Yunep-35 ª • be

Az UNEP 35 éves. Mennyi ideig tart?

Ennek az ötletnek az alternatívájaként javaslatot tettek az ENSZ Közgyűlésének ad hoc bizottságának létrehozására vagy az ENSZ Titkárságán belüli különleges egység létrehozására.

Végül pedig olyan projekteket hoztak létre, amelyek olyan különleges nemzetközi szervezetet hoztak létre, amelynek korlátozott számú tagja van az ENSZ rendszeren kívül, és amely ellenőrzési és végrehajtási feladatokat lát el. Tehát, George. Kennan támogatta a létrehozását, az említett szervezet jelentős ipari és hozzájárul a környezetszennyezés az északi félteke ország 4. Azonban ez és más hasonló projektek nem támogatott annak a ténynek köszönhető, hogy a legtöbb állam, és mindenek felett, minden a fejlődő országok, amelyeknél a környezetvédelem problémája nem kevésbé fontos, mint az iparosodott országokban, megfosztanák attól a lehetőségtől, hogy részt vegyenek a nemzetközi környezetvédelemben együttműködnek és befolyásolják az ilyen szervezet döntéseit.

Ennek eredményeképpen az ENSZ olyan szervezetként részesült előnyben, amelyet tagjai szinte egyetemes nemzetközi személyiséggel rendelkeznek. Összetételében, az alapszabály alapján. Az Alkotmány 22. cikkelyét az UNEP alapította a Közgyűlés leányvállalata.

Az UNEP jogi státuszáról, struktúrájáról és hatásköréről. Az UNEP struktúráját és kompetenciáját a már említett ENSZ Közgyűlés 2997 (XXVII.) Határozata határozta meg. Ez a határozat meghatározta a Program négy fő testületének hatáskörét és irányát: a Kormányzótanácsot, a Titkárságot, a Környezetvédelmi Alapot és a Környezetvédelmi Koordinációs Tanácsot. 1977-ben az ENSZ Közgyűlésének határozatával megszüntették a Koordinációs Tanácsot, és feladatai átkerültek az ENSZ Koordinációs Igazgatási Bizottságába.

Az UNEP fő testülete a Kormányzótanács. A program egyedülálló szerkezete a szuverén államok képviselőiből áll. Következésképpen határozatai különleges erőt képviselnek, mivel tükrözik a nemzetközi környezetvédelmi együttműködésben részt vevő államok megállapodott akaratát. A Tanács áll 58 tagjait a közgyűlés három évre szól alapján elfogadott ENSZ-rendszer, a méltányos földrajzi képviselet, annak érdekében, hogy az érdekeit a különböző országok csoportjai a döntéseknél az Igazgatóság. A Tanács ülései a következőképpen oszlanak meg: 16 az afrikai államok képviselői, 13 az ázsiai, 10 a latin-amerikai, 6 a kelet-európai, 13 a nyugat-európai és az egyéb államok esetében.

A Kormányzótanács a következő feladatokat és feladatokat látja el:

- a környezetvédelem területén folytatott nemzetközi együttműködés előmozdítása és adott esetben az e célból folytatott politikákra vonatkozó ajánlások megadása;

- az ENSZ-rendszeren belüli környezetvédelmi programok irányítására és koordinációjára vonatkozó átfogó politikai iránymutatások végrehajtása;

- A környezet állapotának folyamatos felülvizsgálata, hogy a kormányok megfelelő módon foglalkozzanak a legfontosabb nemzetközi érdekű környezeti problémákkal.

A titkárság az UNEP végrehajtó testülete. Az ENSZ Közgyűlés 2997. (XXVII.) Már említett határozatának megfelelően a titkárságot arra hívják fel, hogy a környezetvédelem területén tevékenységet folytasson és az ilyen tevékenységek koordinációját az ENSZ rendszerében folytassa. Feladata a Környezetvédelmi Alap irányítása is.

A Titkárságot 1973-ban hozták létre két tantárgyegység részeként - a Program Elnöksége és az Alap Elnökségének részeként. A titkárság vezetője az ügyvezető igazgató, akit a Közgyűlés négyéves időtartamra választ az ENSZ főtitkárának ajánlására.

