Vasi Kurolesov kalandjának könyve olvasása a Koval Yury internetes oldalának 1. oldalán
A fekete hattyúktól szeretem a vörös orrát.
A "Colosseum" moziban egy vidám menet felvágott, és azonnal helyettesített egy géppuska.
Üveg kávézó jött egy fiatalember, és ijeszteni ki az aszfalt Cesar, egyenesen az én padon. Leült mellé, és kivett egy izzót a zsebéből, több mint egy karalábé, rákattintott a fedélre, és ugyanabban a pillanatban egy dallam hangzott:
Szeretlek, az élet, és remélem, hogy ez kölcsönös ...
Miután ránézett a szememre, megnéztem az órámat, és láttam egy feliratot, ügyesen faragva a fedélen:
A felirat alatt egy kis malacot írtak le.
Közben az ismeretlen ember becsapta az órát, és azt mondta magában: "Húsz tizenkilenc év." - Mennyi?
"Húsz tizenkilencig." Tizennyolc óra és negyven perc. És mi?
Előttem egy fiatal fickó ült, vékony, széles vállú. Az orra kissé túl nagy volt, a szeme összeszűkült, az arca cserzett és erős volt, mint egy dió.
- Hol vettél ilyen órát? Irigyeltem.
- Igen, alkalmanként megvettem. Egy üzletben.
Természetesen értelmetlen volt. A "For Bravery" feliratú óra nem eladó. Az ismeretlen egyszerűen nem akarta elmondani, amiért órákon át ítélték. Ő szégyenlős volt.
- Ami a fekete hattyúktól szereti - mondtam kedvesen - a vörös orra. Az óra tulajdonosa nevetett.
- És én - mondta - nem szeretik a fekete hattyúkat. A hattyúnak fehérnek kell lennie. Szó a szóra - beszéltünk.
"Kíváncsi vagyok", értelmeztem, "miért festett az órájára?"
- Igen, ez olyan egyszerű - vicc. Semmi érdekes. - Nos, mégis?
- Réges régen. Az anyámmal együtt éltem. Sychi községében. - Nos, mi történt ott? - Igen, semmi különös ...
Az első fejezet. Sychy községében
Édesanyjával Evlampievna Vasya együtt élt Sychi faluban.
Mama Evlampievna csirkét tartott kakast és kacsával, Vasya pedig egy szerelőre tanult.
Valahogy tavasszal, május elején, anya Evlampievna és Vasya beszél:
- Vask, sok csirke van. És vannak kacsák is. De nincs sertés. Ne vásárolja meg?
- Anya - mondja Vasya -, mire van szükségünk sertésekre? Felnőnek - sertésekké válnak. Az iszap felborul. Undorító, hogyan.
"Vaska", mondja Yevlampievna, "hagyja, hogy feküdjön, miért?" Vessék meg!
- Anya - mondja Vasya -, adjon nekik! Grunt kezdődik - nem lesz szabadulni tőlük.
"Vaska" - mondja Evlampievna -, sok pihenésre van szüksége? Rohanni fognak és megállnak. És mi lesz takarmányuk szemetet.
Többet beszéltek, és úgy döntöttek, hogy két malacot vásárolnak.
És egy szabadnapon Vasya elvette a zsákot a burgonyából, kipirult a porból és elindult a piacra a regionális központba. Karmanov városához.
A második fejezet. Grimmelt tekercs
És a piacon lévő emberek tele voltak.
A kapun, amelyen azt írták: "Karman kolkhozpiaca", voltak nők, kövérek és vörösek. Eladtak zsebkendőket és fehér vászonokat.
- Vedd meg! Kiáltottak Vasyának. "Vegyél egy zsebkendőt - tiszta cum!" Vasya csak átengedte a tömegeket.
Látta, hogy a piac az egykori kolostor udvarán volt, körülvéve egy kőfal, és a sarkokban - faragott keresztek tornyai.
- És itt egy dupla Bam üveg! - kiabálta a gleccser bejáratánál, aki félt a termékeivel a piac közepére emelkedni.
