Milyen fájdalmas munkások, hipochondriák, melankolikusok
A pszichológusok azonosítják a betegség leggyakoribb típusát.
Például a munkások jobban szeretik a "betegség elől rejtőzni" a munkahelyen. Az ilyen emberek az egészségügyi problémák ellenére mindenképpen meg akarják őrizni a posztot, és továbbra is aktívan dolgozni ugyanabban a kapacitásban. Zabolev, a munkanélküliek jobban kezelik a munkájukat, mint a diagnózis előtt. De komolyan kell vizsgálni és kezelni őket, nem sietnek, a betegség súlyossága ellenére próbálják megőrizni szakmai státuszukat. Ez a fajta hozzáállás a betegség pszichológusaihoz ergopátiás vagy sztencikusnak nevez. Nagyon nehéz ilyen betegeket kezelni. És a betegség ilyen viselkedése miatt a terápia sikere nagyon kétséges.
Ne essen eufóriába, és ne felejtse el a depressziót
A betegséghez fűződő eufórikus viselkedés valamivel más. Hallgatva az orvosok ítéletét, egyesek eufóriába esnek, és megpróbálják egyszerűen elfelejteni a betegségüket és lehetséges következményeit. Pszichológiailag könnyebb számukra még a betegség súlyos tüneteit is figyelembe venni, mint a "csaló sebek" megnyilvánulása vagy az egészségi állapot véletlen ingadozása. Elutasítják az orvosi vizsgálatokat, nem követik az orvosi ajánlásokat, megsértik a rendszert, és folyamatosan keresik az örömöket, és szeretnék (legalábbis végül), hogy mindent el tudjanak nyerni az életből. A betegség ilyen kegyetlen hozzáállása nagyon súlyos következményekhez vezethet.
Nagyon nehéz kezelni és melankolikus. A pszichológusok a betegséghez való hozzáállásukat alapvetően elnyomják. Az ilyen embereket a betegség súlyosbítja, és nem hisznek a gyógyulás lehetőségében. Ezért - súlyos depresszió és még az öngyilkosság gondolatai is.
Teljesen közömbös az ember sorsához, a betegség kimeneteléhez, a kezelés eredményeihez olyan betegek mutatják, akiknél a betegség apathiás jellegű. Az ilyen betegeket kényszeríteni kell arra, hogy vizsgálatokat végezzenek, gyógyszert és orvosi eljárásokat hajtsanak végre. Ha a rokonok sikerül leküzdeni egy ilyen passzív hozzáállást a kezelés felé, pozitív eredményeket adhat. Egyébként semmi jó nem várható.
Ne keressen nem létező betegségeket
A betegek pszichológiai besorolásának külön vonalai a hipochondriák, amelyek folyamatosan megszállják a szubjektív kényelmetlenséget, és nem létező betegségeket keresnek. Erről a témáról készen állnak arra, hogy végtelenül beszéljenek rokonokkal, barátokkal, orvosokkal és ápolónőkkel, panaszkodva arról, hogy milyen rossz lesz a gyógyszerek és a diagnosztikai eljárások megkezdése után. A hipochondriacsák őszinte vágya, hogy egy csodálatos módon következetesen kezeljék, együtt jár a hitetlenséggel a saját gyógyulásukban. Mivel újra és újra megvizsgálják őket, pénzt költenek a híres professzorok orvosi tanácsára, de nem javulnak. És ez addig nem lesz, amíg nem válnak hipohondriakáktól. És itt nem tehetsz pszichoterapeuta segítség nélkül.
Ne terrorizálj barátaidat és rokonaidat
A hipohondriák az életet nemcsak magukra, hanem szeretteikre is rontják. De még rosszabb, ha valaki betegségét idegrendszeri betegségként kezeli - az "ingerlékeny gyengeség" elvének megfelelően. Az ilyen emberek nem tudnak türelmesen felépülni és megvárni állapotuk megkönnyebbülését. Fájdalmakban, kellemetlen érzéseknél, a legkisebb kudarc esetén a neurasztenikumok kifújják a társakat. Azonban a leggyakoribb bűnbánat és bocsánatot kér. De az ilyen pácienshez való közelség komoly próbát jelent a saját pszichájára és önbecsülésére.
Vannak túlságosan érzékeny betegek az orvosi gyakorlatban is, akik nem annyira a betegséggel foglalkoznak, hanem a barátok és rokonok magatartásával. Az érzékeny betegek attól félnek, hogy mások megbánják őket. Vagy, még rosszabb, úgy véljük, hogy rosszabb. Elnyomják azt az elképzelést, hogy a rokonok elkezdenek becsmérelni őket, feloldják a pletykát a betegség okairól, és elkerülik a velük való érintkezést. A család terhére való félelemtől való félelem, a szerettei szerelmének elvesztésétől való félelem megakadályozza, hogy egy személy koncentráljon a kezelésre, megfosztva energiáját az egészségi küzdelemben.
