A kétéves gyermek és az ortodoxia - ahol ortodox szülőket indítanak - anyaország
Őszintén szólva a közelmúltban elkezdtem a templomba járni, bár gyerekként kereszteltem, és gyermekként sokszor az anyámmal együtt mentem templomba. De más érdeklődésem volt, és elfelejtették a templom felé vezető utat. Istenben, mindig is hittem, csak nem tartotta szükségesnek, hogy részt vegyen a templomban. Miután anyát kaptam, a lehető leghamarabb megkereszteltem a szunot. De valahogy a világi hiúságban nem volt idő arra, hogy a fiát az egyházközségre csökkentsék, legfeljebb két hónaponként. Ő maga nem fogadta el a közösséget, és gyermekkorától nem vallotta magát.
De ezen a nyáron arra kértek engem, hogy a bátyám lányának, az unokaöcsémnek keresztanya legyen. Örömmel fogadtam. A keresztelés előtt át kellett adni egy "interjút", amelyen a keresztapja, az egyház, a hit, a templom magyarázta a jövő keresztapját. Általában ötórás beszélgetés után az egyház gondolata drámaian megváltozott. Rájöttem, hogy megfosztották magamtól és a fiamtól a templomba járást. Igen, persze, minden vasárnap nem járok templomba, de először komolyan gondoltam, hogy egy fiút ortodoxia-ban emelnék.
Csak két éves, még mindig nem nagyon beszél, és nem mindig szívesen jár el a szentséghez.
Ma, délután, Krisztus ikonjára mutatva a szobánkban, Bogdán a Pápának hívta. Csak mert a férjem szakállával és hosszú, sötét hajjal jár. És életemben először összetévesztettem, nem tudtam, mit mondjak a gyermeknek. Rájöttem, hogy valószínűleg ideje volt beszélni a fiammal ezekről a témákról.
A kezdetektől fogva - fogalmam sincs, hogy a szentség a gyermek nem teljesen tudatos, bár ismeri a "templom" és "Isten" szavakat.
Talán valaki megosztja tanácsát vagy tapasztalataikat, nagyon hálás leszek nekem!
Beillesztési kódok:
Másolja át a kódot, és illessze be a LiveInternet bejegyzésének létrehozására szolgáló ablakba, miután korábban engedélyezte a "Source"
A fórumok BB-kódja: