Egy nap a mozdony személyzet életéből
A vasút témája régóta aggasztó és rettegett. És végül megkérdeztem, hogy az egyik mozdony a Krasznojarszk utca felől kiderüljön, mire valóban machinista lett volna.
Zörög kerekek, villogó fények az ablakon, tea alátét, bátor gépészek, hadonászva a nyitott ablakok, üregelő síp ... Ez valahol meg kell hosszabbítani, akkor érdemes egy kicsit közelebbről, a kulisszák mögé. És talán minden vezető és vezető csak akkor fog mosolyogni, ha valaki hirtelen a vasút románcáról beszél. És ha machinistává válik, készen áll a korai ébredésre, éjszakai kirándulásokra és más meglepetésekre.
A vonat, egy brigáddal, melyet 280 km-re kellett elszállítanom Ilanskaya állomásra, 07.04 Moszkva időre érkezett az állomásra.
Alexander Marvov és Vladimir Kislitsky asszisztense, akik öt éve dolgoznak együtt, körülbelül másfél órával jelentek meg a mozdonyi raktárban a repülés előtt. Alig találkoztunk, Alexander bocsánatot kért, és elmenekült a kötelezõ oktatásért - anélkül, hogy nem engedték volna a repülésre.
Az eligazítás után - egy kis tesztelés. Számos olyan kérdésre kell válaszolnia, amelyek a számítógép képernyőjén jelennek meg. És ezután bejutni a munkába.
"A vonatszemélyzetnek 40 perccel a vonat elküldése előtt meg kell jelennie" - magyarázza Alexander Markov, visszatérve a csarnokból, ahol a vezetők képzését tartották. - Ebben az idő alatt fizikális vizsgálatot végzünk - egy speciális eszköz segítségével mérjük az impulzust, a nyomást és akár egy tucat indikátort is. Az adatok a számítógépbe kerülnek. Vannak teszt eredmények a munkába való belépéshez. Minden egyes repülés új teszt. Ezután kapunk egy útvonalat - nyomtatott utasításokat, ahol a sebesség csökken, és ahol a javítás nemrég telt el. Bár persze van egy automatikus tanulás rendszere, valami, mint egy autopilot egy repülőgépen, amelyre emlékeznek ezek az adatok.
Figyelem! Fekete doboz!
A gépész Alexander Markov és az ő asszisztense, Vladimir Kislitsky a vasút vissza a távoli "precomputer" alkalommal.
"1984 óta vagyok az úton", mondja a sofőr, miközben várunk a platformon, hogy vonatunk megérkezzen. - És mindezt, mert az unokatestvérem, aki a gépész asszisztense volt, mindenféle történetet mesélt nekem az iskolában. Tetszett, érdekes lett. És miután a hadsereg befogadta és elment az asszisztensek irányába. Aztán elkezdett lovagolni. 1989-ben átszállt a személyszállításra, mielőtt az áruszállító gépkocsit vezette. Fokozatosan megtanultam a gépészetet.
- És 1974 óta dolgozom a hardveren - mosolyog az idős asszisztens. - Itt csatlakozott hozzám a hadseregben, mint kolléga. Ő maga visszahúzódott egy ideig a hadsereghez asszisztensnek, és elmondta nekünk, mennyire jó mozdulni. Tehát mentem. Egyszerre egy gépész és egy asszisztens volt. Aztán elhagyta az utat, de a végén visszatért.
Itt egy perccel a peronon, a csapatunk jött, és a brigád elindult, hogy fogadja a mozdonyot.
- Krasznojarszk út három fontos állomás - Mariinsk, Krasznojarszk és Ilanskaya - azt mondja Alexander D., megkerülve az elektromos kör, megérinti egy kalapáccsal néhány részletet a futómű a mozdony. - Korábban vonat-brigádok váltották őket, és a mozdonyok újból összekapcsolódtak. Most néhány brigádot változtatnak, és az elektromos mozdony van. Nos, persze, mielőtt belevinnél, mindent ellenőrizni kell.
