Számos európai országban (Németország, Olaszország, Anglia, Franciaország)
Speciális havi magazin "LAWYER"
Jelenleg jogi cikkek szerepelnek a Bekezdéskönyvtárban
Bíróság által kibocsátott elfogatóparancs
A bírósági végzés előzetes letartóztatása
számos európai országban
(Németország, Olaszország, Anglia, Franciaország) / 1 /
N. Kovalev. Belfast Királyi Intézetének Kriminológiai Intézete Kriminológiai Intézete és a Büntetőjogi Igazgatóság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága; a Nyugat-Kazahsztán Állami Egyetemen végzett (Uralsk) diplomával, az "ítélkezési gyakorlattal" foglalkozó diplomával, valamint az Indiana-i Egyetemen végzett jogi diplomával.
1.1. A fogvatartottat és a szabadságvesztést elrendelő tisztviselő
1.2. Börtönözés és szabadságvesztés indoka
A német jog megkülönbözteti a fogva tartást a bűnügyi helyszínen (flagrante delicto) a bírósági végzéstől való fogva tartás miatt. Ha okkal kiadására elfogatóparancs vagy az alperes nem jelenik meg a napirend egy bíró vagy ügyész, a bíró is adhat egy külön rendelésre, kényszeríteni az alperest, hogy jelenik meg a bíróság (Vorführungsbefehl).
A bíró kiadja a fogva tartási parancsot (Haftbefehl) abban az esetben, ha komoly bizonyíték van a gyanúsított ellen a bűncselekményben (Tatverdacht rendező). Ezenkívül az alábbi okok egyikének kell fennállnia:
· Annak a valószínűsége, hogy a gyanúsított elszaladhat. Ez az ok akkor érvényes, ha a gyanúsított elrejtőzik, vagy fennáll annak a veszélye, hogy a folyamat elkerülése végett megszökhet. A kockázatot ebben az esetben az adott eset körülményeinek megfelelően kell értékelni, különösen a gyanúsított személyazonosságának figyelembevételével, valamint azt a biztosítékot, hogy a bíróság kérésére jelenik meg. Ezenkívül ebben az esetben az arányosság elvét alkalmazzák, mivel a börtönbüntetés nem vonatkozik azokra a bűncselekményekre, amelyekkel kevesebb, mint 6 hónap szabadságvesztéssel büntetendő.
· Fennáll annak a veszélye, hogy a gyanúsított elrejtheti a bűncselekményt (meghamisított bizonyíték, megfélemlített tanúk stb.).
• A bűncselekmény súlyos: gyilkosság, egészségkárosodás, amely halálhoz, népirtáshoz és a robbanóanyagok használatával elkövetett bűncselekményekhez vezet, ami veszélyezteti az emberek életét és biztonságát.
· Fennáll annak a veszélye, hogy a gyanúsított továbbra is bűncselekményeket folytat.
1.3. Az őrizetbe vétel eljárása
A rendőrség haladéktalanul köteles eljuttatni a fogvatartottat a bíróhoz, minden esetben legkésőbb a fogvatartás utáni napon, azaz 48 órán belül. A 48 óra alatt a rendőrség megkérdezheti a fogvatartottat, további eljárási cselekményeket hajthat végre, például az azonosítást, személyes keresést stb. majd továbbítja a bírónak a kihallgatáshoz. Az ilyen kihallgatás során a fogvatartottat terhelő anyagokkal vádolják. A fogvatartott tájékoztatást kap arról, hogy joga van válaszolni a díjra, vagy hallgat. A fogvatartottnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a gyanú és a fogva tartás ellen indítson érveket és bizonyítékokat. Ha a bíró ésszerűtlennek tartja a fogva tartást, vagy ha elismeri, hogy az ilyen visszatartás okát már nem alkalmazzák, akkor szabadon engednie kell a fogvatartottat. Ellenkező esetben döntést hoz, hogy hagyja őt őrizetben.
A bíró az eljárási kényszer alternatív intézkedéseit alkalmazhatja. Először is, a gyanúsított menekülésének megakadályozása érdekében a bíró a következőket kéri tőle: a bíró, az ügyész vagy a rendőrség által előírt kötelező megjelenés; nem köteles elhagyni egy bizonyos területet a bíró engedélye nélkül; a lakóhely elhagyása a bíróság által kijelölt személy kíséretében, vagy zálogjog kifizetése nélkül. A bíró saját belátása szerint ideiglenesen elhalaszthatja a fogva tartás alkalmazását, ha nem áll fenn annak veszélye, hogy a gyanúsított megsemmisítheti a bizonyítékot, vagy más módon befolyásolhatja a bizonyításfelvételt. Ebben az esetben a bíró helyettesíti a fogva tartást azzal a követelményrel, hogy az ilyen személy ne kerüljön kapcsolatba más gyanúsítottakkal, tanúkkal, szakértőkkel vagy áldozatokkal.
