Tizenkét blokk - egy rövid összefoglaló, a fő karakterek - iskola №by
Tizenkettedik
A vers (1918)
Aleksandr Aleksandrovich Blok
------------------------------------
A fellépés a forradalmi Petrográdban, 1917-18 tél folyamán zajlik, a vers tizenkét fejezetének első része a háborúk és forradalmak által kínzott város hideg, hófödte utcáit írja le. Az emberek a csúszós utakon haladnak, szlogeneket vizsgálnak, a bolsevikokat káromkodva. Spontán gyűléseken valaki - "beszédírónak kell lennie" - beszámol az oroszországi értékesítésről. A járókelők között egy "vidám elvtárs pap", egy burzsoá, egy hölgy piszkos, félek az öreg nőknek. Néhány szomszédos találkozóról szórakoztató sikolások hallhatók. Sötétedik, a szél intenzívebbé válik. A költő maga vagy a járókelők valahol "rosszindulatúnak", "szomorú dühnek", "fekete haragnak, szent rosszindulatnak" nevezik.
A második fejezet: az éjszakai város tizenkét emberből áll. A hidegség a teljes szabadság érzésével jár; az emberek készek mindent megteszni, hogy megvédjék az új világot a régiől, "lövöldözzenek a Szent Oroszországban" az óvszerbe, a párnázottba, a kövérbe. " Útközben az emberek megvitassák barátja - Vanya, leszállt a „gazdag” kurva Katya, bírálta a „burzsoá”: ahelyett, hogy megvédje a forradalom Vanka eltöltött idő kocsmákban.
A harmadik fejezet egy lendületes dal, amelyet nyilvánvalóan tizenkettedik leválás követ. Egy dal arról, hogyan, a háború után, rongyos kabátok és osztrák fegyverek, a "srácok" szolgálnak a Vörös Gárda. A dal utolsó verse a globális tűz ígérete, amelyben minden "burzsoá" el fog veszni. A tűz áldása azonban Isten iránti kereslet. A negyedik fejezet ugyanazt a Vanka-t írja le: Katyával a kötélen Petrográdon rohannak. Egy jóképű katona megöleli barátnőjét, mond valamit neki; ő boldog, vidáman nevet.
A következő fejezet Vanka Katka-nak címzett szavai. Emlékezteti őt a múltjáról - egy prostituált, aki a tisztekről és a kadétokról katonákra szállt. Batman lázadó élete tükröződik a gyönyörű testén - az elhagyott szerelmek késes sztrájkjairól származó hegek és karcolások. Elég durva fogalmak ("Al nem emlékezett, kolera?"), A katona emlékeztet egy gyalogló hölgyet egy tiszt tisztére, akinek nyilvánvalóan részt vett. Most a katona követeli a sajátját: "táncolni!", "Megütni", "alvás veled!", "Bűn". A hatodik fejezet: a vezetõ, aki szeretõket hordoz, tizenkettõvel elválik. A fegyveres emberek támadnak egy szánnyal, lőnek az ott ülőkre, fenyegetik Vanka-t azzal, hogy megtagadják a "furcsa lány" elkobzását. A Likhach fülke azonban kivonja Vanka-t a lövésekből; A hóban fekvő Katka golyófej továbbra is fekszik.
A tizenkét férfi elszakadása "forradalmi lépéssel" folytatódik, olyan vidáman, mint egy kabrió elleni küzdelem előtt. Csak a gyilkos - Petrukha - szomorú Katya, aki egyszer a szeretője volt. Elvtársak elítélik - "ez nem az ideje, hogy bébiszittél." Petrukha nagyon felkavarta, készen áll arra, hogy tovább menjen. A lelkesedés hangulata a leginkább harcoló: "Zárja le a padlót, most rablások lesznek. Nyisd ki a pincét - most sétál!
A nyolcadik fejezet Petrukhi zavaros gondolata, aki nagyon szomorú a lövés barátjának; imádkozik lelke nyugalmához; Vágyát új gyilkosságok szétszórják - "repülsz, polgári, veréb! Egy kis vért iszom egy ünnepért, egy fekete homlok. ”.
Negyedik fejezet - a régi világ elpusztítására szentelt romantika. Ahelyett, hogy egy rendőr a kereszteződésen állna, egy nyomasztó polgár, mögötte - egy nagyon keserves kutya, nagyon jól illeszkedve ehhez a görcsös alakhoz.
Tizenkét tovább halad - hóvihar éjjel. Petka emlékszik az Úrra, csodálva a hóvihar erejére. Az elvtársak hibáztatják őt az eszméletvesztésért, emlékeztetik rá, hogy Katya-ni vérét már elkenette, ami azt jelenti, hogy nem lesz segítség Isten részéről.