Az Alap az UNEP finanszírozásának legfőbb forrása (a rendszeres ENSZ-költségvetés, a befektetési alap és az egyidejű hozzájárulás együtt). Az ENSZ tagországainak önkéntes hozzájárulásából származik, serkenti és támogatja egyes projektek végrehajtását a környezetvédelem területén, de egyiküket sem finanszírozza teljes mértékben. Az Alap forrásai az UNEP Kormányzótanácsa ajánlásainak megfelelően és az Alap programja alapján kerülnek felhasználásra.

Amint azt a hazai jogi irodalom is megjegyzi: "Azok, akik eredetileg arra számítottak, hogy az UNEP megtisztítja a Föld természeti terének szennyezését, vagy mások számára anyagi eszközöket biztosítanak, elkerülhetetlenül várták a csalódást. A kezdetektől kezdve olyan kis alap létrehozását jelentette, amely csak a katalizátor szerepét képes kielégíteni "5.

Az Alap feladatainak ilyen fogalmi elképzelése és helyzete a nemzetközi környezetvédelmi együttműködésben kezdetben nem jelentette azt a lehetőséget, hogy teljes körűen finanszírozza a környezetvédelmi programokat és projekteket. Ehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy az 1980-as években. A pénz 95% -a 15 országból származott, 5% pedig 60-ból. Az ENSZ-tagállamok fele egyáltalán nem vett részt az UNEP finanszírozásában.

Az UNEP állandó testületekkel rendelkezik, amelyek egy adott hierarchiában, a tagok viszonylag állandó összetételében, a pénzügyi autonómiában, a testületek belső működési szabályaiban (a Kormányzótanács eljárási szabályzata) tartoznak. Mindez nemzetközi szervezet jele. Ugyanakkor az UNEP alkotmányos aktusa nem kormányközi megállapodás, hanem az ENSZ Közgyűlése határozata. Az UNEP szerződéses kapacitása az ENSZ jogképességéből származik, ez utóbbi végrehajtása. Ezért az UNEP nem lehet a nemzetközi jog tárgya. És ezért nem működhet nemzetközi szervezetként. Az UNEP jelenlegi jogi státusza 1972 óta nem változott - a program továbbra is az ENSZ Közgyűlés leányvállalata.

A sikerről és az őszinte kudarcokról. Miután meghatároztuk a jogállását UNEP, most megpróbálja megválaszolni a kérdést: milyen mértékű fejlődés a nemzetközi közösség már elérni a segítségével és közvetlen részvétele UNEP a környezetvédelmi kérdések, és milyen kezdeményezések UNEP nem sikerült? Ebben az esetben különös figyelmet fordítanak arra, hogy kapcsolatban UNEP „feltalálása” egy újfajta menedzsment - „katalizátor szerepét” - ami a hivatalos dokumentumok meghatározása a következő: „Egy olyan időszakban, amikor a tevékenységek egy adott globális probléma potenciálisan és be kell vonni a nagyszámú különféle ENSZ-ügynökségek, a központi koordináló hatóság rendszer kell törekednünk, nem csak, hogy a végrehajtás az általános munkaprogram hatnak projekt kezdeményezője, a működési amelynek végrehajtását át kell adni az Egyesült Nemzetek közös rendszerének megfelelő egységeire. "

Az UNEP szlogenje a "Környezet a fejlődésért" (Environment for Development). A program olyan problémák megoldásához járul hozzá, amelyeket az állam nem tud önállóan megoldani, függetlenül a világ közösségének többi tagjaitól. Tevékenységének megtervezésének és végrehajtásának középpontjában az ún. háromszintű megközelítés: az első szinten az egyedi környezeti problémákról és az e területen végrehajtott tevékenységekről szóló éves jelentések formájában történő felhalmozás és bemutatás; A második szint - a készítmény a célok és a stratégia program tevékenységei a globális, a skála az egyes államok, nemzetközi kormányközi és nem-kormányzati szervezetek és más érdekelt intézmények és szervezetek, valamint a meghatározása előadóművészek és módszertani alapja a fejlesztés konkrét projektek; harmadik szinten a Környezetvédelmi Alap jóváhagyott program tevékenységeinek részleges vagy teljes (kis projektek esetén) pénzügyi lefedettsége.