2.1. A fogvatartottat és a szabadságvesztést elrendelő tisztviselő
2.2. Börtönözés és szabadságvesztés indoka
Először is, a gyanúsított bűnösségére utaló súlyos tények kötelezı alapot képeznek a fogvatartásért. Ezenkívül a fogva tartást az alábbi három feltevés valamelyike indokolja:
· Fennáll annak a veszélye, hogy a bizonyítékok megsemmisülhetnek vagy elrejthetők;
· A vádlott elszaladhat;
· A vádlott újabb bűncselekményt követhet el.
A fogva tartás kérdését figyelembe véve a bíró megvizsgálja, hogy ez az intézkedés megfelel-e a büntetőügy súlyosságának és esetleges büntetésének eljárási kényszerének. A fogva tartás csak az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén alkalmazható, vagy ha az ilyen bűncselekmény miatt kiszabható maximális börtönbüntetés nem kevesebb, mint 5 év. Ez az eljárási kényszerítő intézkedés különösen akkor alkalmazható, ha más eljárási kényszerítéseket, például az ország elhagyásának tilalmát (divieto di espatrio) alkalmazzák; a lakóhely megváltoztatásának tilalma (divieto e obbligo di dimora); a rendőrség felügyelete (obbligo di presentazione alla polizia giudiziaria), nem megfelelő.
2.3. Az őrizetbe vétel eljárása
Amint a rendőrség letartóztatta (letartóztatás vagy fermo), azonnal tájékoztatnia kell az ügyészet, a védőt, valamint a fogva tartott rokonokat. A fogvatartottnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy minél előbb találkozzon az ügyészével, de minden esetben a fogvatartás után 24 órán belül. A rendőrség továbbítja az ügyésznek a fogvatartás nyilvántartását, amelyben az információt feltüntetik: (1) a fogvatartott által választott védő neve; (2) a fogva tartás időpontja, ideje és helye; (3) a fogva tartás okait. Mielőtt a bírónak a fogva tartás szankcionálására irányuló bírósági tárgyalás megtartása előtt kérni kívánja, az ügyész időben értesíti a fogvatartottat a védőügyvédről. A törvény a fogvatartás jogszerűségének megítélése érdekében az ügyész számára biztosít ilyen jogot. Az ügyésznek 48 órán belül be kell vonnia a bírónak (GIP) szankciót, különben a fogva tartás érvénytelenné válik. A bírónak a büntetés-végrehajtás időpontjától számított 48 órán belül meghallgatást kell kérnie az engedélyről. Ezeket a meghallgatásokat a bíró irodájában tartják, a fogvatartott és az ügyvéd kötelező jelenlétével. Miután meghallgatta a helyzet ügyvéd (ha ő nincs jelen, miután megvizsgálja Írásbeli), és a védő az őrizetes a bíró bejelenti a döntést, amely szerint ő sem ismeri a letartóztatás törvényes és indokolt, vagy azonnal engedje el a fogvatartott.
3.1. A fogvatartottat és a szabadságvesztést elrendelő tisztviselő
A bíró vagy a békefenntartó igazságszolgáltatás (bíró) alapvetően egy olyan bíró feladatait látja el, aki letartóztatási parancsot ad ki. A világ bírái a bírák bíróságán ülnek, és általában olyanok, akik nem rendelkeznek külön jogi oktatással. A béke igazságügyi intézete az angol igazságszolgáltatásban való népszerű részvétel másik modellje, valamint a zsűri intézménye.
3.2. Börtönözés és szabadságvesztés indoka
Az angol jog megkülönbözteti a fogva tartás két fajtáját: a rendőrség letartóztatását vagy a bíró által engedélyezett letartóztatást és letartóztatást, illetve a parancsot letartóztatás alatt.
A rendõrség a következõ esetekben fogvatarthatatlan személyt tarthat fenn:
· Ha valaki bűncselekményt követ el;
· Ha a személy elkötelezi azt;
· Ha a rendőrségnek alapos oka van arra, hogy gyanúsítson egy személyt a bűncselekmény elkövetésére;
· Ha a rendőrségnek alapos oka van arra, hogy gyanúsítson egy személyt a bűncselekmény elkövetéséről.
Azokban az esetekben, amikor a fogva tartást haladéktalanul nem lehet halasztani, a fogva tartást a béke igazságszolgáltatásának kell engedélyeznie.
