova akasztott lelket. Ő maga vette észre egy hosszú pillanatig bámult, átható, hogy a szív, hogy zavarta a szíve valami félénk, mint az első hó. De akkor mi van? Szóval tegnap a kávézó nézett rá egyszer egy különleges módon, mintha mondani akart valamit ... vagy kérni ... de nem mertem. Ő egy furcsa tény! Nos, tetszik a nagynéném, így mire vársz? Csinálj valamit! Egy óra és sóhaj nem kell egy csomó őrült, tea, nem egy iskolás!

Vállat vont, a monitorra pillantott, észrevettem egy hiba a táblázatban, ő vállat vont, és tovább haladt a munka - hibák pénzügyi dokumentumok Malinin nem tudta elviselni. Sok hallja káromkodás, hogy a fülek elhervadnak! Míg összevetették az adatokat nem vette észre, hogy az idő repült olyan meglepődtem, amikor megjelent a küszöbén Taira:
- Nos! Tudtam! Gyere vacsorázni!
- Már? - Alice az órára nézett a jobb alsó sarokban - igen, két délután.
- Ó, Aliska! - Tahir megrázta a fejét. - Most pedig átok, és esetleg trágár szavakat.
- Nem igazán! Roller nekem elég! Ő virágzott, sőt visszafogott! Vezető kurva!
- Akkor menjünk.

A kávézó várta Sasha, aki legyintett a sorban. Nézett Alice, és elmosolyodott:
- Hi, róka Alice!
- Szia, Alex.
- Nos, hogy van?
- Mint mindig, oké, - ő tudta, mit kért, mosolygott vissza.
- Ez jó.

Sasha Tair megvárta Alice dopet lé, valami suttogta.
- Hey, több mint két - hangosan beszélni! - sértődötten mondta Alice.
- Igen, mi tárgyalunk a munkáltatói fájl - mosolyogva mondta Tahir. - Mi nem beszélhetünk ilyen dolgokat hangosan.
- Ja, én soha nem hittem el.
- Nem, tényleg, Alice! - Sasha megérintette a kezét.

Ez egy furcsa érzés a harag meglepte magát. Hirtelen kiömlött valahol a mélyben a szív, olyan hirtelen, hogy nem tudta elrejteni, és hangja remegett alattomosan. Észre? Úgy tűnik, hogy nem! Nézd, ül, nézd meg egymást!

Alice fel az üres poharat az asztalra, megtörölte a száját a szalvétával, felhúzta a szemöldökét:
- És, hogy a vacsorát folyik itt?
- Jaj! - Tahir sírt. - Azonban a swing egyáltalán.

Elindult előre, a teljes bőr érezte, hogy nézi őt vissza.
- Alice, hová rohan? - nevetett, azt mondta Tahir, alig tud lépést tartani a barátnőjével.
- Kávé ital!
- És hív engem? - barátnők nevetés hangja eltűnt.
- Nos, miért is tenném? Hívom!
- Lányok, van pontosan húsz perc alatt! - Sasha rutinszerűen megérintette a tárcsát az óráját.

Alice még mindig érezte az irritációt. Ő zörgött pohár, amikor főzött kávét, majd még egyet.
- Alice, mit csinálsz? - Tair bámult rá.
- Nem tudom ... Nakata valami ... Sajnálom!
- Nos, ez történik. Figyelj, akkor valahol nem elárasztják az édességet? Valami édes akart.
- Nos, hogy legalább nem solenenkogo. Egy alak?
- Igen, a pokolba vele, és ez a szám.
- Most nézek ... Figyelj, én már az egész doboz! Én még nem is nyitotta ... Most - eltávolítjuk a celofán, Alice hozott cukorka az asztalra - segíts magadon!
- Köszönöm, kedves. Mm-m. finom ez! Hol vannak?
- A bemutatott bank.
- Ah ... Félelmetes ... Nos, mit gondol?
- Mit jelent?
- Mintegy Sashka javaslatát ... a kebab.
- Nem tudom - vont vállat Alice, hogy őszinte legyek, az utóbbi időben ettem kebabot ... ... TSAT évvel ezelőtt. Csak Stepan nem ez a része szinte téve a kekszet. Alig lenyelni!
- Igen ... Stepan ... tovább valószínűleg egy másik speciális eset ... ítélve a képeket.
- Nos, mi van, ha a fiúk egyet, menjünk?
- Természetesen. Minden részeg kávé, táplált édességet, most itt az ideje, hogy dobja.