"Ezeken a kazettákon a légfelvevő rögzíti, hogy milyen gyorsan haladunk, ahol megállunk" - magyarázza a sofőr. - Most az egész mozgalom felügyelete alatt áll. Ez volt korábban, a 90-es években voltak olyan esetek, amikor a személyzet megállt a személyzet személyes szükségleteire a brigádon. Most minden szigorú.
Aztán eszembe jutott egy ismerős tehergépkocsi-vezető. Elmondása szerint egy télen leütötték egy szarvat. A hasított testet a pilótafülkébe meríteni nem tudta, és úgy döntött, hogy levágja a mozdony kerekekkel. Helyezze a hasított testet a sínekre, és körbejárja. Körülbelül 40 percig tartott, a kompozíció természetesen nem érkezett időben, és egy moszkvai-Vladivostok vonatot tartott.
- Megadták a jávorszarvas lapockát, és mindent rendeztek - ismerte meg a ismerős.
"Az állatok katasztrófa," mondja Alexander Markov, az elk-biciklivel nevetve. - Két tehenet lőttem le. Nagyon jó, hogy rossz a zuhany alatt. Hála Istennek, a mozdony alatt lévõ emberek nem esnek.
- Az autopilot messziről vezetett.
Elindulunk, a sofőr hosszú sípot ad. A kompozíció lassan kúszik az állomásról. A mozdony sokkal többet rázkódik, mint a személygépkocsik. Leülök egy kis összecsukható ülésen a vezetőülés mellett, és megnézem a kabinban.
Vizuálisan két részre oszlik: az asszisztens zónájára és a vezető zónájára. A hatalmas vas-konzolon, a "legénység parancsnoka" közelében, sok váltógomb és fogantyú, fékszelep és az automatikus tudomány rendszerének monitorja. Közvetlenül a vezető előtt, a sebességszabályozó kar és a kormánykerék között.
- Igen, hogyan, a kerék az, - nevet Vladimir Petrovich. - Mondja meg, hogy van egy szivattyú az ülés alatt. Hirtelen a kerék leesik!
- Valójában ezzel a kerékkel szabályozom a jelenlegi, azaz a húzóerőt - magyarázza Alexander Dmitrievich. - Az elektromos mozdonynak két üzemmódja van. Először a motorok húzza a vonatot, másodszor pedig, amikor a vonat lefelé halad, generátorokként dolgozik, elektromos áramot termel, és ezzel egyidejűleg lelassul.
Folytunk. Most pedig Krasnoyarsk messze van hátulról. A fák és a cserjék fújnak, vannak emberek csoportjai narancssárga mellényen.
- Ways, - az asszisztens asszisztense elkapja a szememet. - Nem dolgoznak a tüdőből. Nyár a melegben, télen a hidegben. És bármilyen más módon - szükséges, hogy az út funkció megszakítás nélkül.
Krasnoyarsk "Sapsan" nem lát?
Körülbelül fél órával később Vladimir Petrovich meglátogatja egy elektromos mozdony motorterében lévő helyét, ahol a mozdony erőművei zümmögnek és megrepednek. Visszatérve a mérnök asszisztense beszámol:
- A gyanús hangok, az égő szaga, a füst nem volt észlelhető.
Általánosságban elmondható, hogy a vonat-brigád tagjai közötti tárgyalások ezen a hivatalos nyelven zajlanak. Ezért szükséges. A csapatoknak és a jelentéseknek egyértelműnek kell lenniük.
Amikor egy elektromos mozdony kezelőpaneljén állsz, ön akaratlanul súlyosabbá válik. Közvetlenül képzeld el magadat, mint egy űrhajó kapitánya vagy atomi jégtörő. Úgy érzi, milyen nagyszerű a helyzet.
Az Uyar egyik útján egy vadonatúj elektromos mozdony található, amely a mai technikai gondolkodás csodájával összehasonlítva.
- Jelenleg 10 ilyen elem van a raktárban - mondja Alexander. - Többször mentünk az egyikre, így nincs olyan szó, mint egy okos autó. A számítógép beépített, minden bekapcsolt egy távirányítóról. Légkondicionáló, fűtött ülések ...