A vádlott őrizetbe vételének indoka az a lehetőség, hogy a vádlott:
· Az igazságtalanság;
· Új bűncselekményt köt;
· Nyomást gyakoroljon a tanúkra, vagy zavarja az igazságosságot.
Ezenkívül az indokok a következők lehetnek:
· Az a bűncselekmény, amelyben az illetőt terhelték, elkövetették, míg az illetőt újabb bűncselekményért mentesítették.
3.3. Az őrizetbe vétel eljárása
A rendőrség díjmentesen és a bíróság szankciója nélkül legfeljebb 36 órát tarthat fogva. A büntetés-végrehajtási intézet legfeljebb 36 órás időtartamra díjmentesen kiterjesztheti az őrizetet. Mindazonáltal a díjmentes visszatartás teljes időtartama nem haladhatja meg a 96 órát. A fogva tartás időtartamának meghosszabbítását bíró által kiadott parancsot megelőzően a fogvatartottnak bíróság elé kell állnia, és jogában áll ügyvédi képviseletet gyakorolni.
Az alperes szabadságvesztéssel történő felmentésére vagy letartóztatására vonatkozó döntést a béke igazságszolgáltatása a nyilvános tárgyaláson való meghallgatás után hozza meg. A meghallgatások ellentmondásos folyamat formájában zajlanak, az érvek és gyakran az ügyészség és a védelem bizonyítékai alapján. A törvény „A Pledge” 1976-ban adja a vádlott jogát, hogy óvadék ellenében, ha az ügyészség nem bizonyítja, hogy van alapja megelőzésére a bíróság, hogy kiadja a vádlott óvadék, mint már említettük (ld. A 3.2 pontot). Bírák a hatóság lefoglalja (1) A vádlott vár a következő szakaszban a folyamat a bíró, valamint a (2) Az alperesek, amelynek büntető ügyeket a magasabb fokú bíróság vagy a korona (Crown Court). Amellett, hogy megpróbálja megtámadni a döntést a bírák az új megjelenés a bíróságot, és a vádlott fellebbezhet a döntés a bíró vagy a helyi Crown Court vagy a High Court London (High Court London). Az ügyészségnek jogában áll fellebbezni a bíró határozatával szemben.
4.1. A fogvatartottat és a szabadságvesztést elrendelő tisztviselő
A rendőrség a gyanúsítottot legfeljebb 24 órán át foghatja le a kihallgatásra. Az ügyész vagy a vizsgálóbíró (juge d'instruction) a szabadságvesztés időtartamát 48 órára meghosszabbíthatja. Ezen időszak végén a gyanúsítottat fel kell szabadítani a fogva tartásból, vagy előzetes letartóztatású bírót kell fogva tartani (juge des libertés et de la dé) / 2 /.
Ugyanakkor az előzetes letartóztatású bíró az alábbi feladatokat osztja meg a vizsgálóbíróval:
· Bírósági ellenőrző intézkedések alkalmazása (contrôpéldául a bizonyos cselekvésekből való tartózkodás, például az otthoni tartózkodás követelménye, a vezetés megtiltása, bizonyos helyek betiltása, az írásellenőrzés megtiltása vagy bizonyos emberek találkozása. A vádlottat a társadalomba való újbóli beilleszkedése céljából alkalmazott bizonyos kényszerítő intézkedéseknek is lehet alávetni, például a tanfolyamok átadásának vagy tanfolyamon való részvételének, vagy a meghallgatáshoz a rendőrségnek a kihallgatásra való felszólításakor.
· Részvétel a gyanúsított szabadon bocsátásáért (vádlott).
Ezenkívül az alább ismertetett esetekben az előzetes vizsgálat során a vádlott őrizetbe vételére vonatkozó döntést a Chambre de l'instruction is meghozhatja.
4.2. Börtönözés és szabadságvesztés indoka
Franciaországban, akárcsak más országokban, a személyt a bűnügyi helyszínen fogva tarthatják. Miután elkapta az elkövetőt a bűnügyi helyszínen, bármely állampolgár megfoghatja őt, és elviszi a legközelebbi rendőrőrshez. Ha a gyanúsított egyikét a bűncselekmény elkövetésével fogják le, és ha a nyomozóbíró nem áll rendelkezésre, az ügyész (procureur de la République) megbízást adhat arra, hogy más gyanúsítókat a nyomozóbíróhoz (mandat d'amener) hozzon. E két eset mellett egy személyet csak a vizsgálóbíró vagy a vizsgáló kamara elnöke bíró által hozott határozat alapján lehet letartóztatni (letartóztatni).