És elérve, mint egy jól táplált macska, Tahir eltűnt. Alice leült egy üres poharat a kezében, hallgat a szív, de hallgatott, ismerős ritmus a megcsapoló bordák. „Nos, ez rendben van! - vigyorgott, gondoltam Alice. - És aztán ... ugrott Sashka szemében. "

Este ülő Vlad térdre, azt mondta:
- Tudod, fiam, de mi vagyunk a régi Sasha ezen a hétvégén kéri, hogy az ország ... a grillezés.
- Real? Hús? - fia lelkesen a lány szemébe nézett.
- Természetesen igaz! Hús - ő unszolta neki.
- És mi fog menni autóval?
- Uncle Sasha kínál az autós utazás.
- Akkor egyetértek! Néni Tahira Maxim menni?
- Azt még nem tudom ... Mi van, ezek nélkül nem fog menni?
- Nos, ha nem megy, azt is egyetértek. Anya ...
- Mi, jó?
- A nyaralás hamarosan?
- Hamarosan.
- Nagyon hamar?
- Nem nagyon.
- Sebaj, várok! - sóhajtotta, és Alice elmosolyodott. - Rendben, menjünk mossa és az alvást.
- És azt olvasni, hogy ma este?
- Természetesen, mint mindig.
- És biztos, hogy a fogmosás?
- Szükséges.

Vlad ismét felsóhajtott, és leugranak anyja ölébe, rohant a mosdóba. Míg fia mossuk, Alice ágy terjedt, elővett egy könyvet a polcról, majd mosolyogva figyelte, ahogy illik, rutinszerűen magába a szeretett oroszlán kölyök.

Sasha várta a buszmegállóban megláttam, hogyan várták, amíg a fiúk meg az iskolában, gyorsan fut át ​​az úton.
- Helló, lányok!
- Ó, Sasha! - Tahir meglepetten elkerekedett a szeme, és Alice tört ki, és ő vette észre.
- Nem számítottunk? - mosolya ragyogó volt, és mogyoróbarna szeme luchilsya nevetséges szikra.
- Nem számíthat - mondta őszintén Tahir.
- Ez az, amit a számítás! Nos, úgy döntöttünk, a grill?
- Ó, Vlad nagyon boldog volt, nem vártam! - Alice elmosolyodott, mert eszébe jutott a fia ragyogó arca.
- Mi lesz veletek menni nélkülünk, - Tahir emelte fel a kezét. - Mi, kiderül, a tervek egy nagy kulturális programok - Gyermek Színház, Múzeum tüzérség, és ... egy csomó több, a nagymama megpróbálta.
- Hogy érti ezt? - Alice összezavarodott.
- Mi van, félnek fogok megenni? - ragadozó Sasha vigyorgott. - Nem lehet, ha éhes!
- Nos! - Alice összezavarodott.
- Ne hallgass rá, hazudik! - Tair nevetett. - Tény, hogy ő kedves! Ó, Sasha, és tudja, hogy Alice elmegy tőlünk? By Dashkevich!

Egy mosoly kúszott lassan az arcán, elsápadt, egy lépést, vette Alice kezét:
- Igaz ez?
- Igaz ugyan, hogy - vont vállat, félt, hogy valahogy nézd meg.
- Hogyan ... hogyan van ez? - hogy elherdálta nézett Tahir, aztán vissza Alice.
- Miért aggódsz annyira? - Tahir szeme ravaszul. - Ő nem költözött egy másik városban.
- Mindegy! - Sasha konokul rázta a fejét, még mindig tartja Alice kezét, és gyengéden kiszabadította őt, rámutatva, hogy kilábalni a esztergagép.
- Taxi!

Sasha között ült barátai és csendes volt egész úton, most majd nézett Alice, mi végre zavarba őt.
- Miért nem mondanak semmit? - kérdezte halkan a fülébe.
- Nem volt ideje - mondta nyugodtan, valahogy szavait megtetszett neki.
- Azt mondják, hogy jobb - nem akart - és elfordult.
- Szárny ... - megérintette a férfi karját. - Nos, nem tőkehal! Csak nem akarja futtatni megelőzve a motort.

Ránézett kérdőn.
- Még csak nem is írásbeli nyilatkozatot.
- Alice, de ez hogy lehet. - Elhallgatott, megfogta a kezét, és a többi az út, és nem engedte el.

És volt valami ... szíve lobogott, mint egy kutya farka láttán egy szeretett tulajdonosa. Azt mondta, vállat vonva, amikor hirtelen megszorította a kezét, és némán a szemébe nézett, és csendesen sóhajtott.

Sasha segített nekik kijutni a busz, mosolyogva támogatást Tahir, aki elkapta a sarkát a kimeneten. Ahogy haladtak a metró, érezd beszélgetni, megvitatni az ügyet, a legfrissebb hírek, hallottam ma reggel a tévében.
- Figyelj, - a bejáratnál, hogy az üzleti központ fékezett Tahir, - meg kell vizsgálni, hogy a fizetést kapott kártyát.
- Ha az ATM működik - Sasha elmosolyodott, de Tahir már futott előre.
- Akkor mi van? - kérdezte Alice.
- Rendben! A csekket!

