A pszichológiai és pedagógiai korrekció módszerei és eszközei - stadopedia
1. A játékterápia módszerének általános jellemzői
A játék jellegzetes vonása a kétdimenziós, amely a drámai művészetben is rejlik, amelynek elemei minden közös játékban megmaradnak:
1. A játékos igazi tevékenységet végez, amelynek végrehajtása nagyon specifikus, gyakran nem szokványos feladatok megoldásához kapcsolódó intézkedéseket igényel,
2. Ennek a tevékenységnek néhány pillanatai feltételesek, ami lehetővé teszi, hogy a felelősséggel és számos kísérő körülményekkel elterelje a valós helyzetet.
A játék kettősége meghatározza a fejlődő hatását. A gyermekek játékának pszicho-korrekciós hatását a gyermekek és a felnőttek közötti pozitív érzelmi kapcsolatok kialakításával érik el. A játék korrigálja az elfojtott negatív érzelmeket, félelmeket, öntudatot, kiterjeszti a gyermekek kommunikációs képességét, növeli a gyermek számára rendelkezésre álló akciók tartományát tárgyakkal.
A játék telepítésének megkülönböztető jelei a gyorsan változó helyzetek, amelyekben az objektum megjelenik a cselekvés után, és ugyanúgy, ahogy a cselekvések gyorsan alkalmazkodnak az új helyzethez.
A gyermekjáték struktúráját a játékosok által betöltött szerepek játssza; játszani akciókat e szerepek megvalósításának eszközeként; tárgyak játék használata - igazi tárgyak cseréje játékkal (feltételes); az igazi kapcsolat a játékosok között.
A játékterápia egy felnőtt és egy gyermek közötti kölcsönhatás a saját kifejezései között, amikor szabadidejűvé válik a felnőttek érzéseinek egyidejű elfogadásával.
A játék korrekciós hatásának főbb pszichológiai mechanizmusai:
3. A valódi kapcsolatok megteremtése (szerencsejátékkal együtt), mint a gyermek és a társa közötti együttműködés és együttműködés egyenrangú partneri együttműködése, lehetőséget teremtve a pozitív személyes fejlődésre.
4. A fokozatos fejlődés szervezése új, megfelelőbb módszerek kialakításában a gyermek problémamegoldásokban való orientálásában, belső kialakításában és asszimilációjában.
A gyermek orientációjának megszervezése annak érdekében, hogy kiemelje az érzelmi állapotokat, amelyeket tapasztal, és biztosítja a tudatosságukat a verbalizálás és ennek megfelelően a problémás helyzet jelentésének tudatosítása, új jelentéseinek kialakulása révén.
5. A gyermek képessége arra, hogy önkényesen szabályozza a tevékenységeket a viselkedés alárendeltsége és a szerepek és szabályok végrehajtását szabályozó szabályok rendszerére, valamint a játszószoba viselkedésére.
A terápiás kezelés alapelvei
1. A gyermeknek a feltétel nélküli elfogadással való közlése (barátságos baráti kapcsolatok a gyermekkel, a gyermek elfogadása, mint ő, a gyermek a helyzet mestere, meghatározza a játékteret, a játék témáját, oldalán a választás és a döntés meghozatalát)
2. Nedvesség a korrekciós folyamat kezelésében: a terapeuta megtagadása a játékfolyamat felgyorsítására vagy lelassítására tett kísérletektől; a játékban szereplő játékos által megadott korlátozások és korlátozások minimális száma (csak azok a korlátozások kerülnek bevezetésre, amelyek összekapcsolják a játékot a valósággal).
3. A korrekciós folyamat középpontjába helyezve a gyermek érzelmeit és tapasztalatait: a gyermek érzelmének nyílt szóbeli megnyilvánulásának elérése; megpróbál
a lehető legrövidebb idő alatt, hogy megértsük a gyermek érzelmeit, és kutatjuk magunkat; hogy a gyermek számára egyfajta tükör legyen, amelyben láthatja magát.
A fő terápiás típusok és formák
1. Ha elméleti megközelítésként kritériumként meg tudjuk különböztetni a típusokat:
- játsszák a terápiát a pszichoanalízis során;
- játékterápia, az ügyfélközpontúság,
- játékterápia építési kapcsolatok,
- játékterápia a hazai pszichológiai gyakorlatban
2. Megkülönböztetik a felnőtt személyiségét a játékban