Az érzékeny páciensektől eltérően az egocentrikus betegek, akiknek a hysteroid típusú betegséghez való hozzáállása nemcsak elfogadja, hanem próbálják kihasználni állapotukat is. Aktívan mutatják másoknak a szenvedésüket, részletesen ismertetik tapasztalataikat, folyamatos figyelmet, gondosságot, gondoskodást és együttérzést igényelnek. Ugyanakkor nem érdekli őket szerettei. A betegek - az egocentrikusok elégedetlenek, gyakran ingereltek, dühösek és sértettek mások iránt, akik nem irigykednek. Az ilyen betegek ápolásához gyönyörű türelemre van szükség. Az ilyen betegek visszaszerzése nem siet, elégedettebbek a beteg emberek szerepével, akiknek mindenkinek kötelessége szolgálni.
Ne gyanakodj a gonosz orvosokra
Valódi rémálom az egészségügyi szakemberek számára olyan emberek, akiknek paranoiás attitűdje van a betegséggel szemben. Egyszerűen lehetetlen meggyőzni őket arról, hogy betegsége nem külső okokból, valakinek rosszindulatú szándékából származik. Ugyanez a gyanú és gyanakvás utal az orvosok és nővérek, a gyógyszerekre és az eljárásokra. Gyakran vádolják az orvosokat a hanyagság vagy szándékos károsodás miatt, panaszokat írnak a magasabb hatóságoknak, büntetést követelve "bűnösnek".
Nyilvánvaló, hogy az orvosok nem szeretik ezeket a betegeket. Mint a kóros agresszív szemléletformák képviselői. Az ilyen betegek folyamatosan komorok, zaklatottak és elégedetlenek. Ők általában nem titkolják irigységüket és gyűlöletüket az egészséges emberek iránt, különös figyelmet szentelnek maguknak, és másokkal szemben elszakítják a haragukat. Olyan agresszív despotok, akik mindennel elégedettek akarnak lenni, gyakran megtalálhatók kórházaink betegei között, és Isten tiltsa, hogy velük együtt egy osztályon legyenek. Ők maguk nem igazán gyógyítják magukat, mások pedig megakadályozzák a helyreállítást.
Legyen reális és humánus
És mi a helyes a betegséghez való hozzáállás? Harmonikus, reális, mérlegelt. Sajnos nincs olyan sok ember, aki nyugodtan hallgathatja és elemezheti az orvosok ítéletét. Sajnos, nem mindenki képes megfelelően értékelni az állapotát anélkül, hogy túl akarja eltúlozni súlyosságát, de anélkül, hogy alábecsülné a betegség súlyosságát. Nem mindenki igyekszik aktívan előmozdítani a kezelés sikereit, és pontosan végrehajtja az orvosi ajánlásokat. Csak egy szellemileg kiegyensúlyozott, harmonikus és humánus ember igyekszik mindent megtenni, hogy mentse a rokonokat a nehézségek miatt, hogy gondoskodjanak magukról a betegség alatt.
Amikor egy személy megbetegszik, a logikus gondolkodás kikapcsolható. Az érzelem hatása alatt a páciens képzeletében a betegség legszörnyűbb képét veszi fel, és félni kezd. Még mindig nem ismeri a diagnózist, egy ilyen pánikot. Ebben az állapotban nem képes megfelelő módon észlelni az orvosi információkat, keresni és megtalálni a megfelelő orvosokat és a megfelelő kezelési módszereket, konzultálni a szakemberekkel és helyes döntéseket hozni.
By the way, a pánik, amely bemegy a hisztéria, gyakran magában foglalja nemcsak a betegeket, hanem a hozzátartozóikat is. És ez nagyon rossz hatással van a kezelésre, az orvoshoz való viszonyra, a család légkörére stb. Az orvostudomány történetében vannak olyan esetek, amikor a betegek nem haltak meg a betegségből, hanem a félelemtől. És a járványok áldozatai elsősorban riasztóak. Ezért betegség után meg kell próbálnunk elkerülni a pánik gondolatait és hangulatát.
A híres amerikai pszichoterapeuta I. Yal, aki hosszú emlőrákos nőknél dolgozik, arra a következtetésre jutott, hogy a közeli halál valószínűsége az embereket bölcsebb és kedvesebb emberré teszi. Páciensei azt mondták: amint a pánik első hulláma visszahúzódott, valóban "arany idő" jött. Azt mondták, hogy a betegség segített nekik jobban megismerni magukat, megváltoztatni prioritásaikat, sok üres és felesleges dolgot felhagyni, és elkezdtek értékelni, mi az igaz érték - család, barátok, rokonok. A pszichoterapeuták egy része elismerte, hogy életükben először megtanulták látni a szépséget, élvezni az idő múlását. - Milyen kár - sóhajtották -, hogy halálos betegségbe került, hogy megtanuljak élni.