Alice gyorsan fel az ATM-kártya, beírtam a PIN és megkönnyebbülten felsóhajtott:
- OK!
- Nos, most már tud írni egy nyilatkozatot, és - halkan, hogy ne hallja Sasha, Tahir mondta. - Mi várható? Minél előbb menj el innen, minél hamarabb jön Dashkevich.
- Valószínűleg - Alice vállat vont. - Tényleg, miért várnánk?

És vetkőzni, ő először ment a személyzeti osztály:
- Helló, lányok!
- Ó, Alice! Üdvözlet! Miért van korán reggel?
- Igen ... azt kell írni egy nyilatkozatot.
- Vacation? - Dasha nyúlt üres.
- Elbocsátás.
- Hogyan. - Dasha keze a levegőben lógott. - Ez most komoly?
- Persze, komolyan.
- És ott, ahol?
- Igen, hála az égnek. Felajánlott egy érdekes és ... a pénz a munka.
- Értem ... Így hamarosan minden rendben lesz menekülni, és Malinin fog működni ... annak új pénzügyi igazgatója.
- Mi valaki talált?
- Igen valaki ajánlani ... Ma ... kitölti a kérdőívet.
- Várj, egy interjú?
- Alice - Dasha dühösen integetett - Mondom - roller, hogy valaki ajánlott, akkor a Malinin és volt fújva. A jelölt még nem látott, még bezopasnik nem ellenőrzött, és csak roller karok hullámzó - teszi! Még volt a harcot vele, mondta, miközben a biztonság nem tesz a vízumot, nem teszek semmit.
- Oh jobb, miért aranyér? Hirtelen valami elromlik, akkor marad bűnös.
- Ennyi. Film - nem Daskevics! Ez az az ember szavakkal adta - tette. A film, mint a kocsonya a tányéron, tryahnesh - remegés prigreesh - áramlását. Fu. Nos, írtam azzal? Hagyja ellenőrizze ... Minden Aliska, várjon egy hívást Malinin, ismét kenetet takony ... Br-rr. És hívlak, hogy mikor jön a végső kiürülését.
- Köszönöm, Dasha!
- De nem ezért. Uram, ki más lesz a társaság.

Malinin hívta egy órával később:
- Alice, gyere hozzám! - Majdnem felsikoltott be a telefont.

A folyosó volt, szemben Yarik.
- Aliska akkor viszont írtam egy levelet a lemondását?
- Igaz.
- Bravó! Nem elkapni a pokol itt! Én is kezdett dolgozni magát, hogy megnézze. Malinin a cég mocsár volt minden, és beszorul! A kibaszott rendező londiner! Neki, vagy mi?
- Neki. Most kezd kiabálni, hogy elárulta őt.
- Oké, várj! Várja meg, amíg minden összeomlik itt? A nagy boldogság! Van egy gyerek, így elment x ... Roller Mill imicheskity és ne félj!

Amikor megérintette, Alice elment a kis irodai Malinin intett ingerülten:
- Üdvözlet! Üljön le. Mi ez?
- Ezt? Saját felmondó levél.

Ő már régóta mondott neki valamit emelt hangon, káromkodás és hadonászott, majd fonnyadt:
- Alice, nos, mit csinálsz?
- Roland, ajánlottak egy nagyon jó fizetés ... Van egy gyerek, meg kell adni.
- És a férje?
- A férje? - megborzongott. - Azt beadta a válókeresetet.

Malinin ajkába harapott, gondolkodás, aztán megkérdezte:
- És ha azt mondom, a fizetésemelés?
- Háromszor?
- Nincs három nem.
- Látod! És még mindig a prémium és a helyzet a főigazgató-helyettes. Nem, Roland, én már döntöttem.
- Nos, Alice. Oké, ha egyszer elhatároztam - és ő aláírta a nyilatkozatot. - Minden Wali, áruló !!
- Roland, tudod - Nincs más választásunk.
- Igen, értem! Nem vagyok mérges, csak kár vagyunk olyan régen együtt dolgozni! Oké, minden Aliska menjen ... De tudja ezt - ha ideges rám!
- Elnézést!

Pislogott kíváncsian, lehajtotta a fejét, és legyintett. Alice kisietett, amíg meggondolta magát, vállat vont, és bement a szobájába, ott állt sokáig az ablakon, nézte a felhőtlen kék ég.

Az utóbbi időben volt egy csodálatos meleg időben. Fák borított puha zöld sínylődik, örömet a szem és a szív. „Ez talán a hóvirág virágzik” - gondolta Alice szomorúan. Gondolatok tavaszi virágok váltották gondolatok Sasha. Forró kezek a busz ma reggel azt mondta, több, mint a szavak, és manifeszt harag, hogy ő rejtett elbocsátása, ismét kénytelen a szív lebegés. „Furcsa ez valami! Paraszt hamarosan Harminchat és úgy viselkedik, mint egy iskolás, „- gondolta mosolyogva.

Ami a hangot az ajtónyílás, megdermedt - Sasha állt az ajtóban a lány apró tanulmány.