Charles Bukowski "a napok pontosan a borotvák, az éjszakák tele vannak patkányokkal"
Nagyon fiatalemberként megosztottam az időt egyenlően
bárok és könyvtárak; hogyan tudtam biztosítani
más rendes igényeik rejtélyek; Röviden, csak nem
túlságosan is zavarja ezt -
ha volt egy könyvem vagy egy pohár, nem gondoltam túl sokat
egyéb dolgok - a bolondok saját maguk
paradicsom.
a bárokban, úgy gondoltam, hűvös, én ütköztek tárgyakat, harcolt
más parasztok stb.
a könyvtárakban - egy másik kérdés: csendes voltam, átkapcsoltam
A csarnokról a csarnokba nem annyira sok könyvet olvasok,
hány különálló rész van: orvostudomány, geológia, irodalom és
filozófia. pszichológia, matematika, történelem, egyéb dolgok leálltak
én. A zenében jobban érdekelt a zene és a zene
zeneszerzők életét, mint a technikai szempontokat.
mindazonáltal csak a filozófusokkal éreztem a testvériséget:
Schopenhauerrel és Nietzschevel, még a régi, keményen olvasott Kantnál is;
Megállapítottam, hogy az akkor nagyon népszerű Santayana,
lusta és unalmas; Különösen Hegel-t kellett tényleg vágni
ivással; sokan, akikkel olvastam, már elfelejtettem,
talán, és ez így van, de jól emlékszem egy fickóra, aki írt
egy egész könyvet, amelyben azt állították, hogy a hold nem volt ott,
és olyan jól megcsinálta, hogy miután elkezdett gondolkodni: ő
teljesen helyes, a hold tényleg nincs ott.
hogyan, az ördög anyjához, egy fiatalemberhez, aki engedelmeskedik a munkához
Napi 8 órát, ha nincs még egy hold?
és mi mást
lehet hiányozni?
ugyanazt
Nem igazán szerettem az irodalmat annyira, mint az irodalmi
kritika; teljes srácok voltak, ezek a srácok; használták
finomított nyelv, gyönyörű a maga módján, hogy hívjon másoknak
kritikusok, szamarak más írói. ők
dühös lettek.
De filozófusok voltak, akik elégedettek voltak
ez a szükség
hogy valahol lefagyott egy fagyott koponyában; összeomlik
a felhők és a
fülbemászó szótár
Még mindig gyakran csodálkoztam -
felbukkantottak
lángoló szerencsejáték-megerősítés, ami látszott
az abszolút igazság vagy valami ördögien közeli
az abszolút igazsághoz,
és mindennapi életemben ezt a bizonyosságot kerestem
az élet, inkább egy darab
karton.
milyen jó gyerekek voltak ezek a régi kutyák, átvittek
olyan napok, amelyek olyanok, mint a borotvák és éjszakák, patkányokkal teli; és a nőkön keresztül
akiket a pokolból kifosztottak.
Testvéreim, filozófusok, nem velem beszéltem
emberek az utcán vagy valahol máshol; ők
tele egy elképzelhetetlen ürességgel.
ilyen jó srácok, oh, milyen jó
fiúk!
igen, a könyvtárak segítettek; a másik templomomban, ben
bárok, minden más volt, egyszerűsített, és
a nyelv és a hozzáállás más volt.
Délutáni könyvtár, éjszakai bár.
az éjszakák ugyanazok voltak,
Néhány ember ül a közelben, talán nem
rossz, de nem így valahogy ragyog,
tőle szörnyű halott - az apámra gondolok,
az iskolai tanárokról, az érmékről és a bankjegyekről, az álmokról
a homálytalan szemmel gyilkosokról; Nos, és
mi ezzel a típussal valamilyen módon elkezdünk kicserélni a nézeteket,
és lassan összegyűlik a düh: ellenségek vagyunk vele, macskával
egy kutya, ateista pap, tûz vízzel; feszült növekedés,
a tégla, készen áll a lezuhanásra; az ökleink
tömörítve és lecsiszolva, végül is, végül is
célja:
ő fordul hozzám:
- Nem szereted Che-et, ember?
- Akarsz valamit tenni?
befejeztük, felemelkedünk, véget érünk
bár, a sikátorban; mi vagyunk
fordulj, szemtől szemben.
Azt mondom neki: "köztünk nincs más, mint tér.
a zárásról
hely? "
rohansz rám, és valahogy ez része a résznek
rész.
Fordítás: M.Nemtsov
napok, mint a borotvák, éjszakák tele patkányokkal
mint nagyon fiatalember
a sávok és a könyvtárak; hogyan sikerült biztosítani
az én másik szokásos igényeim a puzzle; nos, csak nem
túl sokat foglalkozik ezzel -
ha volt egy könyve vagy egy ital, akkor nem gondoltam túl sokat
más dolgok - a bolondok sajátokat hoznak létre
paradicsom.
a bárban, azt hittem, kemény vagyok, eltörtem a dolgokat, küzdöttem
más férfiak stb.
a könyvtárakban más kérdés volt: csendben voltam, elmentem
szobánként szobánként
részeként: orvostudomány, geológia, irodalom és
filozófia. pszichológia, matematika, történelem, egyéb dolgok
off. zenével jobban érdekelt a zene és a
a szerzők életét a technikai szempontok szerint.
a filozófusokkal azonban a testvériséget éreztem:
Schopenhauer és Nietzsche, még a régi, nehezen olvasható Kant;
Megtaláltam Santayana-t, aki akkoriban nagyon népszerű volt
limpelés és furat; Hegelnek tényleg kellett ásnia, különösen
egy másnaposság; sokan olvastam, ki elfelejtettem,
talán pontosan így, de emlékszem egy emberre, aki írta
egész könyv, amelyben bebizonyosodott, hogy a hold nem volt ott
annyira jó, hogy utána gondoltad, ő az
teljesen helyes, a hold nincs ott.
hogy a pokol az a fiatalember, aki munkába jár
8 óra, amikor a hold még nincs ott?
mi mást
esetleg hiányzik?
és
Nem annyira tetszett az irodalom, mint az irodalom
kritikusok; igazi prickok voltak, ezek a srácok; használták
finom nyelv, gyönyörű az úton, hívni másokat
kritikusok, más írók, seggfejek. ők
elindult.
de a filozófusok elégedettek voltak
ez a szükség
hogy valahol a zavaros koponyájomban bujkáltam
a túlzásuk és az övék
alvadt szókincs
gyakran voltak
kábult
kiugrott
lángoló szerencsejáték-nyilatkozattal
az abszolút igazság vagy a közel van
abszolút igazság,
és ez a bizonyosság az volt, amit naponta kerestem
az élet, amely inkább egy darab volt
karton.
milyen nagyfiúk voltak ezek a régi kutyák, elhúzták a múltat
napok, mint a borotvák és éjszakák patkányokkal teli; és a nők
mint az árverezők a pokolból.
testvéreim, a filozófusok, ellentétben beszéltek velem
bárki az utcán vagy bárhol máshol; ők
tele egy hatalmas ürességet.
ilyen jó fiúk, ah, olyan jó
fiúk!
igen, a könyvtárak segítettek; a másik templomomban a
bárok, ez egy másik kérdés, egyszerűbb, a
a nyelv és az út
más.
arca fordul hozzám:
"nem tetszik, haver?"
"akarsz lerázni róla?"
befejezzük italainkat, felkelünk, átmegyünk a hátsó részre
bár, a sikátorba; mi
forduljon egymás felé.
Azt mondom neki: "nincs semmi közük.
törődjenek vele
hely? "
rohan hozzá, és valahogy ez része a
rész.