A srácok abban reménykednek, hogy hamarosan át fognak váltani a régi mozdonyokról az új mozdonyokra. De a jövőben a nagy sebességű Sapsan megjelenése Szibériában nem hitt.
"Új módszereket kell kidolgoznia neki" - magyarázza a vezető. - Végtére is sok görbület van, amit alacsony sebességgel kell futtatni.
Kanskban Alexander Markov felhívja a feleségét. A beszélgetés csak két percig tart.
- Már megszokta az utazásaimat. Tekintsd át az egész életedet az úton ", a vezető válaszol a kéretlen kérdésre. - De a gyerekek nőttek, már könnyebb. Igen, és hosszabb ideig vagyunk, mint egy nap, nem hagyjuk el.
By the way, a vasútemberek nagyon pragmatikus emberek. A jelek nem hisznek, a talizmánok nem viselnek. De nem minden.
- Egy fekete macska hogyan! - emlékezteti Vladimir Petrovics. - Ha átmegy az úton, akkor bajra számíthat. Bár kicsi, de várj.
A kollégák közötti vita megszakítja a jelet az automatikus vezérlő eszközről. Egy női hang bejelenti, hogy a menetrend előtt leáll.
- Nos, itt vagyunk - mondja Alexander Markov, amikor csapatunk lelassul. - Most átadjuk a mozdonyot a következő brigádnak - és alszom.
Az utazás után, zuhanyzó és hidromasszázs.
Először ugrálok a platformra, hogy ne zavarjam a parasztokat. Néhány perccel később egy embercsoport közeledett az elektromos mozdonyhoz. A nyelvük alapján ítélve németek.
- Hé, kolléga, fotó! Az egyikük angolul sikoltozik. - Németországban én is vonatvezető vagyok!
Miután befejezte a jármű átadását, a járművezető és az asszisztens megy a helyi raktárba. Innen - a mozdonyi brigádok kikapcsolódási központjához - enni és aludni.
A nyaralóház hasonló a szállodához: hangulatos kétágyas szobák, több zuhanyzó a földön. Edzőtermi edzőterem, hidromasszázs kád, sőt egy igazi masszőr.
Az étkező szórakoztató és zajos - szinte minden járművezető többé-kevésbé ismerős. De az egyik asztal mögött a srác kicsit fiatalabb, mint én, 22 éves megjelenésű. Leülök.
- Te is új vagy, ugye? Rám néz. - Andrei vagyok - nyújtotta ki nekem.
Andrei az Irkutszk régióban a közelmúltban a gépész asszisztense lett. A családban a vasútvonalon végzett munka hagyomány.
- Az apám és a nagybácsi vasemberek - mondja a srác, örül, hogy valaki beszél. - A mamája raktára a Taishetben dolgozik. Nos, még mindig a piacon vagyok. Csak hat hónappal a műszaki iskola után.
Inni édes teát, Andrew folytatja a történetet:
- Ez volt a helyzet, amikor kiléptem, amikor a tehén lelõtt. Egy félelmetes látvány. De azért maradt, mert a fizetés jó. Bár mindez az utazások számától függ. 40.000-et szerzett a múlt hónapban.
- Andrew! - hívta a fickó gépészét, és felállt egy messzi asztaltól. - Jöjjön, fél óránkban van részvételünk, meg kell változtatnunk.
Két egyenirányító évente.
Nyolc órát kaptunk aludni, minden szabály szerint a brigádnak nem kevesebbnek kellene lennie, mint a munka. Az órára - fele egy reggel, és a brigád ismét átmegy az eligazításokon és ellenőrzéseken. Elfogadjuk a mozdonyokat is, és szigorúan indulunk az állomásról menetrend szerint.
"Egész életünk során oly sokszor utaztunk ezen a szegmensen," mondja egy szomorú mérnök. - Minden oszlop valószínűleg már a memóriában van.
- És meddig utazott