Franciaországban a büntetőügyek vizsgálata során a szabadság korlátozásának számos formája létezik:
· Fogva tartás (ré), amely több órára korlátozódik. Például egy személyet legfeljebb 4 órán keresztül lefoglalhat egy személy tisztázására. A vizsgálóbíró a kihallgatáshoz szükséges fogva tartás nem haladhatja meg a 24 órát, ha a nyomozóbíró nem áll rendelkezésre.
· Rendőrségi kihallgatás őrizetbe vétele (garde à vue), amely több napig is eltarthat. Bár elvileg a kihallgatásra való fogva tartás időtartama nem haladhatja meg a 24 órát, az ügyész vagy a vizsgálóbíró további 24 óráig meghosszabbíthatja a fogvatartást (a fogva tartástól számított 48 órán belül).
A bírónak az előzetes letartóztatásra vonatkozó határozatát a következő okok miatt kell meghoznia:
• A vizsgált személy szándékosan elkerülte a bírósági ellenőrzési intézkedések feltételeit (ebben az esetben a zálogának feltételeit).
4.3. Az őrizetbe vétel eljárása
A vizsgálati tanács a gyanúsítottat a következő esetekben kötheti fel:
· Az ügyész panaszának elbírálása az előzetes börtönbüntetésre ítélkező bíró ellen, amellyel az utóbbi felmentette a vizsgált személyt a letartóztatásból.
· Az alperes fogva tartására vonatkozó határozat meghozatala abban az esetben, ha a gyanúsított fogva tartására vonatkozó ügyészi kérelmet az előzetes letartóztatású bíró nem engedélyezte.
A bíró előzetes döntéshozatali eljárására vonatkozó határozatához hasonlóan a vizsgáló kamara döntését is motiválni kell.
Ermittlungsrichter. egy külön bíró ellenőrzi a rendőrség és az ügyészség jogszerűségét és érvényességét, miközben nem irányítja az előzetes vizsgálatot
(1) Lehetséges, hogy a gyanúsított eltűnhet;
(2) fennáll annak a veszélye, hogy a gyanúsított elrejtheti a bűncselekményt;
(3) a bűncselekmény súlyos; vagy
(4) fennáll a veszélye annak, hogy a vádlott továbbra is bűncselekményeket folytat.
Giudice per le inquagini preliminari (az előzetes vizsgálati bíró) egy különleges bíró, aki felügyeli az előzetes nyomozó szerveket (az ügyészség és a rendőrség) a vizsgált személyek jogainak biztosítása érdekében
(1) Fennáll annak a veszélye, hogy a bizonyíték megsemmisíthető vagy rejthető;
(2) a gyanúsított (vádlott) elszaladhat; vagy
(3) a gyanúsított (vádlott) újabb bűncselekményt követhet el.
36 óra (a bíró a fogva tartástól számított legfeljebb 96 órán belül meghosszabbíthatja az őrizetet)
A bíró vagy a békefenntartó igazságszolgáltatás (magistrate) a bírói bíróságon ül és nem rendelkezik külön jogi oktatással
Lehetséges, hogy a gyanúsított (vádlott):
(1) el fog menekülni az igazságosságból;
(2) újabb bűncselekmény elkövetése;
(3) nyomást gyakorolnak a tanúkra, vagy akadályozzák az igazságot.
Ezenkívül az indokok a következők lehetnek:
(5) A bűncselekményt, amelyben a személyt terhelték, elkövetették, miközben a személyt újabb bűncselekményért mentesítették.
Juge des libertés et de la dé(büntetőbíró) különleges bíró
(1) ez az egyetlen lehetséges intézkedés a bizonyítékok megóvása, a tanúk és az áldozatok nyomásának megakadályozása vagy a gyanúsított (vádlott) és az együttes összeesküvők közötti összejátszás;
(2) ez az egyetlen lehetséges intézkedés a gyanúsított (vádlott) védelmére vagy annak biztosítására, hogy az igazságszolgáltatási rendszer rendelkezésére álljon a bűncselekmény elkövetésének megállítása vagy a későbbi bűncselekmények elkövetésének megakadályozása érdekében.
(3) ez az egyetlen lehetséges intézkedés a bűncselekmény súlyossága, a bűncselekmény körülményei vagy a bűncselekmény által okozott kár összege miatt kiváltott rendkívüli és tartós közrendi jogsértés teljesítéséhez.
(4) a gyanúsított szándékosan megkerülte a bírósági ellenőrzési intézkedések feltételeit.
Ploscowe, M. (1933). "A nyomozó bíró (Juge D'Instruction) az európai büntetőeljárásban," Michigan Law Review, 33, pp. 1010-1036.
LLP "Company YurInfo", Kazah Köztársaság, 050004, г. Алматы, ул. Ryskulov 43-in. Többcsatornás tel. (727) 380 60 61