A tömeggel együtt Vasya elment a kapuhoz, és azonnal az orra alatt jött egy tál vörös, főtt rákkal. A rákok héjazottak voltak, zavaros karmokkal. A bajuszuk az italokból simultak, mint a szalmák.
- Gyerünk! Vasilissa kiabált a rák árusítójának. - Várj, Rakovsky!
A halak azonnal elmentek a rákokért. A csúnya nagybátyja kinyújtotta a kosár koszos kosárját, és a hasára támaszkodott. Yazi kinyitotta a száját, és "hmm" -et tett. A nagybátyám pedig a kosárba feküdt, amelyikben más jázissal, csalánnyal borították.
Vasilissa ezután elakadt a tömegben, majd tovább csöpögött. Sárgarépát és petrezselymet fordítottak előtte, zöld hagymát - egy seprűt, hagymát - a zsinórokkal.
- Karotel! A sárgarépa! Kiáltotta a sárgarépa nő. - Újra! A nyers fickó felnyögött.
Az áthaladó vásárlók megragadták, megvették, akikkel a fejükbe jutottak: kihez - a karalába, akinek - halat, akinek - karotel.
- Sertések lennék - gondolta Vasya. - De hol vannak?
A piacon, a torony alatt, Vasya látta, hogy mit keres. Itt csirkét, libát, borjakat - minden élőlényt értékesítettek. És a sertések sokak voltak.
Vasya sokáig keresett megfelelő, nem túl kicsi, és nem túl nagy. - Közepes méretű lennék - gondolta. "És erősebb!" Végül, egy fekete fülű muzhichishka Vasya látott pár malacot.
- Dicsőséges! - mondta a fekete orrú, ujjával rájuk mutatott. - Malac, valami kicsi.
- Ezek a kisok? - az eladó meglepődött. - Milyen pennyre van szüksége? Fonográf lemezzel?
- Nincs fonográfom - mondta Vasya -, de szeretnék egy fillért sem.
- Balda te! Mondta a fekete-eared. - Nincs hasznuk a sertésekben. Jobb vásárolni egy gramofont.
- Nem kérdezte meg! - mondta Vasya, fenyegetően nézte az eladót és elment.
- És mi - gondolta -, tudok igazán venni egy gramofont?
Bob még bekapcsolta a piacon, meg más a sertés, és a távolból nézett mindazok, hogy tetszett. Látta muzhichishka majd kihúzta őket a táskából, és belökte az orra vásárlók, biztosítva mindenki számára, hogy a disznók dicsőséges. És az igazság az volt, hogy jó volt, kis pentadokkal.
Vasya csavart, csavart, és újra a fekete szakállhoz fordult. - Aha! Kiáltotta. - Visszajött! - Mondja el nekem az árat.
A muzhik mondta, de Vasya nem szerette az árat. - Magas.
- Milyen rossz ember vagy! Ez a sertés nem illik, akkor az ár magas. Te komor vagy. - Maga maga komor, a bajusza leereszkedett.
- Új üzlet! Most nem szereti a bajuszt! Igen, fiam! Honnan származnak ezek az emberek?
- Sychy faluból - mondta erősen Vasya. - Beszélj egy új árat. Csökken.
- mondta Black-eared, és Vasya kedvelte az új árat, de így gondolta: "Találkozni fogok egy bűnözővel, tudassa vele, hogy őrölt kalach vagyok." Vasya egy másikra nézett, és a feketemagyagú azt mondta: "Látom, hogy egy csonka kalach." Oké, leveszem a szemetet. Csak neked. - Tartsa a pénzt. És helyezze a sertéseket a táskámba.
"Uh, mi van", felelte az eladó, számolva a pénzt. - Vigyétek el közvetlenül egy zsákba, és adjátok nekem az üreset.
Vasya táskát, cipzárat adott neki - egy zsákot húzott egy kötéllel.
Minden jog fenntartva, Booksonline.com.ua