Az erdőben veszélyes járni
Helló, olvasó. A nevem. És bár ez valószínűleg nem fontos. Szeretem a horror történeteket és szörnyű történeteket. Vannak, akik szerint ez furcsa. És egyesek azt hiszik, hogy nem vagyok normális. De biztos vagyok benne. Csak egy nagyon szűk normális rendszert alkotnak. / Psix /
-Egy álmos hangon mondtam.
-Hello, Shizik, te vagy?
-Nem, ez egy múmia. És ez szükséges. D
-Most már nem viccelek! Az én lakásomban valami furcsa történik, minden szétszórva, az ajtó és az ablakok karcolódnak. Nem tudom, mit tegyek ..
-Állj. És ki vagy te?
-Hát Andrew!
-De. Néhány perce az erdőben voltál, és beszélt velünk.
-Mi az? Otthon voltam. Nem mentem sehova.
-Akkor ki van a következő sátorban?
* Letettük a telefont *
Gyorsan felálltam, és csak elkezdtem kinyitni a sátrat, mert szörnyű kiáltások hallatszottak. Azok, amelyeket nem hallasz a horror filmekben és ilyen szemetet. A sikoly olyan volt, mintha valaki valami fojtogatna. De világos, mi. Blood. Kimásztam a sátorból, és elrohantam a házhoz. Közel mellettem felálltam, és felkaptam a levegőt, és körülnézett valamire, ami elszakadna tőlem. Elvesztettem a levegőt. Természetesen 15 perc anélkül, hogy lélegzetelállító lenne a gondolataival, hogy bármelyik pillanatban meghalni fog, különben a lélegzet nem fog leülni! Ezekkel a gondolatokkal beléptem a lakásomba. A szemem bezárása nélkül néhány órára a falra meredtem. A szíve verte, az elméje remegett. De akkor megértettem. Keresni fog. És megtalálja. Fogtam apa puskáját (jól lőszem), 2 kést és egy hevedert (a késekért) összegyűjtöttem a hajam egy zsemle, és kimentem az utcára. Úgy döntöttem, hogy elindulok az állomásra, és elmenek. Nem adtam át, hogy hova megyek utána. Ha nem hagyom el, akkor meg fog ölni. Vettem egy jegyet és várakoztam a vonatra. Sarkából Andrew is ugrott ki, szintén fegyveres és furcsa, mint egy puska! Azt hittem, őrült vagyok és azonnal lőni a karmesternek és azoknak, akik mernek meggondolni (a fegyverek miatt). De ez nem számít. Örülök, hogy itt van. És látszólag ő is boldog.
-Helló, örülök, hogy itt vagy!
-Nem tudod mennyire örülök!
* 5 perces csevegés *
- És miért tette le. Nos, mikor.
-Megértettem, miről beszélsz - szakította félbe. - Az a helyzet, hogy halott vagyok. Pontosabban nem én, hanem ő. "Az ujjával mutatta az igazi Andrey élettelen testét, aki saját lángjain lógott a lámpán, nevetett. Undorító hallani a nevetését. Kést vettem, és a következmények miatt gondoltam rá. De elhúzódott, és megragadta a karomat, hogy a csontok a "karjaiban" repedtek. Sikoltoztam. Nagyon bántottak. A válság után visszahúzódott, mint egy haszontalan "csecsebecsék". Nem tudtam felkelni, ez a lény nevetett. Minden körülötte sötét volt.
* Hívja az ajtót *
* valaki belépett a házba *
Shizik, kelj fel, beleegyeztünk! 20: 00-kor az erdőbe megyünk!
Kelj fel, különben nem fogunk elmenni!
/ Psix /
A következő krippaszter neve Helen Sten. Előző: Jill Hellbent. Vagy próbáld ki a szerencsédet véletlenszerű kiválasztásával
Hol tartott egy dobozt egy vesszővel? Szeretném elvenni és adni neked, mert az írásjelek - pontosabban annak hiánya - a szememnek a koponyába esett.
A narráció módja is kétséges, de a logika jelen van, ami tetszik. Valójában jó, hogy a mindennapi életben íródott, de aztán megengedem magam szubjektívnek és azt mondom, hogy nem tetszik.
A cselekmény "örült nekem". Tény, hogy a téma olyan zavaros, hogy már sírni akart. Szintén fegyverek: puskák, kések. Tudja, ha a színpadon egy pisztoly van a színpadon, akkor előbb vagy utóbb lőni kell - ez az írástudomány összetételének egyik törvénye.
De ez mind elcsépelt. Írhatsz tőled, de jobb és jobb szükséged van rá.
Van egy kérdésem: miért ne helyezzen el vesszőket mindenütt? Szilárd szöveg. Ha ez egy esszé lenne, akkor 2-et adtam volna neki, ha vessző hiányzik.