Az UNEP kezdetben az alábbi hat témában végezte tevékenységét: az emberi települések és az egészségügy; szárazföldi ökoszisztémák; környezet és fejlődés; óceánok energiát; természeti katasztrófák. 1977-ben a tárgyi területek listája 27-re emelkedett.

Végül az UNEP 1982-es, a rendszerszintű középtávú környezetvédelmi program kidolgozását követően a program egyértelműen meghatározta a következő 10 területet: a légkör; óceánok vízforrások (az óceánok kivételével); litoszféra; földi bióták és biotermelő rendszerek; lakosság és települések; egészségügyi ellátás; energiát; ipari és más gazdasági szempontok; béke, biztonság és környezetvédelem.

Az UNEP mindegyik területen fejleszti tevékenységét, és néhányan sikerrel értek el.

Az UNEP különösen hozzájárult az államok tevékenységének elveihez a közös természeti erőforrások tekintetében. 1975-ben, a határozat 44. (III) a harmadik ülésén a Kormányzótanács UNEP létrehozott kormányközi munkacsoport szakértői osztott természeti erőforrások két vagy több állam, melynek eredménye volt „területén a tervezet Magatartási elvek államok környezet iránymutatást megőrzése és harmonikus hasznosítása osztott természeti erőforrások két vagy több állam”, amely megfontolása után a második Bizottsága az ENSZ Közgyűlése javasolta XXXIV ülésén gén amelyeket az államok "iránymutatásként és ajánlásként" használnak a vonatkozó nemzetközi megállapodások kidolgozásában.

Szerint a 3. elv az állam a projekt „kerülni, amennyire csak lehetséges, és hogy minimálisra csökkentsék a negatív következmények alkalmazásának közös természeti erőforrások határain túlra joghatóságuk érdekében a környezet védelme, különösen, ha az ilyen használat:

a) károsíthatja a környezetet, amely befolyásolhatja a közös természeti erőforrás felhasználását egy másik állam által, amely ezt az erőforrást használja;

b) veszélyeztetik a megújuló energiaforrások megőrzését;

c) Más állam lakosságának veszélyeztetése. "

Tovább hangsúly a fejlesztés, amely UNEP tett jelentős és egyértelmű hozzájárulása a regionális tengerek programja indult 1974-ben, amely már kiterjed több mint 140 országban és 18 régió az Antarktisz, Északi-sark, a Balti-tenger térségében, a Fekete-tenger, a Földközi-tenger térségében kiterjedt karibi, a Kaszpi-tenger, a kelet-afrikai térségben, a régió az észak-atlanti, az észak-csendes-óceáni régióban, az észak-nyugati Csendes-óceán, a Csendes-óceán, a régió a Vörös armatúra és a Perzsa-öböl, az Arab-öböl térségében, Dél-Kelet-csendes-óceáni régióban, Nyugat- és Közép-Afrikában, a régió Kelet-Ázsiában, Dél-ázsiai régióban.

Az egyes régiók esetében alapvető átfogó nemzetközi megállapodás van az összes ismert szennyezettség elleni küzdelemről az összes ismert szennyezési forrásból, és a protokollokat az adott régió környezeti helyzetének sajátosságait tükrözik. Az UNEP úgy véli, hogy ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy az egyes régiók államaira vonatkozó kiemelt fontosságú kérdésekre összpontosítson, és ezáltal segítse ezeket az országokat abban, hogy erősebb forrásokat mobilizáljanak a tengeri környezet szennyezésének leküzdésére. Ugyanakkor az UNEP szándékának megfelelően egy ilyen regionális megközelítésnek a jövőben meg kell teremtenie alapját a Világ-óceán egészének globális környezeti problémáinak kezeléséhez.

Nagyon meg vagyunk győződve arról, hogy az UNEP nem tudott pozitív eredményeket elérni tevékenységeinek több fő területén. Figyeljünk csak a legfontosabbra.