Így "a szent neve nélkül" tizenkét ember a piros zászló alatt határozott mozdulattal készen áll, bármikor készen arra, hogy reagáljon az ellenségre, hogy sztrájkoljon. A felvonulásuk örökkévalóvá válik - és a hóvihar éjjel-nappal piszkálja őket. ”. 12. fejezet, az utolsó. Mögött az elválás koherens kutya - a régi világ. A katonák azzal bajonettekkel fenyegetik, hogy megpróbálják elűzni. Előre, a sötétben látnak valakit; próbálják kitalálni, hogy az emberek lőni kezdtek. A szám azonban nem tűnik el, makacsul halad előre. - Tehát egy hatalmas lépcsőn - egy éhes kutya előtt állnak - egy véres zászlóval <.> Jézus Krisztus. "
A hősök világa
Aztán jön az "Írások": "Hosszú haj / És alacsony hangon mondja: / - Traitors! / - Oroszország halott! "A negyedik hős" most komor, Pop elvtárs ". Ötödik - „A hölgy Astrakhan” is ábrázolták szatirikus véna: „Slipped / És - bumm - kinyúlt!” Akkor - prostituáltak, miután them- „Rogue”, aki slouches nyugtalanul. Feltételezhetjük, hogy a "trombita" a Prologue "emberével" azonosul a vershez: "Fekete este. / Fehér hó. Szél, szél! Nem állsz a lábadon. Tehát, ha öt prostitúrt ad hozzá a hét kijelölt hőshöz, akkor még egy szimbolikus számot kapsz. Tizenkét Vörös Hadsereg katonája ellenzi a "régi" világ tizenkét árnyékát a vers második fejezetében. A második fejezetben folytatott párbeszédből az olvasók megismerik Vanka-t, aki "gazdag. / Vanka miénk volt, és lett egy katona „” rohadék, burzsoá „és sétált vele Katya:” A Vanka a Katka - a kocsmában !. / - Kerenki van a harisnyában! "Katya portréját különösen részletesen festették:" Megfordította az arcát, / Zubki gyöngyökkel ragyogott. / Te, Katya, a Katya, / Tolstoy-mordenkaya. / A nyakadon Katya, / A heg nem gyógyult a késből. / Az alja alatt Katya, A karcolás friss! "Az ötödik fejezetben Petrukhi" hangja "hangzik. Ő volt az, a Petruska, megölte a tiszt, akivel ez volt az első „paráznaság” Katka „szürke nadrágot viselt / Chocolate Mignon guzzled, / a kadétok sétálni ment - / a katonák már elment? / Eh, oh, bűn! Könnyebb lesz a lélek számára! "
Amint a "Tizenkettek" Yu. P. Annenkov illusztrátorának levélből kiderül, Blok aggodalmát fejezi ki Katya megjelenéséért. Hangsúlyozta: "Katka egy egészséges, kövér hajú, szenvedélyes, piszkos oroszlány; friss, egyszerű, kedves - rosszul káromkodik, a regényeket könnyel, kétségbeesetten csókol <.>. A "Tolstomordost" nagyon fontos (egészséges és tiszta még gyermekkor előtt). " A hatodik fejezet felhívja a Vörös Gárda üldözését Vanka és Katka után: "Hol van Katka?" "Halott, halott!" ! / Fejlövést „Petro -” szegény gyilkos „aki” nem lát arc „és a kezét a vér, és gyászolja tönkrement Katkinu lélek” - Ó, natív társait, / szerettem ezt a lányt. / Éjszakai fekete, részeg / Ezzel a lány töltötte. - De más piros gárdisták húzódnak, a "büdös", és mindegyikük rablást folytat.
Az "Intelligenzia és Forradalom" című cikkében Blok az újonnan felébresztett "Ivan the fool" -nek hívta az embereket: "Mit gondolsz? Mi a forradalom idillája? <.> Hogy az emberek jóak? Milyen száz bűnözők, provokátorok, fekete-százezők, emberek, akik szeretik kezüket felmelegíteni, nem fogják megragadni, ami rosszul fekszik? És végül, ami annyira vértelen és annyira fájdalommentes, és a "fekete" és a "fehér csont" közötti régi korszak feloldódik? Így húzódik a vers "szerelmi háromszögének" szubtextusa.
A költemény fináléjában a hóviharban, a hóviharokban "a szent neve nélkül menjen. "(" Minden kész, / Semmi sem sajnál ") Tizenkét Vörös Gárda. Mögöttük egy "éhes kutya", amely a "régi világot" és a Krisztust előtte megtestesíti: ". véres zászló, / És láthatatlan hóvihar / a golyó hang / Gentle futófelület túlzott hóvihar / hó laza gyöngy, / A fehér koronát rózsák - / Forward - Jéus Krisztust. "
Blok maga kérdezte: miért Krisztus? De nem tudott segíteni: látta Krisztust. Naplóbejegyzések: "Dicsőítettem-e"? Csak azt mondtam: ha a hóviharok pilléreit nézed ezen az úton, látni fogod "Jézus Krisztust". De néha nagyon gyűlölöm ezt a női képet. " A költő kulcsa a polifónia eszméje, amely felölelte a kor legváltozatosabb "hangjait" - a daltól a poszter nyelvéhez.
Mindazonáltal a haldokló delíriumban Blok LD Mendelejev ígéretétől követelte, hogy a tizenkét vers minden egyes példányát égesse.