Az efferens csonttörések
Az efferens csonttörések
A végtagok törései
A csontcsonttörések kb. 1% -át teszik ki a hasi csonttörések (talus csont). A nyaki csonttörések súlyosnak tekintendők. A törés súlyosságát a csont hiányának a csonttörés okozta elégtelen vérellátása határozza meg, mivel a csontszövetet a lágy szövetek talus csontjait körülvevő edények biztosítják.
A hátsó köpeny elszakadhat, amikor magasságról lefelé esik. Ebben az esetben a supraclavicularis csont szorosodik a tibia és a sarokcsont között. Ugyanaz a károsodás mechanizmusa, de ha a sarkára esik, az epigastrikus csont nyakának töréséhez vezet, ami a leggyakrabban előfordul.
Időnként, ha a lábra csúszik a lábujjhegyes helyzetben, az epigastric csont hátsó folyamatának törése felmerül. Lehet, hogy az efedra nyakának törése a teste elcsendesedésével, vagy a test és az efedrák fejének elcsendesedése. Ez a kombináció kedvezőtlen a további kezelésre.
A nyaki csonttörésnél nagy a necrosis kockázata, ami a boka ízületi funkciójának megsértéséhez vezet. A betegek panaszkodnak a fájdalomról a törés területén. A környező szövetek jelentős duzzanata van. A boka körvonalait simítják. Mozgó fragmensek jelenlétében megfigyelhető a lábfej deformációja. A törés jellegét és a töredékek eltolódásának mértékét röntgenvizsgálattal finomítják. Néha nehézségekbe ütközik a törés diagnózisa, ha a páciensnek van egy fejlődési rendellenesség - egy további háromszög csont. Ebben az esetben a bokaízület oldalirányú röntgenfelvételei segítenek.
Az efferens csonttörés kezelése
A törési hely altatását végezzük. A torzítás vagy a diszlokáció hiányában a tapintó felső részétől a csúcs felső harmadáig terjedő vakolati kötést alkalmaznak a lábra - az úgynevezett "gipsz csizmákra". A megállók bizonyos helyzetben vannak, a törés típusától függően.
Az immobilizáció időtartama 4-8 hét. Ha törésszerű törés volt tapasztalható, a vakolat kötéssel történő rögzítés időtartama 12 hétre emelkedik. A beteg manőverezéssel mozoghat, de tilos a sérült lábra lépni, mivel a szakadatlan törés terhelése ronthatja a már kimerült vérellátást.
Ezután a gipsz kötést eltávolítják, fizioterápiás és fizioterápiás gyakorlatokat írnak elő. A lábfej fizikai terhelése fokozatosan növekszik.
Az ortopéd cipőket néha előírják. Ha a töredékek elmozdulnak, azokat zárt útvonalon hasonlítják össze, speciális módszerekkel. A sikeres összehasonlítás után gipszöntést alkalmaznak. Ha a fragmenseket nem lehet összehasonlítani, vagy ha újra elmozdulnak, akkor sebészeti beavatkozást végeznek. Operatív módon leggyakrabban a talus diszlokációinak korrekcióját kell végrehajtanunk. Belső osteosynthesis esetén szórók vagy agykérgi csavarok használatosak.
KEZELÉSRE VONATKOZÓ ALKALMAZÁS