4. fejezet Szellemirtók

Szellemirtók. Plump menyasszony és tizenhármas számú

A falusiak várva várt érkezését a falujukban, hogy szakemberek. Vezető gyűjtött az egész falu, és azt mondta, hogy az újság cikket közölt a híres professzor Pyhtelkina és barátai, ceruza és barkács. Ott, az újságban azt írták, hogy ők a leginkább, hogy sem a legjobb szellem vadászok szerte a világon.

- Sürgős igény, hogy ezt a professzor és csapata! - úgy döntött, hogy a falusiak Kozijavkin a rendező Sosiskin rögtön megtette, ő küldött nekik egy táviratot, amely szó szerint térdre, és könyörgött nekik, hogy jöjjön a faluban.

Két nappal később, elvtárs Sosiskin, és segédje Kulebyakin állt a buszpályaudvar és a várható érkezési kedves vendégeit.

Hirtelen, valahonnan a fenti, valószínűleg az ég, volt egy furcsa búgó hangot. Vezető Sosiskin felnézett, és látta, hogy jobbra a fejüket, valami hatalmas, fém gép.

- Segítség! - Sosiskin felsikoltott, és megragadta a ujjába asszisztens és vzhav vállát ugrott egyenesen a bokrok.

- Nyugodt, de nyugodt! - Egy hang valahonnan fent.

Vezető Sosiskin óvatosan kilesett a bokrok, és látta, hogy a jobb felettük, csak néhány méterre a feje fölött lógott néhány félig helikopter, félig hajót. Ki a kipufogócső, megszökött, klubok, fekete füst, és ő egy csoda gép valahogy vicces horkol, és morgott. Oldalán nagy sebességgel forog két kis propellerek. Bent volt az utasok a repülőgép. Voltak hárman, és mindegyikük szemüveget viselt, és egy különleges repülés sisak.

Üdvözlet! - Hallottam egy másik hang fentről. - A nevem ceruza!

És én Samodelkin, és a hajó által a kísérleti.

- Ő alakította ezt a dolgot - kidobták a tetőablak létra, mondta egy harmadik hang. Az, hogy ki a hasa a fém szörny van vicces, kövérkés ember, és nagyon gyorsan. Mint egy akrobata lemászott kötélhágcsó.

Ugyanabban a pillanatban a repülőgép fújt fehér füst és landolt közelében Sosiskinym rendező és asszisztense.

- Hadd mutatkozzam - Professzor Pyhtelkin - kalapját, mosolygott és azt mondta a kövér ember. - Specialist a szellemekben és a gonosz szellemeket.

- Dr. megengedett - kiszállt a bokrok és a fogmosás le a nadrágját, a rendező mondta. - A nevem Sosiskin. - Azt, hogy küldött egy táviratot.

- A mi falunkban Kozijavkin újra felbukkant a gonosz szellemeket, - beállító kalapot, magyarázta a professzor asszisztens Kulebyakin.

- Mit értesz újra? - Semen Semenovich Pyhtelkin meglepett.

- Tudom, hogy egy másik lány dédanyja, hogy a régi időkben a falunkban élt valami szörnyű pézsmapocok - magyarázta Kulebyakin. - A lány és az úgynevezett - „pézsmapocok származó Kozijavkin»vagy«pézsmapocok garnéla.”

- Mi több, a rák? - felhúzott szemöldökkel professzor Pyhtelkin.

- Nos, ez azért van, mert a falunkban is nevezik - „rák” - fejjel lefelé, az említett igazgató Sosiskin.

- Ugyan hamarosan nálunk „szőrös tehén”. Ön, kedves tanár, és a barátok ott fog élni - mondta igazgatóhelyettes Kulebyakin. - Azt fogja mondani, mindent részletesen.

Dust emelkedett lába alatt a professzor, társait, és újra elment berendezés egyenletesen egy országúton Kozijavkin szélén.

És a szállodában, eközben arra készül, hogy várják a kirándulókat.

Legnyüzsgőbb pincérnő néni Motya. Odarohant a padlón, óramű, és tegyük a dolgokat tiszta és rendezett. Mel sarkok, poros bútorokat megtörölte egy ronggyal, tegyük a dolgokat ragyog az ablakokat. Néni Motya sokat hallott a híres professzor Pyhtelkine és régóta álmodott, hogy találkozzon vele.

És végül, kedves vendégek érkeztek a fejét a híres tudós érkezett a faluba, és elküldte a szállodában, ahol néni Motya éppen dolgozott.

