Érdeklődés a lejáratig és kötvényhozam kockázatától

Az a tény, hogy az árak a kötvények hosszú lejáratú fogékonyabbak a kamatváltozásokból tudja magyarázni, mennyire fontos a kötvénypiacon az ingatlan: az ár és a hozam a hosszú lejáratú kötvények kevésbé stabilak, mint az árak és a kötvényhozamok kevesebb lejárat.

Az év során ± 20% -on belüli árváltozás és a jövedelmezőség megfelelő ingadozása gyakori a kötvények esetében, amelyek lejárata még több mint 20 év.

Tehát a kamat volatilitása miatt a hosszú távú kötvényekbe való befektetés igen kockázatos. Az eszköz hozamának a kamatláb változásakor bekövetkező csökkenésének kockázata annyira fontos, hogy speciális nevét a kamatlábak megváltozásának kockázatával kapta. A következő fejezetekben látni fogjuk, hogy a kamatlábkockázat a leginkább aggasztja a pénzügyi intézmények és a befektetők vezetőit (lásd még a 4.3.

Hogyan segíthetünk a befektetőknek a kamatlábváltozások kockázatának felmérésében?

Számos befektető szeretné tudni a kamatkockázat mértékét. Ezért egyes befektetési alapok arra törekednek, hogy a befektetők tájékoztatást kapjanak a kamatlábkockázat szintjéről, valamint alternatív lehetőségeket kínáljanak egy érdemes befektetéshez.

Például a Vanguard Group nyolc különböző, kiváló minőségű kötvényalapot kínál. A tájékoztatóban a Vanguard a kötvények átlagos élettartamára vonatkozó forrásokat jellemzi, és a kamatlábváltozások miatt 1% -kal számolja ki a kötvények kamatváltozásait. Három befektetési alap 1 és 3 év közötti futamidejű kötvényeket tart fenn, amelyek a Vanguard szerint a legkevésbé valószínű, hogy a kamatláb változásai miatt fennállnak. Három másik alap öt és tíz év közötti lejáratú kötvényeket és átlagos kamatlábkockázatot tartalmaz. További két pénzalap 15-30 éves lejáratú hosszú lejáratú kötvényeket tartalmaz, amelyekre a kamatlábak legmagasabb mértékű változásának vannak kitéve.

A befektetők számára ez az információ, a Vanguard célja, hogy növelje részesedését a kötvénypiacon. Nem meglepő, hogy a Vanguard az egyik legsikeresebb vállalat az üzleti területen.

A hosszú lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a kamatlábkockázat elég nagy, a rövid lejáratú értékpapírok esetében pedig kicsi. Valójában az érett lejáratú kötvények egyáltalán nem esnek kamatkockázatra. Ezt megerősítik az utolsó kuponkötvény adatai, amelyeket a 2. táblázatban adtunk meg. 4.2: ebben az esetben nincs bizonytalanság a megtérülési rátával kapcsolatban, mivel ez egyenlő a kötvény megszerzésének időpontjában ismert hozamig. Annak érdekében, hogy megértsük, miért kötvények, amelyek lejárata egybeesik azzal az időszakkal tulajdonosi, mentes a kockázata kamatváltozásokból, elegendő megjegyezni, hogy (ebben az esetben) az árat az időszak végén a tulajdonosi előre rögzítették a névérték. Így a kamatláb változása nem lesz hatással az árra ezen kötvények végén a tartási idő, és a hozam egyenlő lesz a lejáratig számított hozam, időpontjában ismert beszerzés obligatsii8.

Jóváhagyása hiányzik a kamatkockázat kötvények, amelyek lejárati dátumokat egybeesik azzal az időszakkal, a tulajdon, ez teljesen igaz, csak a diszkont kötvények és a zéró-kupon kötvények, amelyek lejárata előtt a tartási idő nem kerül sor időközi kifizetések.

Olyan kuponkötvény esetében, amelyen az átmeneti kifizetések a birtoklás lejárta előtt megtörténnek, a kifizetések újrabefektetése kötelező. Tekintettel arra, hogy a kamatláb, amelyre a kuponfizetések újrabefektetésre kerülnek, nem ismeretes, akkor van némi bizonytalanság a kupon hozamával kapcsolatban, még akkor is, ha a lejárati idő egybeesik a tulajdonosi idővel. Ugyanakkor a kuponfizetések újbóli bevételéből származó bevétel általában viszonylag kis kockázattal jár. Ennek következtében a kuponkötvény, amelynek lejárata egybeesik a birtoklás időtartamával, igen kis kockázattal jellemezhető.

Itt feltételezzük, hogy minden tulajdonosi időszak rövid és egyenlő a rövid lejáratú kötvények lejáratával. Ebben az esetben nincs kockázat a kamatlábak megváltoztatására. Ha azonban a tulajdonosi időtartam meghaladja a kötvény futamidejét, akkor a befektető egy speciális kamatlábkockázatnak van kitéve. Ezt a kockázatot nevezzük az újrabefektetés kockázatának, és abból adódik, hogy a rövid lejáratú kötvényekből kapott pénzeszközöket egy korábban ismeretlen jövőbeni kamatlábba kell újra befektetni.

Megmagyarázni a befektetési kockázatot, azt feltételezik, hogy az időszak tulajdonosi Irving Investor két év, és Irving vásárol egy éves kötvény névértéke 1000 $. És a végén az első évben vesz egy másikat. Ha az eredeti kamatláb 10%, akkor az első év végén Irving 1100 dollár lesz; ha a kamatláb 20% -ra emelkedik, mint a Táblázatban. 4.2, Irving felfedezi, hogy egy másik 1100 dolláros éves kötvény megvásárlása lehetővé teszi számukra, hogy a második év végére 1.1 ezer dollár (1 + 0.2) = $ 1.32 ezer, tehát Irving hozama két év lesz (1,32 ezer dollár - 1 ezer dollár) / 1 ezer dollár = 0,32 = 32%, ami évente 14,9%. Ebben az esetben az Irving, amely két éves kötvényt vásárolt, többet kapott, mint ha egy kétéves kötvényt vásárolt 10% -os kamattal. Következésképpen, ha a tulajdonjog hosszabb, mint a vásárolt kötvény futamideje, a befektető a kamatlábak emelkedéséből származik. Ezzel szemben, ha a kamatlábak 5% -ra esnek, az Irving mindössze két év alatt csak 1.155 ezer dollárért jut el 1.1 ezer dollárért (1 + 0.05). Ezért a hozam két év lesz (1155 ezer dollár - 1 ezer dollár) = 0,155 = 15,5%, azaz éves szinten 7,2%. Amikor a tulajdonjog meghaladja a kötvény lejáratát, az Irving csökkenti a kamatcsökkentéseket.

Megmutattuk, hogy ha a tulajdonosi idő hosszabb, mint a kötvény lejárata, akkor fennáll a kockázata az újrabefektetésnek (a jövedelmezőséget nehéz meghatározni, mivel a jövőbeni újrabefektetés kamatlába nem ismert). Azt is kimutattuk, hogy ha a tulajdonosi idő meghaladja a kötvény lejáratát, akkor a befektető nyereséget nyer a növekedésből és elveszíti a kamatlábakat a csökkenésből. 122 PARTS. Pénzügyi piacok