Az UNEP megpróbálja kodifikálni a nemzetközi felelősséget a környezetért okozott károkért is sikertelenül. Emlékeztetni kell arra, hogy kezdetben az UNEP ezen a területen végzett munkáját az 1972-es stockholmi nyilatkozat 22. alapelvében (felelősség, szennyezés és egyéb környezeti károkért járó ellentételezés) előírt összegben hajtották végre. 1977-ig ezt a problémát kezelni egy speciális szakértői csoport felelősség a környezeti károk és kártérítési, hogy miután megalakult a kormányközi munkacsoportja a kormányzati szakértők környezetvédelmi törvény lépett felépítését. 1976-ban azonban a Kormányzótanács a 66 (IV.) Határozatában megállapította, hogy az állam felelőssége és a környezeti károk megtérítése tekintetében a legmegfelelőbb testület az ENSZ CIC. Ennek eredményeként a munka UNEP ezen a területen is csak korlátozott azonosítására lehetséges problémákat a mai és a jövőbeni kutatási irányok, amelyekben az ilyen vizsgálatok hasznos lehet kiegészítése és továbbfejlesztése a nemzetközi környezetvédelmi jog tekintetében megosztott felelősség, felelősség és kártérítést.

Ugyanakkor az UNEP nem mindig foglalkozott hatékonyan az ún A katalizátor szerepét, amely annak köszönhető, hogy a magas fokú ENSZ-szervek és ügynökségek autonómia prioritások és tevékenységi programok, valamint egy bizonyos tehetetlensége tevékenységükben, amely által okozott jelenléte középtávú és hosszú távú programokat. Ez különösen tükröződött abban a tényben, hogy a "rendszer egészére kiterjedő középtávú program a környezetre" koordinált és egymással összefüggő munkatervet az egész ENSZ-rendszer számára a környezetvédelem területén, az UNEP csak 10 évvel a létrehozását követően kezdhetett meg. Bár véleményünk szerint ez volt az UNEP fő feladata a nemzetközi környezetvédelmi együttműködés katalizátoraként az egész ENSZ-rendszerben.

Végül, az utóbbi a program tevékenységeinek kritizálták a tendencia, hogy a fokozatos kivonását a globális megközelítés a környezeti problémák és az elmozdulás a súlypont, hogy támogassák a megoldás a regionális és nemzeti célkitűzések regionális projektek, bővíteni a funkciók technikai segítséget nyújt az egyes országokban.

A nemzetközi jog számos szakértője és a világ vezető politikusai írták és sokat mondtak arról a szükségességről, hogy sürgősen keressen hatékony nemzetközi mechanizmust az emberiségnek az e területen kialakult katasztrofális helyzet kialakulása miatt. De egy ilyen mechanizmus még nem áll rendelkezésre. És létezőek, ha működnek, akkor helyben, miközben az emberi civilizációnak a bolygó ökológiájára gyakorolt ​​hatása megragadja a globális rendszerek kifejezett jellemzőit.

Ez fontos pont, véleményünk szerint azt tükrözi, hogy szükség van egy alapvető tanulmány ezt a kérdést, amely úgy tűnik, hogy egy bizonyos valószínűséggel, hogy jöjjön az egyetlen lehetséges, szükséges és régóta várt döntés ezen a területen.

A regionális és egyetemes nemzetközi szervezetek, amelyek bizonyos mértékig foglalkoznak a környezeti kérdésekkel, sokan vannak.

E szervezetek közül a vezető szerepet a kormányközi szervezetek alkotják. Ez érthető annak a ténynek a fényében, hogy a sürgető környezeti problémák, amelyek egyre inkább egy globális környezeti katasztrófa jellegéből fakadnak, csak az államközi (államközi) szinten megoldhatók. Ebben a tekintetben nagymértékben erősödött az ENSZ szerepe, mint az egyetlen globális államközi fórum, amely a legszélesebb körű kompetenciával, tudatossággal és képes alkalmazkodni a korunk ökológiai kihívásaihoz.