Samsonovna ügyek Matilda volt egy nagy üzlet. Elvégre dolgozott asszisztensként a szálloda - Skovorodkin. Ez azt jelenti, hogy minden nagyobb munka a gazdaságban feküdt a törékeny vállát. Bár nagynéni Moti, hogy őszinte legyek, a válla nem volt, hogy törékeny. És mindez azért, mert hogy Matilda Samsonovna volt kövér. Vagy ha ez teljesen az igazság, nagyon kövér. A faluban féltünk tőle. Azt mondták, hogy a néném Moti kemény kézzel. Ez azt jelentette, hogy a forró kéz jobb, ha nem kapnak el.

Életkor néni Moti átlagos volt. Már nem volt fiatal, de még mindig nem a régi. Legnagyobb álma nagynénje Moti-ben - férjhez néhány jó ember. Gyakran beszélt és legközelebbi barátja Stepanida, vágyakozva nézett a nyitott ablakon keresztül:

- Ó, Stepashi, hol találok egy jó férj?

- Nézd, milyen sok jó udvarló falunkban Kozijavkin - mutatva a területen, a szakács válaszolt Stepanida.

- Ez nem lovászok? - vigyorgott néni Motya. - Ez égések és paraziták - mondta néni Motya vastag, barátságtalan pillantásokat cég vízvezeték Begemotova, barangolni messze a szállodától.

- Ez az, amiért ezek a paraziták? - Megkérdeztem a szakács, törölgette nedves kézzel a piszkos kötényben.

- Fájdalmasan szájkosár a csúnya - intett barátnője Mathilde Samsonovna. - Különösen Begemotova. Úgy néz ki, mint egy rabló.

- És mit akar a vőlegény? - csodálkozott Stepanida. - Fogadok, hogy herceg tengerentúli Adj! Vagy arab sejk!

- Miért vőlegény arab? - meglepett néni Motya. - Nem kell a külföldi menyasszony. Bárcsak a saját, natív. A lényeg, hogy ez egy okos - mondta néni Motya.

- Ahogy a mezőgazdász Dandelion? - kérdezte egy jó barát.

- Nem, azt akarom, hogy feleségül valamelyik híres tudós vagy tanár - válaszol Matilda barátnője.

- Hol a falunkban Kozijavkin professzorok venni? - Stepanida vetette fel a kezét.

- Követtem a város maga megy - csípőre tett kézzel azt mondta, kövér menyasszony. - A múlt héten levelet küldött egy fotót az egyik városban újságban. Ott, ebben a tanulmányban, írni fog nyomtatni, és a vőlegény maga találja meg - magyarázta néni Motya.

- És te írta a levelet? - az érdekelt kíváncsi barátja.

- Azt írta, hogy az egyik távoli falu elvesztette a gyöngy, hogy van, azt - magyarázta néni Motya. - És én azt írta, hogy a vőlegény mindig okos és gondoskodó.

- Mi van, ha a vőlegénye csúnya lesz? - mondta Stepanida.

- Nos, - toppantott néni Motya. - A lényeg, hogy okos volt - vágyakozva adunk pincérnő.

Mivel ez a beszélgetés zajlott - két hét telt el. És hogy a földön is egy csoda történne: a falu jön a híres professzor Pyhtelkin. Egy szakértő a gonosz szellemeket és a különféle szellemek. Néni Motya nagyon aggódik. Félt, hogy a tudósok nem szívesen élnek a szállodában, és akkor mozog a haza a rendező Sosiskinu. Ezért a szállodában, és mi volna a hihetetlen szépség és a rend, még az új szőnyeg ágyban.

Az ajtó kinyílt, a szálloda lépett fontos rendező Sosiskin az ő asszisztense és kedves vendég - tanár Pyhtelkin.

Üdvözlünk! - futott eléjük, két barát Stepanida

néni Motya. - Gyere be, welcome! Itt egy kulcsot a szobában - mondta Stepanida és kézzel csat és a legfontosabb DIY.

Ceruza és Samodelkin felvette a zsákokat és szórakoztató valami lógó szobájába ment.

- Tegyél meg egy számot? - fun Rákacsintás néni Mote, azt mondta, sperma Semenovich Pyhtelkin.

- A szobában a tizenhármas szám - remegett az izgalomtól, néni Motya és kézzel professzor gombot.

- A jel gyenge - él a tizenharmadik szoba, baj történhet -, hogy a kulcsot, mondta professzor Pyhtelkin, felvette a nehéz bőröndöt, felszaladt a lépcsőn, a második emeleten található.

- Annyi már! - ül a kanapén meglepetten, és vizsgálják, hogy egymásnak, mondta a csalódott barátnője.